Ha szombaton autóban ülünk dél körül,általában szoktunk rádiókabarét hallgatni.

Múlt hét szombaton a temetőbe menet is.

Az egyik jelenet egy öreg néni zebrán való átkeléséről szólt.Jól megfogták benne a nyugdíjas lét szépségeit.Lásd:fokozott édesszájúság.Anya 20 évesen még megszólta az akkori öregeket,akik állandóan a selyemcukros zacskóval csörögtek.Most,az 50-es éveiben meg mást sem eszik,mint vaníliás tejet,túró rudit,csokit(bármilyen csokit megeszik),édes kekszet,nápolyit,pillecukrot,tejkaramellát,mézes puszedlit,dianás cukorkát meg vaníliás karikát.Apropó,vaníliás karika.A paródiában szereplő öregasszonynak e körül forgott az élete.A kamionról is az jutott az eszébe:jé,mekkora kamion,mennyi vaníliás karika férne el rajta...Meg képes volt a zebra közepén nekiállni vaníliás karikát majszolni,nehogy leessen a cukra."A Gizinek még a gyomorgyűrűje is vaníliás karikából van."Imádkozni kezd,mikor át akar kelni a zebrán:"Édes Jézus,légy ma a vendégünk...-persze rádudálnak a tötyögésért-"Te bunkó,nem látod,hogy imádkozok?!"Meg:"Nini,milyen csepp kis autó,mekkorát csattan...."Meg:mondtam az unokámnak,hogy ne vegyen autót,mert pokolba vezeti a gps.Meg hogy a láthatósága érdekében két láthatósági mellényt is fölvett az otthonka alá.Meg ha átér a túloldalra,Isten bizony betartja az összes diétáját.Meg ő még a takaróját is láthatósági mellényekből varrta,és mikor éjszaka az unokája rányitott,az hitte,hogy gömbvillám.

Az Arafatosnál megfájdult az oldalam.Amikor már mindenki hónapokkal a farsang előtt angyalszárnyakat ragasztott szálanként libatollból,pisztolyt faragott fából,szorgalmasan varrta az édes kis tündérruhákat,akkor az egyszeri gyerek jelmeze még mindig sehol se volt.A farsang napján se.Apja egy órával a farsang előtt tudta meg"Mi az,az ma van?"Apuka odament a nagy kredenchez,előhúzott egy kockás konyharuhát meg egy gatyagumit,rátette a gyerek fejére,és mondta:Arafat!De mi az az Arafat,apa?Hát,az olyan Arafat.Aztán elképzelhetik,milyen érzés volt kockás konyharuhában az autó hátsó ülésén ülni.Az autóban apuka ugyan elmondott ezt-azt a kockák mintájának szimbolikájáról,de ez nem sokat segített.Még kínosabb volt a sok cowboy,szuperhős,tündér,angyal,ninja,menyasszony,koszorúslány,kalóz között feszengeni.Ő volt a konyharuhás gyerek.Persze nem nyert.Te meg minek öltöztél?Hát,ilyen Arafatnak...És mit csinál egy ilyen Arafat?Hát,az olyan Arafat...Következő évben ugyanez,csak akkor a kreatív apa Állami Biztosítónak öltöztette a gyereket.Értsd:betekerte celofánfóliával.(Az Állami Biztosító figurája egy ezüst páncélos lovag volt,bárddal a kezében.)Apu,most mi vagyok?Állami Biztosító!Még Arafatnál is kínosabb volt ebben a jelmezben megjelenni.A fólia már az autóban elkezdett leszakadozni.Az értékelésnél a zsűri kicsit megörült,mert azt hitték,hogy végre valaki be merte vállalni a madárijesztőnek öltözést,de amikor megtudták,hogy Állami Biztosító,hirtelen lelohadt az örömük.Persze megint nem nyert...

Végezetül elénekeltek egy Szomorú dalt,ami nem volt nagy durranás,csak ez a pár sora:

"És szomorú vagyok,mint a Szulák Andrea,

Mert lecserélték Pocakra,a kesztyűbábra..."