Az idén nem célzok túl sok karácsonyi vackot vásárolni.Igazából ma már megvettem,amit akartam,vagyis mégse,mert fenyőágat még nem vettem.Egy asztali díszt akarok készíteni.Elmentem az egyik hozzánk közeli barkácsvegyes nagyáruházba,azért oda,mert az árul párféle virágkötészeti kelléket.Vettem vizes oázist,gyertyatüskét,gyertyát,drótot,ragasztópisztoly-patront és három csomag művirágot,de nem olyan ízléstelen szektás színvilágúakat.Kettő közülük valami papírszerű anyagból van,a másikra még nem jöttem rá.Vörös és fehér rózsák.

Az idén megpróbálok kicsit újítani ezekkel a virágokkal.Az egyik gyertyatüskére majd ráállítok egy angyalt.

Gondolkoztam arany szpré vásárláson is,de aztán eszembe jutott,hogy van itthon egész jó aranyfestékem,fölösleges pár darab toboz beszínezéséért egy egész flakont venni.

Egyéb birizgákat nem vettem rá,van itthon birizga elég,ha meg nincs,akkor majd nudista stílusú lesz a tál.

Eredetileg fehér gyertyákat akartam venni,de olyan nem szép színük volt,hogy inkább visszaraktam,és vettem helyette aranyat.Szerencsére a hosszú,elegáns gyertyáról nem kellett lemondanom,azok a kis tömzsik elég semmilyenek.

Hezitáltam,hogy vegyek-e bolondgombákat,de végül lebeszéltem magamat róluk.

Szerencsére az áruház árukészlete az idén nem túl vágygerjesztő.Ha itt akartam volna angyalt venni,valószínűleg itt nem tudtam volna venni.Kétféle angyaluk van:debill-gyerek  és ilyen jellegtelen,festetlen fehér porcelán kövér gyerek stílusú.Volt angyalos díszdoboz is,meg is vettem volna anyának,ha nem már megint ugyanaz a két hírhedt könyöklő dagi angyal van rajta.

Dísz volt szép és ronda is,de az már nekünk nem kell.Úgy láttam,hogy a 80-as évek stílusa újra divat,megnyugodtam,hogy hosszú idő után újra divatos fánk lesz.

A kínai találékonyság és alkalmazkodóképesség határtalan:már nem csak pici fára való pici égősor vagy dísz van,hanem már igazi boa is.Eddig maximum csak gyöngysort tehettünk a fára,mi,kicsi fa tulajdonosok.

Van már rózsaszín műfenyő is,olyan igazi Barbis.Egy Barbiházban tökéletesen mutat.Nekem ez már túl sok.A fehér még hagyján,az még szép is tud lenni.Emlékszem kb.8-10 éve jelentek meg először itt ezek a színes fák,akkor láttam pirosat és feketét is.Csak megjegyzem,hogy a fekete fán a fekete dísz nagyon jól mutat.Nekünk már két éve műfenyőnk van.Kicsit drága volt,de viszont könnyen kezelhető és nem potyogtat,illetve évről évre újrahasznosítható.a pénzkiadás elmaradásáról nem is beszélve.Eszményi alakjának köszönhetően nagyon szépen,szabályosan fel lehet díszíteni,és minden ága egyforma erős.Nincsenek rajta lyukak se.A boát és az égőt vakon is fel lehet rá rakni,mert lehet rá számítani,hogy minden ága megvan.Anya az idén kacérkodott egy kisebb vágott fenyővel,de amikor meglátta az árát,eltántorodott.

Néztem az ablakmatricákat,hátha tudok venni,kiraknánk a gyereknek,oszt hadd örüljön,de...Inkább nem vettem semmit,mert azoktól inkább megőrült volna.Vagy ízlésficamot kap tőlük.Ezek a matricák egyszerre voltak gagyik és bunkók,meg űberrondák.Az egyik mélyen az emlékezetembe vésődött:egy kis hóembercsalád,apa,anya,baba,még jó is lett volna,de...a két szülő egyszerűen ijesztően nézett ki,az anya karjában tartott gyerek meg egy hullának nézett ki.A feje akár egy koponya.

Voltak ilyen kis frincfrancok.Végül is nem tudom,mi célt szolgálnak.Egy műfenyőág-csonk,egy dobszerkó meg még valami alkotta,a díszítőfigurák változóak voltak.És mindez nagyon meggyötörve.Ennél még a három éves értelmi fogyatékos gyerekek is szebbet ragasztgattak volna össze.Az árát nem néztem,jobb is,mert lehet rosszul lettem volna tőle.

Voltak díszek,amik a csili-vili Butlers üzletben,az új Corvinban 1000 ft darabja,és még ízléstelen is némelyik,meg ócska,itt ugyanezek 2000-be kerülnek.Darabja.Nem a szett,a duopack,a multipack,a csomag,a készlet,hanem egyetlen db ennyi.

És minden marha drága.Minden kis vacak 500 vagy 1000 ft.De ilyenek ám,mint a fönt említett nyomi stílusú dobszerkós szánalmas fenyőgally-csutka.

Anyám csodálkozott,hogy minek nekünk új asztali dísz,ott a régi.Valami tartósra gyártott adventi koszorú tényleg hempereg valahol,de hát én fiatal vagyok és kísérletező.Igaz nem vagyok az a típus,aki mindig mindent kidob,és nem becsüli a régit,a kedvenc karácsonyfadíszem huszonvalahány éves,én inkább a kis költségvetésű apró változtatások híve vagyok.Minden évben legyen egy picit más a dekorációt,de a lényeges elemeken nem szeretek változtatni.A saját fámat is a már meghalt nagyszüleim antik díszeivel is díszítem.Nem sok,de mindig eszembe jutnak róluk a náluk töltött nagy családi karácsonyok és Szörnyella nagynéném büdös kölnikuglófja,amit senki se bírt megenni.Ha meghal az utolsó nagyszülőm,ott is lestoppolom a díszeket.Gondolom másoknak nem kell,mert nem kell nekik a nagyi régi kacatja,ami kellemetlen emlékeket ébreszt,és egyébként se trendik már,bár lehet,hogy pár év múlva újra divatosak lesznek.De az art deco tálalószekrény mindenféleképpen kell,azért még fizetek is a kihívó feleknek,mert sajnos van arrafelé egy öregasszony,aki már 20 évesen kinézte magának,amikor mamám 40 volt.Most 82.Az idén fedeztem föl,a kamrában van méltatlan körülmények között,de meglepően jó állapotban.Szinte nem is szorul restaurálásra.Szerencsére brutális transzformáción se esett át(átfestés,letapétázás,rászögelt viaszosvászon,fogantyúk kicserélése trendi szocira,üvegcsere,széjjelszögelés,saroklerágás és harapás).Azt viszont a mamám se tudja,hogyan került hozzá.Elég szokatlan is abban a két kézzel összetapicskolt két szoba konyhás,fürdőszobátlan,vécétlen szegényes vályogházban,egy egykori mindig szegény zsellércsaládban.A háború végén,a kastélyok szétdúlásakor került ez meg az rejtélyes körülmények között a parasztcsaládok tulajdonába,ami nem tipikusan paraszti cucc,pl:meisseni porcelán étkészlet.Az art deco a 20-as,30-as évek stílusa,elvileg származhatna kastélyfosztásból,arrafelé azon a településen jópár kisnemesi kúria van,meg gazdag budapesti polgárok egykori nyaralói.

De hogy jutottam én el ide?