Már évek óta nem jutok ki a temetőbe halottak napján.Anya ugyanis retteg attól,hogy rokonnal vagy ismerőssel találkoznánk(akik egyre vénebbek és egyre kevesebben vannak),így rendszerint az utóbbi 10 évben mindig a legközelebb eső hétvégén mentünk.Az idén viszont mindenen túltett,október közepén mentünk.Bizonyára betett neki az,hogy tavaly már kifelé menet a temetőből találkoztunk valamelyik rokonunk rokonának az öreganyjával.

A sírok dekorálásának is megálljt parancsolt.Régen vettünk egy-egy koszorút az apai nagyapám sírját kivéve az összes fontosabb sírra,és mindre vettünk 2-2 szál nagyfejű krizantémot és 1-1 mécsest.De most úgy viselkedik,mint egy trendi fiatal.Amikor mentünk is,nem vittünk semmit,most meg kint a telken wellnessezik egyedül.

Idén először vittük unokaöcsémet is.A nővérem vezetett,mert apa már nem igazán tud.Unokaöcsém valamiféle játszótérnek fogta föl a temetőt.Anyának a haja szála is égnek állt,hogy az unokája hangoskodik és szaladgál eme szent helyen.Anya újra,immáron egymilliószorodra is kivágta az óriás vad spárgát a keresztanyja és egyéb fölmenői sírja mellől,miközben szidta a szemközti sír tulajdonosát,aki új,még fenszybb sírkövet rakatott a régi fenszy helyére,plusz,még egy billentős fekete műanyag padot is odabiggyesztett.Gondolom,sokáig szokott paranormális beszélgetéseket folytatni elhunyt szeretteivel.

De fenszy sírkőben nálunk sincs hiány.Ugyanis anya idősebbik nővére,akit ő csak Szörnyellának becéz,megalkotta saját fáraó emlékművét.Ezzel még nem is lenne semmi baj,de mivel a grandiózus építkezésnek anyai nagyszüleim sírköve is áldozatául esett,amit még nagyapám választott ki a katalógusból a saját szemével.Anya szerint ez fölért egy szentségtöréssel.Sírkőkáromlás.A sírkő az időseknek egy kegytárgy,ami különleges bánásmódot igényel,még ha csak fröccsöntött szürke beton is.Értékét külön növelheti régisége,a megboldogult ősök általi választás ténye,a rárakatott virágtartók,fém keresztek,kelyhek,megfeszített Krisztusok,galambok,angyalkák,puttók száma,stb..Egy ilyet nem lehet csak úgy eldózerolni és újat rakatni.Öregapámék sírkövével semmi gond se volt,talán egy hajszálrepedés volt rajta csak,nem úgy mint apai öregapám sírköve,amit jó óccón cináltatott nagynéném és megboldogult öreganyám,és amit aztán nagynéném férje,M.sógor alig győzött valami ipari ragasztópisztollyal egyben tartani,amitől a sírkő olyan lett,mintha megfagyott takony tartaná össze.A sírkő egyetlen bűne az volt,hogy túl prosztó volt,nem volt elég fenszy.Márpedig a gazdag nagynéninek fenszy sírkő kellett.Igen,tellik neki rá,mert csak valami részvényekből havi fél milliós bevétele van.

A csodálatos sírkövet jó ha jövőre fogom látni.Biztos káprázatos.Állítólag halottak napjára már kész lett.Amikor még kint jártunk október idusán,akkor még csak a sírkő hűlt helye volt meg még csak.Nővérem szerint egy hatalmas márványpiramist kell elképzelni,a csúcsán egy gigantikus gyémánttal,a négy sarkán egy-egy arany örökmécsessel,amiből sosem huny ki az örökláng.A piramisnak nagynak kell lennie,hiszen a BMW terepjárót is be kell tudnia fogadni,ami nélkülözhetetlen a túlvilági élethez.A temetőt letarolják a főbejárat és a sír között és egy márványlapokkal burkolt,fenséges ciprusokkal szegélyezett sétányt alakítanak ki.A bejáratnál pedig pénzt fognak szedni a sírkő megtekintésére.

A fiatalabbik nővér(akit anya Trollnak hív,de nyugi,őt a nővérei Kis Hülyének hívták)) üzengetett anyának,biztos azért,hogy legalább a sírszentelésre jöjjünk el,ami azért kell,hogy a halottak békében tudjanak nyugodni tovább.Arról persze senki nem tud semmit,hogy mi van akkor,ha ott már csak testek vannak,és a lelkek már rég valahol máshol vannak.

Én imádok a temetőbe járni,ilyenkor halottak napján este különösen szép.Apám szülővárosában sötétedés után szokás a temetőbe menni,de sajnos ennek a misztikáját anya sose értette meg.

Ilyenkor amúgy nem csak a holt lelkek,hanem még a Plejádok is közel vannak hozzánk,szóval lehet,hogy élienekkel is lehet találkozni ilyenkor.