Panaszkodásom tárgya ezúttal is az iskola.Már kezd elegem lenni belőle.Annak idején nem én nyomultam ide,a szüleim rángattak bele,mondván,hogy milyen jó lesz nekem.

Marhára.

Az az igazság,hogy az iskolai tanulási problémáknak csak jó ha1-2%-áról tudnak,nekem köszönhetően.Nem kötöttem az orrukra,hogy tavaly bukásra álltam az egyik legfontosabb tárgyból.

No mindegy.

Sokat kell tanulni,az a baj,viszont nem adnak rá elég időt.3 hónap alatt adják le azt,amit máskor egy tanév alatt nyomtak le.

Már megint bukásra állok a legfontosabb tantárgy folytatásából.

Egyszerűen nincs idő tanulni,ráadásul nekem heti 6 óra angolom is van úgy mellékesen.

Hétfőn-kedden délre kell bemenni,emiatt elcsesződik az egész napom.

Az egyik évfolyamtársam meg már azon izgul,hogy jövőre lesz a nagyon nagy végső vizsga minden földi jóból.Mindenből?Ebből az egész dögunalmas telefonkönyvből?Mert körülbelül a tanult anyag izgalmassága egy telefonkönyvével ér fel.Nevek és számok.

Ma egész nap tanultam,mialatt az egész család szórakozott....

Meg hát ma-ra is kellene menni.Megy a fene,én pont akkor akarok meglépni.

Nem maradok itt jobbágynak,olyan jobbágynak,aki örökre arra kárhoztatott,hogy a szülőtelepülésén maradjon,mert nincs arra se pénze,hogy eljusson a szomszéd faluba/városba.Inkább elmegyek egy gazdagabb földesúrhoz(értsd:ország),ahol egy kicsit talán jobb jobbágynak lenni.

Úgy olvasok ki könyveket,hogy semmi értelmes nem marad meg belőle.De bezzeg hogy a francia jobbágy a farkánál fogva vonszolta ki a télen legyengült jószágát a legelőre,meg hogy x-ik Károlynak visszavarrták a fejét,arra bezzeg igen.