Ez is megvolt.Még múlt héten megnéztem Rupert Into the white című filmjét.Amit kezdetben vala Comrade-nek neveztek vala,majd Into the white néven került a nézők elé,viszont idén október első hetében Cross of honour néven került dvd-kiadásra.
Szerencsére találtam egy magyar feliratos változatot,amit a gépem is lejátszott.A felirat jól sikerült,egyszer-kétszer volt csak benne nem oda való kötőszó,vagy apró helyesírási hiba.
A film hazánkban 3 S besorolású,azaz:soha,semmikor,semmilyen körülmények között nem bemutatott.
A film igaz történeten alapul,és mindenféleképpen megéri megnézni,igaz,aki egy II.világháborús filmtől haláltáboros drámát,nagy tankcsatákat,óriási lövöldözéseket vár,az ne ezt nézze.Ez egy kis költségvetésű film,de a minőségéből mit sem veszít emiatt.
Tehát a II.világháborúban egy német és egy angol vadászgép lelövik egymást.Magát a lelövést nem mutatják.A német gépben négyen voltak,egyvalaki meghalt,őt nem is mutatták.Az angolban ketten utaztak,Drew Davenport és Robert Gunner Smith,azaz Rupert.(Amúgy nagyon szexi neve van:Kovács Róbert.)
Rupert karaktere szókimondó,lázadó,temperamentumos,bár én sokkal lázadóbbnak gondoltam.A haja szörnyű lett,ugye hátul egészen a fejtetőig és kétoldalt kopaszra nyírták,fölül viszont begöndörítették a maradékot.Jaj,az a göndörítés igazán nem hiányzott...
Az egész film az úgynevezett frontbarátságról szól.Amikor az egymás mellett vagy ellen harcoló katonák elkezdenek barátkozni egymással.
Eleinte paprikás a hangulat,nehezen vetkőzik le a mesterségesen egymás ellen uszítás következményeit,de a végén megszeretik egymást.De ez nem a Túl a barátságon.Nem ÚGY szeretik meg egymást.A cselekmény szinte végig a hófödte tájban álló kis faházban zajlik.Rupert szokás szerint édi,de lehet,hogy velem van a baj.Horror jelenetnek is szemtanúi lehetünk:a fiatal Führer-fanatikus Jozefnek elfertőződik a zuhanáskor szerzett sebe,amit egy úgy-ahogy fertőtlenített fejszével vágnak le,érzéstelenítés csak annyi,hogy berúgatják.A végén nem tudták,mit tegyenek a levágott karral.Először el akarják temetni,kis szertartás kíséretében.Furcsa arccal nézegetik a testrészt,a helyzet egyre kínosabb lesz,végül Smith(Rupert)oldja meg a problémát azzal,hogy undorgó arccal bár,de megfogja,kiszalad vele a házból,és elhajítja olyan messzire,amennyire csak tudja.
Jozef nagyon komolyan vette a Führer iránti rajongást,olyannira,hogy fél napot is várt rá a nemtommilyen platzon,hogy jöjjön,és dedikálja neki azt a könyvet,amit állandóan szorongatott.(Feltehetőleg azt a művet,aminek nem szabad nevén nevezni,de azt elárulom,hogy Mein-nal kezdődik,és Kampf-fal végződik.)A könyvvel később betüzelnek,persze akkor,mikor Jozef nincs észnél.
Strunk,az egyik német művészi ambíciókat dédelgetett,és az ő vázlatai meglepően hasonlítottak Rupert rajzaira.Csak nem Rupert keze volt a dologban?A legvégén a rajzokat ki is sorakoztatták a falon egy lécre.A képek őket ábrázolták.Tisztára olyanok lettek,mint egy kis család.
Smith a kakasát is emlegette.Az eléggé zavarba hozott.Rupert kakasa...
A film csúcspontja Rupert éneke volt,az,amikor előadta a Túl a szivárványon-t.Nagyon aranyos volt,mikor énekelt,annyira beleélte magát.Tisztára szétfolytam a gyönyörűségtől.
A vége nagyon szomorú lett.Norvég katonák jöttek,Strunkot azonnal lelőtték.Egy kis faluba vitték őket,ahol,mikor kihallgatták Davenportot és Smithet,a kihallgatást végző pasi teljesen fel volt háborodva,hogy ezek a katonák miért nem utálják egymást.
A film végén jött az ilyenkor szokásos kivel mi történt feliratok.
Horst Schopis 7 évig volt kanadai hadifogságban.
Jozef a háború végéig szintén Kanadában volt hadifogolytáborban.
Smith és Davenport visszatértek Angliába,viszont néhány nappal később újra bevetésre indult Trondheimbe.Ismét lelőtték őket.Davenportot elfogták,és a háború befelyezéséig német hadifogolytáborban tartották.
Smith meghalt harc közben.
Strunkot a trondheimi háborús temetőben temették el.
Horstot 1977-ben fölhívták müncheni otthonában.Davenport hívta,és meginvitálta Londonba.Találkoztak mint barátok.
A film végét eléggé megkönnyeztem,persze,én mindig a háborús drámán sírok,nem a Titanicon.Sírtam a Gladiátor és a 300 végén is,a Sztálingrádon majdnem elsírtam magam,csak azért nem,mert az akkori osztályommal néztem,de még úgy is párás lett a tekintetem.Főleg azútán szakadt el a cérna,hogy megláttam:Rupert karaktere is meghalt.Pedig olyan kis életigenlő fiatal férfi volt.Mi lett volna,ha be is mutatják,hogy szenved ki,és hal meg?
Én mindig bőgök a világháborús filmeken,mert a nagyapámat juttatják eszembe.Idén ősszel van 3 éve,hogy meghalt,de még mindig nem tudtam túltenni magamat rajta.Ő az I.magyar hadseregben harcolt,még szerencse,hogy nem a Don-kanyarban,bár lehet,hogy ő azt is túlélte volna,mert szégyen ide,szégyen oda,ha nagy gáz volt,akkor bizony nem terminátorkodott az első sorban.Összebarátkozott az egyik felettesével,aki közvetlenül az elfogatása előtt mondta neki:Jóska,holnap nagy baj lesz,ne hősködj,mert óriási túlerővel jönnek.Nagyapám így értesült arról,hogy nagy túlerővel szemben vetik be őket,és esélyük se lesz,persze erről nem szóltak a katonáknak,nehogy lelombozódjon a harci morál.Így került orosz hadifogságba a Kárpátokban.Egyébként sose emlegette,hogy az I.hadseregben volt benne,csak feltételezzük.Tata sokat mesélt a háborúról,sőt,mikor tömegesen elkezdték adni 90 után a háborús dokumentumfilmeket,furcsa módon állandóan azokat nézte.Persze mint Háry János,általában csak a jó dolgokat mesélte el,mindig kissé kiszínezte a sztorikat.A háborúról egyszer megjegyezte,hogyha van Isten,akkor miért hagyta,hogy annyi jobb sorsra is érdemes fiatal férfi haljon meg értelmetlenül.A film alatt végig nagyapám ezen mondata motoszkált a fejemben.Felháborodva mesélte,hogy ugyan mitől volt neki ellensége az a fiatal orosz katona,akit elébe zavartak.Már öregként értette meg,hogy nem Szása és Szergej,azaz az orosz emberek voltak a felelősek minden rosszért,hanem már megint azok a fránya politikusok...Mesélte,hogy milyen pocsék érzés volt az,amikor már annyira közel került hozzá egy katona,hogy tisztán látta az arcát,a szeme színét,és mégis le kellett lőnie,mert ha nem ő lő,őt lövik le.Az ő anyja volt az,aki ezalatt péklapáttal akart agyonütni egy orosz kiskatonát,akik közben végig azt kiabálta,hogy mamka ne.Gondolom az otthon hagyott anyját,nagymamáját juttathatta eszébe az én dédanyám.Normál esetben ez lelövést érdemelt volna,de hiába szorongatta fegyverét kezében,valahogy nem tudta lelőni...Pedig megtehette volna.Ebből következtetjük,hogy valakijére emlékeztethette.Hiába,a fejkendős parasztasszony-anyák mindenütt ugyanolyanok voltak.
Többek között ezért is sírtam.Bármikor kitalálhatja egy nemnormális,hogy bevagoníroz egy csomó fiatal férfit,és irány a front!Akár Rupertet is...Szegényke,amilyen érzékeny lélek,örülhetne,ha egy bekattanással megúszná.
Tata is pont olyan fiatal volt,mint ő most,sőt,még fiatalabb.Valahogy őt juttatta eszembe.