A héten végre letudtam a főiskolát.Alig hiszem el,hogy ez megtörtént.Tartottam attól,hogy ott tartanak bukás vagy rossz szakdolgozat miatt még fél évig,de szerencsére rendesek voltak,és kiengedtek.

Az államvizsgán annyira izgultam,hogy az egész bal oldalam lebénult és megfájdult,ezt nem tudom,hogy hoztam össze.Egy másik évfolyamtársam,N. pedig amnéziás lett felelés közben(saját szememmel láttam,mert egy csoportban vizsgáztunk).

Egyébként hosszú,unalmas és idegesítő nap volt.Szerencsére hűvös,esős idő volt,így legalább a kánikulától megkímélt a Jóisten.Harmadik voltam a sorban,hamar letudtam,már kora délelőtt,de az eredményhirdetésig ott kellett pingpongozni a folyosón délután fél 3-ig.

A vizsgán a Fölvilágosodást és barokkot,meg a Rőt Manót kaptam a kis borítékban.Pedig tanárnőm figyelmeztetett,hogy ne számítsak arra,hogy az államvizsgán is találkozhatok Manóval(előtte 2 alkalommal is írtam Manós dolgozatot).Rőt Manóból profi voltam,meg a barokk művészetről is el tudok handabandázni hosszú percekig,de nem meglepő módon a fölvilágosodásról alig tudtam valamit.Igaz,azt meg se tanultam mert nem szeretem.Sajnos a szakdolgozati témámról alig szólhattam pár szót...igaz,még mindig ott ülnék a tanárokkal,ha engedtek volna szóhoz jutni.

Igazából alig tudtam fölkészülni,mert folyton a tételeket írtam,elment vele egy csomó idő,igaz,a végén már kissé csúnya időspórolós módszerhez nyúltam.A tételeket csak az utolsó 3 napban kezdtem el magolni,úgy,hogy a római császároknál már erős főfájással küzdöttem és a szemem is fájóan jojózott a sok monitorbámulástól.Utólag kiderült,hogy fölösleges is lett volna foglalkozni velük.

Az államvizsga és a szakdolgozat is 4-es lett.

Amúgy mindenki 4-5-ös lett,kivéve M.,az a lány,akivel sokat beszélgettem az utolsó 1,1,5 évben.Ő 3-ast kapott.Nagyon diszkréten próbáltam megkérdezni tőle,hogy szerinte miért.Azt mondta,hogy a tanárok szerint kissé meseszerű lett,kevés saját fantáziával.Az ő szakdolgozatával többek között az is probléma volt,hogy regényt is akart forrásként megjelölni.Az elmúlt 2 évben több Sisis könyvvel is rohangált,köztük igazán lányregényes,"rózsaszín" példányokkal is.Remélem,nem ezekre gondoltak a tanárok.Én mottónak vagy mi a francnak a dolgozatom elejére akartam biggyeszteni egy odavágó témájú  részletet az Egri Csillagokból,ami egy nagyon frappáns idézet lett volna,és minden téren passzolt a témához,de végül szép csöndben lemondtam róla.

A várakozás unalmas óráiban M-el beszélgettem.Nem beszélgettünk semmi különösről.Láttam,hogy M még mindig arról a bizonyos focistáról szóló könyvet olvasgatja.Csak néztem.Már fél éve azzal a könyvvel mászkál.Vékonyka,puha födeles példány.Ilyen lassan olvasna?Vagy többször is kiolvassa egymás után?Azért tartja magánál,mert a legjobb részeket mindig újra és újra elmantrázza belőle?Mellesleg megtudtam,hogy neki ez a focista a példaképe.Igen,a PÉLDAKÉPE.Mesélte,hogy sokáig nem volt példaképe,de megismerte ezt a focistát,és most már van.Aha,még el is hiszem.Olyan csillogó szemekkel senki se áradozik arról,aki csak a példaképe.Az életnagyságú poszterről nem is beszélve.Szerintem az a baja,hogy gátlásos.Nem akarja azt mondani,hogy szerelmes belé vagy tetszik neki mint férfi,mert illetlenségnek tartja,ezért kitalálta ezt a példakép dolgot.Mondjuk ez egy kényelmes,szalonképes szinonimája a szerelemnek.Akkor az én példaképeim Rupert és Eddie.Amúgy máig nem tudom,hogy egy 21 éves,elvileg értelmiségi,nem sportoló lánynak hogyan lehet egy focista a példaképe?Ő a kitartást és a focista aranylabdáit emlegette.OK.Akkor én Eddie Oszkárjával fogok példálózni.Meg a Tonyjával,a Golden Globejával,a Bafta-díjával,meg a brit birodalmi tiszti fokozatával meg még a kitudja milyen díjaival...Igen,én is Oszkárt akarok nyerni és jól szabott öltönyökben akarok lejteni,miközben az Audimmal fölszántom az autópályát,mialatt egyszerre cigizek és fagyizok vezetés közben,ami fagyit mellesleg én készítettem.Igen,ezentúl kezdve mindent úgy csinálok,mint a példaképeim.

Még aznap este tartottunk egy díszvacsorát egy főiskola melletti étteremben.Igazából nem akartam elmenni,mert semmi kedvem se volt olyan messzire visszabumlizni.Végül mégis elmentem.Ha távol maradok,én lettem volna az egyetlen lógós.Mind a hatan ott voltunk,plusz Z barátnője,bocs menyasszonya Zs és két tanárunk is.Beszélgetni nem lehetett,mert valami modern tuc-tuc zene lengte be az éttermet,ráadásul sokan voltak rajtunk kívül,és mindenki beszélt,zizegett.A többség pizzát rendelt,én Carbonara spagettit.M skót volt,csak gyerekmenüt rendelt,szerencsésen meg is úszta alig több mint egy ezressel.A spagetti borzalmas volt,úgy televágták fokhagymával,hogy ehetetlenül keserű lett.A vámpírok minden esetre biztos,hogy elmenekültek a spagettim 1000 km-es körzetből.A díszvacsora borzalmas unalmas volt,le is léptem 2 óra elteltével.A végén már a telefonomat nézegettem,pedig ilyet csak ritkán teszek.De mindegy,a naplemente legalább szép volt a házunk legfölső emeletéről.

Otthon a végzettségemet úgy fogadták,mintha ez az élet legtermészetesebb dolga lenne.Bezzeg,ha rossz lett volna...