Mi történt azóta-munka

Látom hónapokkal ezelőtt megpróbáltam újraindítani ezt a blogot,csak valahogy sose jutott rá időm.Tavaly elkezdtem csinálni egy tematikus oldalt-máshol-és lett egy intenzív levelezőpartnerem és inkább neki öntöttem ki az életemet.De hát őt se lehet mindig nyaggatni,ráadásul elfoglaltabb mint én.Körülbelül 3 embernek írhatok a legnagyobb közösségi oldalon,de mint írtam,őket se lehet mindig zargatni.

Sorra veszem,mi történt.

Munka

2020 novemberében vége szakadt pár nap híjján kereken 3 éves munkanélküliségemnek.Ebben a 3 évben itt-ott dolgoztattak 1-1 napokat,illetve volt tavaly nyáron egy pár napos bejelentett munkám.2x 1 hetet dolgoztam könyvraktárban is tavaly karácsony előtt és az idén májusban.

A hiú ábrándjaim hamar elszálltak és rá kellett jönnöm hogy még a lehetőségeimhez képest "álommunka" se "álommunka".Próbáltam elhelyezkedni irodán általános irodai munkákra,jelentkeztem ügyfélszolgálatosnak,call centeresnek,ingatlanosnak,portásnak többször is.Szinte mindenütt kellene angolul tudni,amit én nem tudok,vagyis pontosabban a beszéd az,ami sose ment angolul,egyszerűen mindig cikinek éreztem ha angolul kellett beszélnem(nyelviskolai szituációkban meg 1-2 külföldivel).Kenni-vágni kell a számítógép kezelését,különösen az átlagember életéhez tökéletesen fölösleges Excelt.Egy nagy,külföldi cég,ami a Váci úton nagyon meg akart fogni mert volt kereskedelmi tapasztalatom(játékbolt).Egészségvédelemmel kapcsolatos termékeket kellett volna rábeszélni emberekre.Eleinte 5-6,majd 8-10 feladatkör.Anya és a nővérem lebeszéltek róla.

És még ott voltak azok a sokszor 2 km hosszú kívánságlisták arról,hogy milyen a tökéletes munkaerő.Meg a rengeteg kamu álláshirdetés.Igazából nem is keresnek senkit meg már úgyis régen meg van rá a jelentkező.Különösen magas az arány az állami óvodák esetében hogy már megvan a befutó de a hirdetést valamiért mégis kitették a fair play látszatát keltendő meg mert állítólag muszály nekik.Az óvodák esetében még a dadus,azaz a mindenes házimanó állások is ilyenek.Megvan rá a liebling(kiskedves)már a hirdetés megfogalmazása előtt.Egy túlnyomórészt takarításból,piszkos munkából álló pozícióra.

A legjobban a dajka pozíciót ismertem meg,papírt is szereztem róla egy tanfolyamon,a legintenzívebben ezzel kapcsolatban kerestem állást.Ezek a föntebb emlegetett csókos állások leginkább az állami óvodákra jellemzőek.Bármiféle visszaigazolást arról,hogy nem kellek,csak egy magánóvodától kaptam.Volt egy óvoda Budán,azt hiszem,a Böszörményi út mellett,no ott a munkaerőhiányt úgy oldották meg,hogy valószínűleg állandóan hirdették az állást és a jelentkezőket dolgoztatták 1,vagy ha nagyon meg voltak vele elégedve akkor talán 2-3 napig.Az egyik állandó dolgozó egyszer elszólta magát hogy hát,mostanában kevesebben jönnek...mármint jelentkezők erre az állásra.A tanfolyam elvégzéséhez kellett 2 hét gyakorlat,és irtózatos nagy szerencsém volt,hogy miután elkezdtem róni egy bizonyos környéket,a 3. óvodában megengedték,hogy gyakornok legyek náluk.Budai óvoda(nem az előző,ott csak 1 napot voltam),de nem valami luxusovi ahová a felső pár száz járatja a gyerekét.Egy eléggé kiabálós óvonéni mellé osztottak be először,majd hol itt voltam,hol ott.A 2 hetet sajnos szakaszosan jártam le mert beteg is lettem és apa is pont akkor halt meg.Alaposan megismerhettem az óvoda működését.Anno sok tanfolyamtársamnak volt csalódás hogy a dadus a közkeletű tévhittel ellentétben nem a gyerekeket babusgatja,dajkálgatja se nem játszadozik velük hanem a konyhán van,melegíti az ételt,mosogat,vécét pucol,csapot pucol,festékesedényt és ecsetet mos,taknyos orrot töröl,feneket töröl(ezt az ovónénik nem csinálják mert túl alantas tevékenység),szalvétát hajtogat,takarít,vasal,mos.Ha van kert,akkor még lehet a kert karban tartása is az övé.A legjobb dadus az,akinek csak a hátát látják a csoportszobában távozás közben.A gyerekekhez semmi köze,kivéve az orr-és fenéktörlést.Ahol én voltam,a csoportszobákban rendet rakni nem kellett,mert a gyerekek nagyon önállóak,mondták az óvónénik.Az etetésen kívül csak az ágyakat kellett pakolászni a szobákban.A helyesebb megnevezése az óvoda-és bölcsöde körüli mindenes cseléd lenne.

A gyerekeket minden nap gyümölccsel(és alkalmanként egy kis zöldséggel)kellett tömni.Azt a tömény cukrot!Vagy fruktózt.Az első gyümölcshámozás és szeletelés után 1 cm vastag,levakarhatatlan,lemoshatatlan kikericssárga,ragadós réteg keletkezett a tenyeremre.Vajon a gyerekek gyomrával meg beleivel is ez történt?Másnap gumikesztyűt vittem be otthonról.Nem szóltak semmit érte,de biztos el lettem könyvelve kényeskedőnek.Nem,ott nem napi 1 almát vagy narancsot kellett megpucolni hanem rengeteget.

Én alig jártam óvodába és hála a Magasságosnak akkoriban még nem is volt kötelező.Utáltam óvodába járni.Ha anya megkérdezte,hogy mi volt,akkor csak annyit mondtam,hogy "Csitt,ne beszéljünk róla!"Szerencsére kevés időt töltöttem az óvodába,de azt tudom,hogy akkoriban nem volt divat a születésnapok óvodai megünneplése.Ez váratlanul ért.Persze az óvonénik kikötötték,hogy a legtöbb szeletes,legnagyobb tortát vegyék meg a szülők.Aztán meg a gyerekek alig kaptak belőle valamit,a nagy részét ők vitték haza.Szó sem volt róla,hogy másnap megeszik a maradékot vagy a maradékot visszaadják a szülinapos gyerek szüleinek és hazavihetik.De a csúcs az az óvónéni volt aki megette az egyik gyerek speciális különmenüjét mondván hogy a gyereknek nem kellett.Te jó Ég azt a gyerek szülei rendelték meg és fizették ki,a gyerek családjáé vagy esetleg a gyerek anyja-apja főzte otthon(úgy nyújtották be a szülők egy kis műanyagdobozkában reggel)délután oda kellett volna adni mikor viszik el a gyereket hátha este eszik belőle.

Miután kitört a járvány jobbnak is láttam hogy nem lettem dadus.A nagy tavaszi karantén előtt pár nappal még behívtak interjúra egy alternatív óvodába de nem kellettem.

Dolgoztam 2X 1-1 hetet könyvraktárban is 2019 decemberében és valamikor 2020 tavaszán.Alkalmi munka volt.Nem túl bonyolult,de számomra fizikailag nehéz munka volt és lassú is voltam.Igaz mi is lettem volna mikor át kellett mozgatni egy mázsa Bogyó és Babóca-féle Hógolyó verseskötetet?Kemény,vastag,fényes borító,jó vastag lapokkal...A legizésebbek a gyerek foglalkoztató-és színezőfüzetek voltak.Ezekból kategóriánként 150-200 darabot kellett megmozgatni.Külön-kölön könnyűek,szinte jelentéktelen súlyúak,de tömegben már veszélyesek.Egyszer-kétszer voltam az internetes rendelés összekészítőn is tavasszal.A rendelések zöme ebből állt:kifestő,mesekönyv,foglalkoztató a gyermeknek és "út a boldogsághoz" meg "mert megérdemled" típusú ezoterikus és lelkizős könyv az anyának.Apának nem rendeltek könyvet mert valószínűleg vagy nem olvas(számos ok miatt) vagy már rég nem a család része.A munkakörülmények amúgy jók voltak.Nem fáztam a raktárban és a pihenő-és étkezőhelyiség is kulturált volt.Mondjuk egy ilyen nagy és ismert cégtől ez már elvárható.Volt evőeszköz is.Erre azért emlékszem mert egyszer ugyan spagettit vittem ebédre,de elfelejtettem hozzá villát vinni.

A legalja a használtruhaválogató volt.Egy ukrán cég egy lerobbant csepeli szerelőcsarnokban.2019 nyarán dolgoztam ott 3-4 napot.Szerencsémre az egy hűvösebb hét volt mert állítólag egy normál nyáron meg lehet ott pusztulni a hőségtől.Télen meg a hidegtől.Ez minden volt,csak nem európai szintű munkahely.Az ukrán származású munkafelügyelők nem tudtak magyarul.Ha valami baj volt,egy kárpátaljai magyar nőt használtak tolmácsként.A dolgozók többsége amúgy kárpátaljai magyar vagy ukrán volt.Gyanús volt,hogy azonnal felvettek dolgozni az "utcáról".Se elbeszélgetés,se semmi,semmire se voltak kíváncsiak,még formasági szinten se.Ez alatt a pár nap alatt kiderült hogy elég nagy náluk a a munkaerő cserélődése.A kommunikációs nehézségeken túl nem közölték azt sem,hogy mennyit kell teljesíteni és hogy teljesítetted-e aznap.Velem az első 2 napban nem törődtek,csak beállítottak a legtávolabbi sarokba dolgozni.A 3.nap átállítottak egy központibb fekvésű asztalhoz és akkor kezdett velem elégedetlenkedni az ukrán férfi munkafelügyelő.A legnagyobb baj velem meg egy másik magyar nővel az volt,hogy a szemétbe dobtuk azt a ruhát,amit ez a férfi harmad,sőt másodosztályúnak tartott.Ühüm.Lehet,hogy Ukrajnában az a harmad-és másodosztály,de az nálunk szemét.Szóval ha a használtruha-üzletekben nagyon legalja minőséget találtok akkor azt valószínűleg ez a pasi válogattatta...Angol használtruha,ukrán minőségi osztályozás...A körülmények egyszerűen szörnyűek voltak.Minden ragadt a fekete mocsoktól,a vécépapír is piszokban hempergett.A tartóban,nem a földön.Olyan gusztustalanok voltak a pihenő-és szociális helyiségek hogy inkább mentél volna vissza dolgozni a szerelőcsarnokba.Volt öltöző.Az öltözőszekrényekben 10-15 cm vastag retkes reklámújság-stócok.Mert minden,addig a szekrényt használó ember beterített egyet,letakarván az előző ember szutykos papírját,védendő a holmiját.A székekre se szívesen ültem le az ebédlőben.A zuhanyzót ne is említsük.Az ott régebb óta dolgozók azt pusmogták,hogy azért nincs takarító,mert a főnök csak 50 ezret adna neki.De ez még mind semmi.A táskákat azonnal le kellett adni a bejáratnál és betenni egy-természetesen-szutykos nagy,rácsos ketrecbe.Ezt lakatra zárták,és munkaidő végéig nem lehetett hozzáférni.Továbbá megtiltották,hogy munka közben bármit is magadnál tarts.Nem,nem csak a telefont értették ez alatt.Tilos volt intim betétet,vécépapírt vagy zsebkendőt magadnál tartani.Még úgy se,hogy nem akadályozta a munkát.Amikor rákérdeztem,hogy miért van ez,miért nem lehet nálam vécépapír akkor még kissé meg is sértődtek.Minek?Hiszen van!Jó,de milyen?-gondoltam magamban.Ennek dacára végig volt nálam vécépapír bár egy idő után elkezdtem nem inni,hogy elkerülhessem a vécét.Szerencsére végül nem voltak velem megelégedve így gond nélkül otthagyhattam őket.Annyi pozitívumot tudok róluk írni,hogy legalább bejelentettek és van róla papírom,még fizetést is adtak arra a 3 napra.

Most,2020 év végétől egyéni vállalkozó lettem a társasházunk kezelésében segítek anyának.Én is elmondhatom,hogy a szülőm csinált nekem munkahelyet mert különben nem lenne.Csak félnapos munka.Olyan,mintha nem is dolgoznék.Van időm mellette másra is,tudok tőle festeni is.A társasházon belül dolgozok,bumliznom se kell mellette naponta órák hosszákat.Elemózsiát se kell csomagolni,az se gond.A vécé is rendben.Szuper.