Ezt még el kell mondanom

Ez az élmény már évek óta feszít,de sokáig hezitáltam rajta,hogy megírjam-e,személyiségi jogok vagy mifenék miatt.Végül úgy döntöttem,hogy megírom,persze név és cím nélkül.Remélem, nem ismernek magukra.

Az utolsó barátom otthonáról van szó.

Hárman lakták a házat,ő,az anyja és a nagyanyja,ami egy Budapest melletti kisvárosban volt, vagyis van,mert lehetséges,hogy még mindig létezik.

A ház kívülről teljesen normálisnak nézett ki.Látszott ugyan rajta,hogy régi építésű,de szépen be volt vakolva barackvirágszínre.De belül...

A házat az anya a '80-as évek végén elkezdte kibővíteni egy garázzsal és egy tetőtérrel,de 1990 után nem tudta fojtatni anyagi okok miatt.Az épület állt egy előszobából,egy utcafronti és egy hátsó szobából,középen egy ebédlővel.Az ebédlőből nyílt a konyha,majd valahol arrafele volt a vécé és a fürdőszoba is,de azokat már végérvényesen ellepte a szemét és a limlomok.Kamrájuk is volt,padlótól a plafonig színültig megtöltve műanyag edényekkel,mert egykoron az anya ilyenekkel kereskedett.Egyszer kinyitották az ajtót a kedvemért,de utána csak úgy tudták visszacsukni,ha erélyesen visszanyomták a kifelé dőlő műanyagárut.

A házat szó szerint ellepte a kupi és a mocsok.Amit oda bevittek,annak a 95%-a bent is maradt,ott,ahová ledobták/letették.Takarítani sose takarítottak,még a legelemibb dolgokat sem csinálták meg.

Az ebédlőben állt egy asztal,félkörben székek vagy pad.Az asztalon hatalmas kupacnyi cucc,a székeken/padon úgyszintén.A rendeltetésszerű használat egy lehetetlen küldetés volt.

Az utcafronti szoba volt a nagymama birodalma,itt ült egész nap,de néhanapján kiment a konyhába sütni-főzni,ámbátor már nagyon nehezére esett a mozgás.A szoba zsúfolt volt.Az egyik fal melletti ágyon irdatlan nagy,rejtélyes kupac.Sokszor elméláztam azon,mi lehet ott.Talán a halott nagypapa?Az ilyen háztartásokban az sem elképzelhetetlen,hogy múmia vagy csontváz lapul a káosz mélyén.Elméletem szerint a papa csöndben halhatott meg,észre sem vették,el is felejtették.Majd idővel cuccokat kezdtek dobálni rá és ím kialakult a halom,ami alatt szépen mumifikálódott.Az ablak mellett,a sarokban állt a karácsonyfa.Ezt onnan lehetett tudni,hogy ott pihentek a megszáradt,narancssárga tüskéi a karácsonyi motívumos kék terítővel letakart asztalkán,a szikkadt adventi koszorú mellett.Csodálom,hogy a fát nem tartották meg egész évben,mint az Antal Imréék.(Antal Imre ismert és népszerű tévés személyiség volt a Kádár-korban és még egy kicsit a '90-es években is.A tévéből a 2000-es évek első felében tűnt el emlékeim szerint,majd gyorsan meghalt.Az anyjával élt.A lakásuk egyik szobáját pedig csak arra tartották fönt,hogy ott egész évben álljon egy karácsonyfa,és ha Imruska bemegy abba a helyiségbe,úgy érezhesse,hogy mindig karácsony van.)

A hátsó szobában anya és fia lakott,illetve itt volt,egy laza könyvespolccal elválasztva a "műterem",ahol az anya festményeket restaurált.Egy szobában aludtak tehát,a fiú egy,még gyerekkorában kapott emeletes ágyon,az anya valami kis régi egyszemélyesen.Az anya ágya fölötti fehérnek tűnő falon volt látható ama hírhedt folt,amire a fiú ki akarta vetíteni az Avatart.A folt,mint tudjuk,úgy keletkezett,hogy a fiú,miután a nagyanyja földühítette,a falhoz vágott egy doboz joghurtot/joghurtitalt.Azóta ott volt az a folt.És senkinek se jutott eszébe eltüntetni onnan.Az anya feje fölött,saját alkotása lógott:a kedvenc festőjének az anyja.Ő hamisította,vagyis gyakorlati célból készítette főiskolás évei alatt.Borzalmas ijesztő kép volt.És milyen lehetett a sötétben?

A konyhára már alig emlékszek,de ott is akkora kupleráj volt minden sík felületen,kivéve a tűzhelyen,hogy a nagymama az ölében készítette az ebédet.

A házhoz kert is tartozott. A terasz mindössze egy szimpla betonozás volt.A kicsiny kerten látszódott,hogy valaha művelés alatt állt,még az ókorban,de azóta benőtte a szupergaz. Kész dzsungel burjánzott ott,és szinte nem is lehetett benne közlekedni,de nem is volt fontos.Az irdatlan gyomnövény-tengerből elöregedett,beteg fák kandikáltak ki.A fák között hatalmas ganédomb,mindent oda dobáltak ki,a teraszon állva(maximum odáig mentek ki),ami szerves hulladék volt.De a zöldtrágyával sosem csináltak semmit,és a domb évről-évre csak gyarapodott.A nagymama régen szeretett kertészkedni,akkor is akadt jópár senyvedő gizmó a sötét házban,illetve gyakran rendelt drága virágmagokat-és hagymákat,amiket aztán a fiúnak kellett elültetnie.Olyankor a fiú nagy dérrel-dúrral csörtetett ki a kertbe,de a terasz betonjánál tovább nem ment.A magokat és a hagymákat oda kaparta el,a kemény,trágyázatlan talajba.Öntözés nuku. A növények,virágok sose keltek ki.Virágjuk tehát nem volt,vagyis csak egy vagy két,rendkívül igénytelen,egyszerű,parasztkerti fajta,ami itt-ott még kihajtott.Málnájuk is volt,de az idős málnabokrot valami fehér,penész-szerű betegség lepte.Ennek ellenére hozott egy kis göthös termést,amit szintén a fiúnak kellett betakarítania,kisebb,fojtott dühöngések közepette.Volt egy kutyájuk,ott lakott a kertben,egy kutyaházban.Kettő is volt,de a másik nem sokkal azelőtt pusztult el,hogy én megismertem a fiút.Nos,annak ellenére,hogy állatot tartottak a kertben,a kert tele volt sittel:rozsdás szögek,drótok,üvegcserepek,téglatörmelékek.De a kutya már biztos hozzászokott.A kutya kedvenc tevékenysége egyébként a szemétdomb alá történő  kotorékásás volt.A kert végében egy kis téglaházikó állt,a tervek szerint az lett volna a rendes műterem(totál alkalmatlan volt rá),de az se lett befejezve szokás szerint,de legalább tető alatt volt.

A garázsban megint csak a szokásos hulladék és kacat ölelte körül vigyorogva az autót.

A félkész emeleten sose jártam,de ott is hasonló állapotok uralkodhattak.

Az anyagi helyzetükbe nem láthattam bele,az anya elég hektikusan keresett.Ha akadt fölkérés,akkor akár rengeteg pénzt is megkereshetett,de ha nem,akkor nem.Amikor volt pénz,akkor azt se tudták eldönteni,hogy 80 000 vagy 200 000 forintos ping-pong asztalt vegyenek-e.Megkérdeztem tőlük:hova tennék?Képtelenek voltak választ adni rá.Káoszba és piszokba fulladt otthonukból,talán érthető módon,állandóan nyaralni mentek.Ekkor sem sajnálták a pénzt,ha volt,Európa egyik távoli csücskébe például 1 000 000-ért mentek.

Rendes,békés emberek voltak.Talán úgy történhetett ez meg velük,hogy régen mindent a nagymama csinált,a lányát is maximálisan kiszolgálta,aztán miután lerobbant és széknek esett,már nem bírt többet dolgozni.Ennek viszont ellentmondott,hogy a nagymama sose utasította takarítani,rendet rakni a lányát és az unokáját.

Volt alkalmam részt venni a fiú gimnáziumi ballagásán.Vittem neki egy csokor virágot,meg még kapott kettőt-hármat.A virágok még egy hónap múlva is ott aszalódtak a vázákban.Azt hittem,szentimentális oka volt,de végül kinyögték,hogy nem is jutott az eszükbe,hogy kidobják őket.A ballagási díszebédet nagy bátran otthon rendezték,igaz,csak a legszűkebb családi kör ment el.Az étel finom és gusztusos volt.De az anya bátyjának cigány felesége nem győzött feszengeni.Érezhetően kellemetlenül érezte magát ebben az enteiőrben,és minden alkalommal,mikor a háziasszony hátat fordított vagy kiment a konyhába,alig győzte suvickolni az evőeszközöket a szalvétával,de akkor is csak diszkréten,az asztal alatt,a terítő oltalmában.

A fiú azzal magyarázta a kuplerájt és az autójuk szutykosságát,hogy:műteremlakás és munkaautó.Ok.De az anyád egy képrestaurátor,nem pedig egy sertésgondozó a telepen,aki sáros,nagydarab cocákat hurcol az autójában,mert a főnök zsugori,nem költ teherautóra.Egy ilyen autóban a végén még tovább piszkolódnak a képek.Ugyanez vonatkozik a lakásra is,én nem szívesen hagytam volna ott festményt...

Segítségre lenne szükségük,de nagy valószínűséggel határozottan visszautasítanák.

Próbáltam noszogatni a fiút,hogy csináljon valamit,tegyük rendbe a kertet,lomtalanítsunk,egy darabig tessék-lássék kötélnek is állt,de a végén kifakadt,hogy neki ez így jó,ő így szeret élni,és ezen a jövőben sem akar változtatni.

Ekkor éreztem először,hogy szakítanom kell vele.