Megvolt ez a reinkarnációs hipnózis.Rá pár napra írtam Péklegénynek valami mondvacsinált ürüggyel.Rögtön válaszolt is,nagyon kedves volt,nyoma se volt a korábbi hűvös távolságtartásának.

Azt viszont elfelejtettem említeni neki,hogy karácsony előtt,ezüsthétvégén,szombaton,titokban elosontam a cukrászdához.Tudom,gáz,de nem bírtam ki.Csak elsiettem a cuki előtt,és csak annyit fogtam föl,hogy bent van,ott van a pult mögött,és éppen egy kisfiúval és egy kislánnyal érkezett férfit szolgált ki akik egy tortáért jöttek.

Ez volt december közepén.Azóta chatelünk.Igaz,nem egy chatbajnok,de szerintem csak engem tisztel meg ezzel.

Sőt,egyszer még találkoztunk is.Igazi,megbeszélt találkozó volt és furcsálltam is,hogy belement.De ez nem randi volt.Elhívtam könyvet venni az egyik budai plázába,ami közel van a munkahelyéhez.Este találkoztunk.A nővéremtől kaptam karácsonyra egy könyvutalványt.Bementünk a könyvesboltba meg utána a New Yorkerbe ahol ő egy cipőt vett.

Mindössze az utazást is beleszámítva kb. 1,5 órát töltöttünk együtt.Élőben jobban tudok vele beszélgetni,mint chaten.Megtudtam róla pár dolgot,például hogy az egyik ükapja alapította az egyik budapesti múzeumot.Erről az ükapáról kiderítettem,hogy egy írói vénával rendelkező katonatiszt volt,föltehetően nemesi származású és vitéz.Ezen ükapjának az apja zeneszerző volt,sőt az ükapjának az apjának az apját is megtaláltam,de róla a nevén kívül nem találtam semmit.De volt a családjának ezen az ágán festőművész meg primadonna(színésznő) is.Az intézmény számon tartja őket mint leszármazottakat és ha valami nagy esemény van,akkor meg is szoktak ott jelenni.Meséltem neki a Bécsi kapu téri levéltár nyomorúságos helyzetéről,hogy már barnára rohadtak a pincefalak meg minden(főiskolásként vittek le oda) és ő is el volt keseredve azon,hogy a fölmenője által alapított múzeum is egyre rosszabb helyzetbe kerül.

Legtöbbször a nagyszüleit emlegette,valószínűleg ők nevelhették föl.Fiatal nagyszülei vannak,a szüleimmel egykorúak,még 70 évesek sincsenek.Azt november óta tudtam,hogy az apja Oroszországból hozta az anyját,akiről már nem emlékszem,hogy mit csinált pontosan ott,de unokát azt biztosan.6-7 hónapos magzat volt,mikor az apja hazahozta az anyja hasában,mint formabontó szuvenírt.Van,aki usánka sapkát,üveg vodkát vagy matrijóska babát hoz haza onnan ajándékba,ő unokát.Az apját ezt leszámítva nem említette többé,az anyjáról is csak annyit,hogy pár éve Londonba távozott abban az évben,mikor a volt barátnője is elhagyta 3 év után.Micsoda év,egyszerre 2 fontos nő is kilépett az életéből.Az exét nem igazán emlegette,csak ezt a 3 évet meg azt,hogy Szentendrén lakott.

A Legóit elkótyavetyélték úgy 17 éves kora körül.Egyke gyerek volt,és legtöbbször egyedül Legózva múlatta az idejét.Amivel úgy játszott,mint én:maximum egyszer meg lett építve az,amit föl lehetett az útmutató szerint építeni a készletből,majd ezt szétszedte és beleszórta a többi közé.Kisfiúhoz méltóan járműveket szeretett építeni.

Karácsonykor még énekeltek is.Még ő is.Ágyneműhuzatot vagy ágyneműt kapott meg pólót.Éljenek a hasznos ajándékok.

Chateléseink során írta,hogy albérletben él.Gondoltam,szép teljesítmény egy pályakezdőtől,hogy külön lakásban él.Most árnyalódott a kép.Egy jó ismerősénél lakik egy 3 szobás,10 emeletes panelházban,gondolom,ő csak az egyik szobában lakik.Ez biztos valami nyomott,baráti árú lakhatás.Azt mondta,jó így lakni,jó a függetlenség,csak az nem jó,hogy az összes házimunka rá szakad annak ellenére is hogy a nagymamája és egy nagynénije segít neki.

Beszélgettünk a külföldi munkavállalásról is.Habár el tudna menni,és az anyja kint is él,de mégsem.Szerinte ő itt jól elvan,és Kőzátonyék is hiányoznának neki.Szerintem inkább a nagyszüleit nem akarja magára hagyni,akikhez nagyon kötődhet érzelmileg.Példálózott az egyik volt egyetemi évfolyamtársával,aki szintén kiment Londonba.Én nem nagyon akartam az orrára kötni,hogy egyedülálló nőként semmi kedvem sincs egyedül kitántorogni.

Villamossal indultunk útnak,ő a Blahán szállt le.Az utolsó képem róla,hogy úgy átugrotta az út melletti korlátot,mint egy szöcske.Igaz,nincs is neki súlya.Sajnos a villamos túl gyorsan ment,sehol egy keresztirányú forgalom.A villamoson ülve döbbentem rá,hogy milyen pici.Egymás mellett ültünk.Nagyjából akkora kiterjedésű volt,mint én.Én 156 cm vagyok és 50 kiló.Ő magasabb nálam,még akkor is,ha magassarkú cipőt viselek(igaz nem 10 centiseket),de akkor már csak egy nagyon kicsivel.Olyan 165 centi,maximum 170 lehet,társkereső oldalon biztos nem írtam volna neki emiatt.Látjátok,a társkeresőn nem,de a való életben a 180 centi alatti férfiak is jól tudnak ismerkedni.Az összes eddigi pasim magas volt,180 fölötti(jó,Péklegény nem a pasim) így furcsa egy kicsit.

Azzal a tanulsággal zárta a közös programot,hogy meglepően jókat tudunk beszélgetni egymással.Szóval ezt még ő is beismeri.Azt mondta,hogy bármikor szívesen találkozik velem,de olyat,hogy váratlanul meglepem,többet ne csináljak.

Megjegyzem,ez nem randi volt.Fogalmam sincs,hogy merrefelé megy a sorsunk.A jósnő tavaly decemberben sötét színekkel festette föl a közös jövőt,magyarán a semmit tudta csak kimutatni.De az még a hipnózis előtt volt.Én nagyon szerelmes vagyok belé,és bármi komolyabbat el tudnék vele képzelni,akár holnap is férjhez mennék hozzá.Imádok vele beszélgetni és legszívesebben minden nap vele akarnék lenni.Még az egyszobás albérletbe is követném,nem számítana,hogy csak egy szoba.Úgy tűnik,hogy sok mindenben összeillünk.De ezek csak álmok.Lehet,hogy ő is tudja hogy engem kellene választania,de hát a férfiak sokszor nem a szívük,hanem az ídeáik,az eszményeik után mennek érzelmi ügyekben is.Elképzelnek maguknak egy eszményi nőt,és egy ennek megfelelőt választanak,és akkor is kitartanak mellette,ha az az összes szempontból nézve rossz.Lehet,hogy hamarosan begyűjt egy trófea-nőt,aztán pár év múlva meg megbánja,de akkor már késő lesz.