Persze nem őrültem meg, nem kezdtem foci edzésekbe.És a fociról csak annyit,hogy soha nem érdekelt.A fociról,focistákról szóló híreket mindig nagy ívben kikerültem,a stadionépítések hidegen hagytak,nem járok meccsekre őrjöngeni és sose értettem azokat a nőket,akik szerelmesek a népszerű focistákba.A focistákról amúgy igen lesújtó véleményem van,egyetlen pozitívumukként csak azt tudnám mondani,hogy ha menők,akkor irtó jól keresnek.Fél évvel ezelőtt még jót röhögtem egyik volt évfolyamtársam focistákon való gúnyolódásán.Az volt az,amikor futnak és izzadnak a focisták,az izmos lábukkal gólt rúgnak,majd letépik a mezüket és félmeztelenül örömtáncot lejtenek.N. ekkor a focirajongó lány évfolyamtársunkon élcelődött.

Mert ugye volt ez a M. nevű évfolyamtársam,akinek Messi a példaképe,egész nap róla ábrándozik és egy életnagyságú posztert őrizget róla a szobájában.Ő és másik évf.társam,Z. mindig úgy beszélgettek a fociról,mintha az a világ legfontosabb dolga lenne.Ez a lány szinte bálványozza a focistákat,amikor megemlítettem neki,hogy jár egy hivatásos focista a nyelviskolába,akkor ragyogó szemekkel,áhítatosan ejtette ki a száján:"Egy igazi focista..."Azt már elfelejtettem neki mondani,hogy nem egy Messiről vagy egy Neymarról van szó.

Szóval van ez a hírhedt focista a nyelviskolában.Igazából nem híres,igaz,van róla lap a Wikipédián.Felcsúton focizik a Puskás FC-ben vagy mi a tökömben.Egyszer még mintha a tévében is nyilatkoztatták volna.A nyelviskolába már elég régóta jár,kissé rendszertelenül.Röstellve bevallom,hogy már régebben megnéztem magamnak,mint potenciális jelöltet,de mindig elkergettem magamtól a gondolatot,mert nem tartottam/tartom magamhoz valónak.Mit kezdjek egy olyan fiatalemberrel,aki többet foglalkozik a külsejével,mint én?Piha,én mint focista barátnő/feleség...Ez még viccnek is rossz.Nem vagyok én Victoria Beckham,de még Zimány Linda se.A fogaim sárgák és kissé csálék,a lábam szőrös,a hajam úgy nő,ahogyan akar,nem vagyok modellalkat(kövér se) és nem vagyok trendi,tehát,mit keresnék én egy focista mellett?Maximum a szánalmas kishúgának vélnének.Félreértés ne essék,én meg vagyok elégedve a külsőmmel,de tudom,hol a helyem a rangsorban(valahol a Csúnya Bettik és a Playmate Barbik között félúton).Ja,és hogy fest a mi focistánk?Először is a legnagyobb probléma vele,hogy nagyon hasonlít kedvenc élienemre:magas,vékony,de izmos,és még a haja, hajszíne is ugyanolyan,sőt,még kicsit az arcformája is.Ha szépen beöltöztetném Balemnek,biztos,hogy elvinném vele a cosplayverseny fődíját.

Szóval,régóta ismerem,persze csak látásból.És bevallom bűnömet,vonzónak találtam.Párszor voltunk együtt nyelvi órán,többek között ott tudtam meg,hogy hogy hívják,hány éves és mit csinál.Utána sokáig eltűnt,most bukkant föl újra.

Ami a nyelviskolás nebulókat illeti,nem sokan mozgatták meg a fantáziámat.Voltaképpen senki.Na jó,a vörös hajú, átmeneti anyanyelvi tanár Richard után megfordultam egy párszor.Ő volt az,akivel utolsó barátom minden áron össze akart hozni.Aztán volt egy 17 éves kisfiú,akinek én mintha bejöttem volna(nekem ő annyira nem),biztos azt hitte,hogy 16 éves vagyok.Egyszer elvetődött egy kis szőke tanár fiúcska próbatanításra,ő egész kellemeske volt,de őt sajnos nem vették föl dolgozni.Aztán volt egy kétgyerekes nős ember,aki gyakran legyeskedett körülöttem(na ő bezzeg mert beszédbe bonyolódni velem),de ebből nem lett semmi komoly,és már régóta nem is láttam.Nem mintha annyira kellett volna.Plusz van a két fiútanár.Nem nehézbombázókról van szó,de múlt hét csütörtökön megállapítottam az egyikről,hogy már ez is jó lenne nekem...

Sajnos a kekszhiány megkeseríti az életemet.2012 év eleje óta nem kaptam kekszet,előtte meg csak rosszat.Persze a pocsék tapasztalatok után eldöntöttem,hogy nem eszek több kekszet,de úgy tűnik,hogy az ösztön erősebb,mint a tudat.

Múltkor,mikor hosszú idő után újra találkoztunk,velem szembe ült le.Megkérdezte,szabad-e a hely.Természetesen szabad volt.És természetesen nem tudtam a tanulásra koncentrálni tőle.Elképzeltem,milyen lehet ruha nélkül...Egy hajtincse állandóan kiszabadult gondosan hátrasimított hajából,és szuper édes volt,ahogyan mindig próbálta vissza simítgatni.Ma is láttam,majdnem elájultam,amikor megláttam az órarendben,hogy ő is pont akkor lesz bent,mikor én.Sajnos a másik szobában ült le(így se bírtam tanulni,mert birizgált a tudat,hogy ott ül a másik szobában)de így is vethettem rá pár pillantást,és én gondoskodtam róla,hogy ilyen-olyan ürüggyel,de arra járhassak és megnézhessem.Köszönt nekem.Kicsit megijedtem.Bár én mindig zavarba jövök,megijedek,ájulás szélére kerülök,elveszítem a józan tudatállapotomat és elkezdek hebegni-habogni,ha rejtélyes okokból egy igazi,vonzó fiatalember keveredik mellém.

Ismerősök lettünk az Arckönyvön(én jelöltem be).Többek között kutatási szándékból jelöltem,hátha ismerősként többet tudhatok meg róla.Elsősorban látni akartam,hogy van-e valakije.Úgy tűnik,hogy nincs.Jó,persze ez nem jelenti azt,hogy az esélyeim jók.B.-nek se volt barátnője,aztán meg lelépett egy másikkal.Van egy közös pontja a 2. számú volt barátommal:mindketten a budai Szent Margit gimibe jártak.Nem tudom,hol lakik,az Arckönyvön Budapest van megadva,és nyomozásom során azt állapítottam meg,hogy föltehetőleg budai.Miért?Budai gimibe járt.Budapesten az a szokás,hogy aki csak tud,a saját kerületén belül jár óvodába,iskolába.A 2. számú volt barátom pár utcányira lakott az általános iskolájától.A kertészeti iskolámban az összes budapesti osztálytársam abban a kerületben élt,ahol az iskola volt.Mindig mindenki ledöbbent azon,hogy én milyen messziről ingázok az iskolámba.Előző alkalommal kifelé menet az utcán elvesztettem szem elől valahol a közeli pláza előtt,de most láttam,hogy a Várhegyre baktat föl.Mondjuk a Forgószéll Kálmán tér tetejéről,a vörös-fehér nagy ház elől indulnak buszjáratok,de úgy tűnt,nem oda igyekezett.Gyalog indult a Várhegynek,ami budapesti körülmények között azt jelenti,hogy valahova a közelbe ment.Persze nem biztos,hogy haza ment.

A hét többi részére nem láttam fölírva.

Juj,ha focirajongó volt évf.társam megtudná,hogy összejöttem egy igazi focistával(persze nem jöttem össze)akkor biztos meg lenne rólam a véleménye,hogy idézzem szavajárását.Ő,a nagy football szakértő és rajongó,aki mindig kivágja az összes focistát a Metropol újságból,csak álmodozhat a focistákról,miközben a foci iránt marhára nem érdeklődő ismerőse összejön eggyel.Már B.-it és N.-it is féltékeny szemekkel nézte,pedig N. nem is focista,de ez biztos kiverné nála a biztosítékot.Sebaj,szereznék neki ajándék/kedvezményes jegyet.Nem egy Barcelona,de végül is,foci,nem?Persze a gyönge football IQ-mal mit tudhatom én azt.

Gondolkozok rajta,hogy üzenek neki.Természetesen emlékezzek arra,hogy hogy pórul jártam B.-vel,aki 2 hónapon át fényezte az egóját velem,majd dobott.Itt mondjuk annyival normálisabb a helyzet,hogy a focistát ha látásból is,de ismerem.B. meg csak virtuálisan létezett számomra(egészen múlt hét csütörtökig).Igen,benne van a pakliban,hogy dob az elején,de inkább dobjon az elején,mint 2 hónap után.Sajnos a két téli-tavaszi csalódás nyomait még éppen hogy elfújta a szél,és én amennyire szerencsés vagyok a szerelemben,nem árt óvatosnak lenni.

Még hetekkel ezelőtt az jött ki anya angyalkártyáján,amikor mutyiban elcsórtam tőle,hogy na most jön a szerelem az életemben,és az angyalok végre elvezetnek a szerelmemhez.Kösz.

És most adjam föl a kényelmes,unalmas,biztonságos szabadságomat?Nem lesz több több napig hordott ruha, szőrös lábszár,gyerekjátékok a szobámban és igénytelen,lim-lom koszt,ami úgy jó,ahogyan van,mert egyedül vagyok?Továbbá aggódásra adhat okot az,hogy anyám pár hete azt mondta nekem,hogy úgy nézek ki,mint egy fiú.Tök mint a 2. exem,aki szerint úgy beszélek,úgy gondolkozok és úgy mozgok,mint egy fiú.Amúgy ez volt a legszebb bók,amit valaha fiútól kaptam.Tény és való,hogy kezdek arra a férfira hasonlítani,akivel mindig is szívesen összejöttem volna.