Az otthon,és az ő díszei.

Most jöttem porszívózásból.Elegem van a szőnyegemből.A világmindenség összes szemetét,szösz-möszét magába szippantja.Érdes felületébe szorosan belegubancolódik az összes hosszú hajszál.Ahhoz,hogy állandóan szép legyen,ahhoz 3 naponta kellene porszívózni.

Kinek van ehhez 3 naponta kedve?

A porszívózást nálam nem úgy kell elképzelni,mint a filmekben az amerikai kertvárosi háziasszonyoknál,hogy elegánsan, állva,könnyedén.Egy frászt.Térden kell csúsznom,és kézzel masszíroznom ki a hajakat meg a szöszt a szőnyegből,mert a porszívó nem tudja felszívni.Előbb kézzel össze kell szedni,és utána megetetni vele a porszívót.A szőnyegtől megszabadulni nem lehet,mert az az otthon dísze...

Még mindig a szocialista otthonok stílusát kell nyögnünk otthon.

A szocializmus ugyan megvetette a "burzsoá" világot,de a burzsoá stílusú lakberendezést nem.Mit értek ezalatt?Hatalmas,nyitott könyvespolcok tele könyvvel,rengeteg dísztárgy,szobrok,porcelánok,díszétkészletek,dísztányérok,köcsögök,vázák,csészikék,csipketerítők,szalongarnitúrák,zongora,óriási szobanövények,csillárok,toronyórák láncostul,szőnyegek,díszpárnák,és rengeteg drapéria mindenütt.

A Kádár-rendszerben ez volt a jelszó:minden proletár otthonba horgolt csipketerítőt,porcelán kismókust és könyvekkel megtömött könyvespolcokat!

Kezdett is rá keret lenni,már az egyszerű dolgozó emberek is megengedhették maguknak azt,amit addig csak a gazdag polgárság meg a nemesek(igaz,ócskább,olcsóbb kivitelben).Néha 1-1 Herendi,Zsolnay,Hollóházi porcelán vagy ólomkristály izé is jutott karácsonyra,születésnapra.

Anyám mesélte,hogy előbb inkább porcelán szobrocskákkal,őzikékkel,nyuszikákkal,mókuskákkal,rokokó pásztorlánykákkal,ólomkristály ibrikekkel,virágos csészikékkel,népieskedő,álparaszt stílusú köcsögökkel,butéliákkal,miskakancsókkal rakták tele a nyitott tálalószekrényeket,polcrendszereket,a könyvek csak később jöttek divatban(kb a 70-es években).

Eleinte ezeken a tálalószekrényeken volt üveg,csak a későbbi típusokból már kispórolták.

A dísztárgyak közül mindvégig a neorokokó,az édibédi(a neorokokó változata),és a népieskedő volt a divat,igaz,időnként a szocreál dísztárgyak is fölütötték a fejüket a vitrinekben.

A szociban kiemelten propagálták a könyvvásárlást,a házi könyvtáralapítást.Olcsó is volt a könyv,vették is az emberek,mint a cukrot,mert akkoriban az számított intelligens,művelt és értékes embernek,akinek megvolt a világirodalom összes klasszikusa.A könyvespolc azért se lehetett zárt,mert a lényeg a státusszimbólumnak számító könyvek mutogatása volt.

Persze a legreménytelenebb szellemi képességű családok továbbra is a cuki porcelánmókusokat halmozták,egészen addig,míg kolóniák nem jöttek létre a vitrinekben.Meg szarvascsordák.

Az egymásnak ajándékozások is hízlalták a köcsög-csipketerítő-szarvas-őz-mókus állományt.

Nekünk is volt sok ilyen porfogónk jórészt ajándékozásokból.Pingvin színvilágú kávéskészlet,amit sose használtunk.Kék-fehér kínai porcelán éjjeliedény szett,kis kanálkákkal,amiből sose ettünk,sőt nem is tudtuk,hogy mit kell belőle enni.Álparaszt köcsögök,amibe sose lehetett virágot tenni,mert eresztették a vizet.Ufó alakú hamutartó,aminek cigarettatartó mélyedéseiből kiesett a cigi,fából faragott padlóváza,amin fölhólyagzott a lakk,beazonosíthatatlan jelenetet mutató,de valamit mégiscsak ábrázoló réztányér.Ezek többsége abból származott,hogy anyám régen tanító nőként dolgozott,és a kisdiákok hozták neki az ibrikeket.Meg abból,hogy nagyon régen mi is megalyándékoztuk egymást a tágabb családban ilyenekkel.Ennek az egymással való árverseny vetett véget,miszerint ha te 2 forinttal drágább köcsögöt vettél nekem,akkor én erre ráverek idén 3 forintot.A lényege a titkos mókának az volt,hogy minden évben,alkalomról-alkalomra túl kellett licitálni a másikat.Anyát az is idegesítette,hogy kinek mit vett tavaly/előző alkalommal.

Ezek többségétől megszabadultunk.

Anyai nagyszüleiméknek volt ufó alakú,zöld márványt utánzó felületű,likacsos izéje,amit az asztal közepére kellett tenni,a csipketerítőre(vagy a kalocsai mintás hímzettre),és méter magasan meredeztek ki belőle a szélrózsa minden irányába az óriási szárított mocsoládék,pl: sárga cickafark.Hasonlót láttam volt barátoméknál is,csak az egy narancssárga színű disznót ábrázolt,és ha beleszúrkáltak valamit a likacsaiba,akkor lett belőle sündisznó.

Apai nagyanyámnak persze még mindene megvan,a kínai éjjeliedények is.Meg a kis ház,amiből az asszony-ember futkározik ki-be.Ha eső van,az asszony áll kint,ha napsütés,akkor az ember.Öreganyám féltve őrzi az (ál)családi ünnepi étkészletet is.Amit akkor találtak,mikor a telket vették,amin a háza most is áll.A kert földjében találták,egy faládában.Amúgy annyira félti a szettet,hogy sose látta senki.Anyám szerint,egy, a második világháború rémségeitől megzavarodott elméjű öregasszony kaparta el értékesnek vélt(de valójában nem az)étkészletét a tíz körmével,hogy a háborús fosztogatók ne találják meg.Akkoriban nádas-mocsaras-erdős csalit lehetett öreganyám kertje helyén.Biztos érte akart menni,de valami miatt(meghalt vagy külföldre került)már sose jött érte.Amikor apáék összeházasodtak,akkor apa kapott a szettből egy sótartót kelengyeképpen,de anya szerint olyan ronda volt,hogy kidobta(mármint anya),apa meg őrjöngött,mert az ugye náluk olyan érték az a szett,mint régen a gróféknál az aranytálca vagy a rubintos ékszergarnitúra.

Külön téma a szalongarnitúra.A szociban minden lakásba igyekeztek nappalit is tervezni,ami a régi nemesi családok szalonjainak a kicsinyített mása volt,egyfajta utánzás.Most már a vasgyári proletár is megengedheti magának,hogy a saját szalonjában,a szalongarnitúráján ülve olvasgasson,kávézgasson,mint régen a gróf.Boldog-boldogtalannak lett ülőgarnitúrája,aminek az lett a vége,hogy sok helyen nem is használták,a nappalival együtt puszta díszítő,látvány funkciót töltött be.Egyes helyeken még rá se lehetett ülni,mert összezsírozod a fejeddel a kárpitot,összegyűrődik a támlára,karfára terített kalocsai vagy csipke terítő,összekuszálódnak a díszpárnák.

Egy öregasszony ismerősünk olyan komolyan vette a csipkézést,hogy az egész háza úgy nézett ki,mintha beszőtte volna a pók.

Igen,a pók.A féltett dísztárgyakat idővel beszövi a pók,belepik a porcicák,és mondanom sem kell,élmény a takarításuk.Nekem is sok bizbasz volt kint a polcaimon-kagylók,csigaházak,kövek,ásványok,figurák,szárazvirág kompozíciók-de meguntam,és a nagy részét dobozokba elcsomagoltam.Ráadásul a lakásunk kicsi,és minden helyre szükség van.

A művirág...Keresztanyám mindig a fa lambéria teteje és a fal közötti mélyedésbe dugdosott művirágokat,jó nagyokat,de főleg napraforgókat,amik aztán kajlán dőlöngésztek jobbra-balra.Nekünk egy rózsaszín,cserepes művirágunk van,ami anya szerint egy muskátlit ábrázol.

Képek...Szintén keresztanyáméknál van egy tipikus giccskép:aranyszín fémes keretben kis ház a fenyőerdő szélén,mellette kicsiny vízesés,a háttérben hófödte hegyek,és mindenütt megcsillan rajta az aranycsillám.Anya megveti ezeket a giccsképeket,de halkan mesúgom,nekünk is volt egy ilyenünk,csak kicsibe...Egyesek szerint a trianoni tragédia következtében elvesztett magashegységeink hiánya miatti lelki fájdalom táplalja-mégha már csak tudat alatt is-a hazai nagy népszerűségét ezeknek a havas hegycsúcsokat ábrázoló képeknek.A másik nagy típus a fantasys hangulatú bálnás-delfines képek(egyik rádiós személynek volt egy ilyen hülye megnyílvánulása:minek az olyan állat-itt a delfinekre gondolt-ami nem látszódik?,illetve minek az olyan állat-a panda-aminek nincs semmi haszna?),nekünk is volt egy ilyenünk,amin a kardszárnyú delfinek(gyilkos orka,Willy)ugrándoztak,alattuk pedig a trópusi óceán terült el.

Egy szülőfalubeli ismerősünknek voltak(biztos még megvannak)ilyen zöldes árnyalatú,aranyszínű fém dísztárgyai,meg egy kortárs hazai festőnek(azóta már meghalt a festőművész)a képeivel ellátott ibrik-kollekció,kb olyanok,mint amikor Klimt képeket biggyesztenek a bögrékre.

Juj,és még ott vannak a hatalmas padlóvázák,amikbe csavarfűz ágakat tesznek,és ami így a fél szobát elfoglalja.

Régen ezeknek a tisztogatására cselédség volt fönntartva a gazdagéknál,de manapság sajnos magának a tulajdonosnak kell az esetek többségében a lakásdíszeit pucolgatnia.

Régen miért nem volt a parasztéknál szőnyeg a padlón?

Mert a sok háztáji,mezei,szántóföldi munka miatt nem lett volna,ki gondozza,és annyira azért okosak voltak,hogy plussz munkát nem okoztak maguknak(meg pénzük se nagyon volt rá).

Régen amúgy a szőnyegeket inkább a falra akasztották,egyrészt a drágaságból eredő megbecsülés miatt(ne topogjuk össze piszkos lábbal a szép szőnyeget),másrészt hőszigetelés miatt.