Kiskoromban a Mumin mellett a Kacsamesék volt a másik kedvenc rajzfilmem.A Kacsamesékben Dagobert bácsi a kedvencem.Ő volt a példaképem.Úgy 3-4 évesen fennen hangoztattam,hogy ha nagy leszek,gazdag és magányos akarok lenni,mint Dagobert bácsi.

Nesze,mostanra teljesült a vágyam:tele vagyok pénzzel,és magányos vagyok.

Addig szuggeráltam magamnak,míg teljesült,és ez még csak a kezdet...

Emlékszem,volt egy társasjátékunk.Vagyis nem a miénk volt,csak nálunk maradt,igazából a sógorom kapta a nagynénjétől vagy kitől.Úgy 11-14 éves koromban rengeteget játszottunk vele nővéremmel.

Az eredmény mindig ugyanaz lett:

Én mindig nyertem.Mindig piszkosul meggazdagodtam,kastélyban éltem és a végén állandóan a luxus öregek otthonában kötöttem ki.Természetesen tök magányos voltam,vagyis nem,mert a játék szabályai szerint kötelező volt megházasodni.Viszont már gyerekem már sose született.

Nővéremnek nem volt egy lyukas garasa se.Mindig egy kis lakásban lakott,és rengeteg gyereket halmozott föl,ő lépett rá az összes gyerekvállalós mezőre:fia született,lánya született,ikrei születtek,és sokszor adoptált is,természetesen ikreket is többször örökbefogadott.A végén már nem tudta hova tenni őket az autójában.És miközben halál csóró volt,és ellepték a gyerekek egy szoba-konyhás lakásban,közben mi volt a foglalkozása...popsztár.

Ez az élet játéka...