Apa egy év múlva ténylegesen is nyugdíjba megy,ez azt jelenti,hogy egy év múlva megszűnik a szponzorációm,kell valami munka,de sürgősen.

Persze nem mindegy,mi az a munka.

Félreértések elkerülése végett már igazán rosszul esik,hogy ennyi idősen is zsebpénzből élek és az utóbbi időben bekövetkezett infláció miatt ez a zsebpénz még kevesebbet ér mint akkor,amikor kiszabták.

És tegye föl a kezét az,aki számára az ideális munka egy takarítónői állás vagy 3 műszak,egy gyárban,10-12-14 órákon át egy helyben talpon állva.

Sajnos a meghirdetett állások zöme ilyen.Vagy ezeket hirdetik,vagy az "IT kooperációs dizájner",irodavezető és néha az igazgatói állásokat.Szüleim vágya volt,hogy végzettségemnek megfelelően múzeumban,levéltárban vagy könyvtárban helyezkedjek el.A múzeumok rendszerint mindenest keresnek,olyan személyt,aki ha kell,megjavítja a vízcsapot,kisteherautóval fuvaroz,gondozza a múzeum parkját,udvarát bemutató kertjét,tetőt foltoz,vesszőkosarat fon,stb.

Eddig két állásinterjún vagyok túl.Ingatlanértékesítőnek jelentkeztem,mert mégiscsak tisztább és könnyebb munka,mint a takarítónői,és változatosabb,mint a gyári munka.Rugalmas munkaidő,szabad mozgás,lehet pénzt csinálni.Igen,nincs havi fix,viszont nekem az sokkal szimpatikusabb,hogy csinálom,és nem kapom a pénzt.Majd meglátom,hogy hogy megy.

Az első helyet én olyan közepesnek ítélném meg,mint ingatlanirodát.Kedvesen elbeszélgetett velem egy harmincas nő,igaz,csak kb.10 percig.De legalább nem aláztak meg,tettek föl hülye kérdéseket vagy kényszerítettek bűvészmutatványokra.

A második helyen hosszúra nyúlt az interjú,mert már el is kezdődött a betanítás.Kis iroda,nem franchise-hálózat,de szerintük ők be tudnak tanítani,nem úgy mint a nagy cégek,akik kész embereket akarnak,akik azonnal tökéletesen végzik a munkájukat.Ebben az irodában csak 6-an lennénk,meg van egy kiskutya.Már "terepre" is kimehettem,két panellakást megtekintve.

Egyenlőre itt maradok és remélem sikerül karácsonyra pénzt csinálnom.