Anya egyszer,esti mese gyanánt föl akarta nekem olvasni a Micimackót.Egyébként ez volt a legtrendibb mese,amit hajlandó volt fölolvasni,mert ezen kívül csak magyar népmeséket kaptam,amikért nem rajongtam túlságosan.

Kezdetben minden rendben ment,de aztán a történet elkezdett a végéhez közeledni és rémült rettegés kerített hatalmába...

A vége felé a mese kezdett egyre misztikusabb és ködösebb lenni,miközben Micimackó és Malacka valami kihalt erdőben bolyongtak,és folyton az elválás,az elmúlás témájával foglalkoztak.Rajtam meg zsigeri félelem lett úrrá.Arról kezdtem el fantáziálni,hogy ennek biztos nagyon rossz lesz a vége,sőt,egyenesen horrorisztikus.Micimackó és Malacka biztos,hogy kínok közepette fog szörnyű halált halni.

Mikor ezt gondoltam,lehettem körülbelül 4-5 éves.

Egy idő után nem engedtem tovább olvasni a történetet.Velőtrázóan sikítottam,ha megláttam anya kezében a rémmesét tartalmazó kis könyvecskét.Természetesen normálisan elmagyarázni nem tudtam,hogy mi a bajom,így szépen visszatértünk az ördög 3 arany hajszálát meg a 3 királyfikat taglaló agyzsibbasztó sztorikhoz.Mindegy,de legalább azok nem voltak rémisztőek,csak rém unalmasak,mert körülbelül 6 történetvariáns ismétlődött újra és újra 66 meg 666 mesén keresztül.

Fiatalabb koromban olvastam a Szerelmes lányok című angol tinilány-regényeket,és abban volt,hogy:"Ellie még a Micimackótól is félne."(A főszereplő Ellie-t a fiúja meg akarta hívni a moziba horror filmet nézni,erre ezt mondta Ellie egyik barátnője.)Nem,én nem Micimackótól féltem,hanem attól,hogy valami szörnyű tragédia fog történni a számomra szimpatikus karakterekkel.

Sajnos,úgy tűnik,a Micimackó-szindróma még mindig létezik,eddig csak lappangott.Rájöttem,hogy miért vagyok képtelen újra megnézni a Jupitert.Nem, nem azért,mert egy pocsék film.Miért van az,hogy újra és újra elhatározom,hogy megnézem,és helyette inkább mégis valami mást nézek meg?Sokáig nem tudtam az okát,de aztán rájöttem:Micimackó-szindróma.Kiújult a gyerekkori Micimackó-szindrómám.Addig minden jó,míg Jupiter el nem kezdi bántani Balemet,de onnantól kezdve bemenekülök a kispárnám mögé,sőt,egy idő után már le is kellett halkítanom a készüléket,hogy még hallani se halljam a tragédiát.Először csak látni nem bírtam,utána már hallani se.Sőt,ma már odáig jutottam,hogy abszolút nem merem megnézni a filmet,mert tudom,hogy ott van a végén az elkerülhetetlen borzalom.

Az ominózus halál-jelenetet csak egyszer láttam,egy fan videóban,véletlenül.A moziban,mikor először láttam,már akkor is elkaptam a tekintetem,mikor kezdett ijesztővé válni a helyzet,és inkább néztem a terem oldalfalát.

Persze az agyam tudatos része tudja,hogy mindez csak színjáték,és hogy valójában senki se hal meg.De a képsort látva a tudatalatti és a fránya érzelmek törnek elő és veszik át az irányítást és akkor az agy már csak azt érzékeli,hogy akit szeretek,az szenved,és halálos veszélyben van.

A legrosszabb az egészben az,hogy utána hirtelen mindenki elkezd örülni és mindenki hihetetlenül boldog.Mindenütt csak mosolygó,vidám arcok.Ez még jobban elkeserít.A te szeretted kínok közepette meghalt,de közben mindenki csak örömködik,vihorászik körülötted.

Néha eszembe jut,hogy milyen lehet meghalni a Jupiter bolygón,amit mérges gázok vesznek körül.Milyen lehetett a konkrét halála?Ha szerencséje volt,akkor csak hirtelen szétcsattant valami keményen a finomító romjai között és a kínjai rögtön véget értek.De ha  puhábbra esett,vagy fönnakadt,fölnyársalódott közben valamin,akkor...ebbe már ne menjünk bele.

Tudom,csak egy film,Kitalált szituáció,kitalált,nem létező személy.

Valószínűleg mert Eddie alakította és igazából Eddie-t sajnálom.

De akkor is,olyan kis cuki volt...Miért,miért,miért?Az egyetlen aranyos,szerethető karakter a történetben,akit legszívesebben úgy megszeretgetnél,megdögönyöznél.Akkor a legcukibb,mikor a gonoszságait suttogja.

A Micimackóra visszatérve:a mese végét azóta se mertem elolvasni.