Hú,régen nem jártam már errefelé,fránya ez az érettségis év,pedig én még nem is stapálom benne magamat.

Igen,idén 5.éves a blog,tehát már kemény fél évtizedes múltra tekint vissza.Végre valami,amit kitartóan csinálok...2007,tehát 17 éves korom óta írom,és nagyjából január-február magasságában indult.

Tehát boldog születésnapot kedves Blog!

Ő itt Cu Chulainn,az ulsteri hős,amint későbbi feleségének,Emernek udvarol.(Mármint a szép vöröshajút értem alatta.)

Szenzációs hírem van!

Na ki keresett meg engem?

Hát Attila!

És teljesen önmagától!

De még mielőtt a romantikus lelkek a Szilveszterről megmaradt pezsgő után nyúlkálnának,föl kell hogy világosítsam őket,hogy Attila nem romantikus indíttatásból keresett meg.Tehát nem zokogva,lábam elé vörös rózsával és csokival borulva bevallva,hogy most már örökkön-örökké szeretni fog.

Nem.Az ügy szigorúan titkos.Csak annyit árulhatok el,hogy a segítségemet kérte egy nyomós ügyben.Na végre,egyszer én is tudok valakinek segíteni...

Ami amúgy nem nagy dolog.

Holnap,azaz szombaton fogunk találkozni.Már nagyon izgulok,azt se tudom,fiú vagyok-e vagy lány.Remélem azért nem fogok elájulni akkor,mikor meglátom.

Ezen a héten,kedd éjfélkor írt nekem.Amikor megláttam a levelét,azt hittem,rosszul látok.

Már 1 éve álmodozok erről,mármint arról,hogy találkozunk.Hogy visszatér hozzám valamilyen formában.

Karácsony előtt mondjuk volt egy levélváltásunk,de akkor én írtam neki.Akkor még nagyon büszke volt,és szóba se kerülhetett az ilyesmi.

Nem mellékesen 1 éve nem írtam ide narancssárga színnel.Azóta,mióta elhagyott.Megfogadtam akkor,hogy csak akkor írok ide ezzel a színnel,ha valaha is találkozni fogok vele.

Puff...tudom ez most nagyon csúnya dolog,hogy ide őt föltettem,de hát ide fölrakni kb olyan,mintha sehova se tettem volna ki,mert olyan alacsony a blogom látogatottsága.

Félreértés ne essék,ő csak azért került ide ki,hogy mások is láthassák,milyen szép vörös.

Egy társkereső oldalon találtam.Írtam neki pár napja,úgy,hogy már 1 hónapja nem volt belépve.Persze nem írt. 1 hónapig volt aktív,október végétől november végéig.Lehet,hogy már 1 hónap alatt megtalálta az "igazit".Oké.De akkor miért nem törli le magát?Vagy írja ki,hogy bocs,de a társkeresése most átmenetileg szünetel.Mert tudom,hogy sokan lustaságból ,kényelmességből nem törlik magukat.Vagy pedig annyira nem volt rá kereslet,és emiatt úgy elcsüggedt,hogy inkább föladta,és nagy bánatában elfelejtette magát törölni.

Annyit tudtam meg róla,hogy csepeli,Dávidnak hívják,1992-es évjárat.Leírása szerint érettségizett,jelenlegi státusza:tanuló.Meg hogy fontos szerepet tölt be életében a tánc és a zene.

Ennyi.

Az még oké,hogy nem jár föl,de kell hogy legyen neki e-mail-es kapcsolata az oldallal.Akkor az e-mailjai között meg kellett volna jelennie az üzenetnek...

No mindegy.Csak valahogy úgy éreztem,hogy ezt föl kell ide raknom.

Amúgy én sem szoktam mindig mindenkinek visszaírni,pláne ha:nem tetszik,vagy ha alkalmi szexpartnernek keres meg.Sokan írnak rám,hogy házas vagyok,elhanyagolt,unatkozó férj(kb 35-40 év körüliek),és kellene egy diszkrét szexpartner.Az ilyeneknek juszt se válaszolok.

Ma van kerek egy éve,hogy az,akit a világon a legjobban szeretek,elhagyott.

Még most is nagyon fáj,pedig már 1 éve történt.

Így az évforduló környékén szörnyű.

Talán azok is így éreznek,akik valamilyen balesetben vagy betegségben veszítettek el valakit?

Lepörögnek-e előttük ama végzetes nap eseményei?

Kísérti-e őket az utolsó beszélgetés,az utolsó közös program,az utolsó közös akármicsoda képe?

Vagy azok a dolgok,amiket már nem mondhattunk el?

Tudom,engem csak elhagytak.Mondhatnánk,hogy nem olyan nagy ügy.Hiszen akit szeretek,az él.De máskülönben olyan,mintha meghalt volna.Nem ír több e-mailt,nem lehet vele telefonon beszélgetni,és nem találkozhatok vele.Csak a képeit nézegethetem(amiket egy közösségi oldalról szedtem le),és a régi üzeneteit olvasgathatom újra.

De vigasztaljon a tudat,hogy él,és ugyebár amíg élünk,addig remélünk.

Hajszálpontosan emlékszem a tavalyi január 5-ére.

Nagyon boldogan keltem,mert tudtam,hogy végre eljött az első,igazi randink napja.Korán keltem,mert az izgatottságtól nem tudtam aludni.Aznap szerda volt,nem kellett iskolába mennem.Csúnya,borús idő volt,de ez mit sem rontott a kedvemen.Egyébként most is ugyanilyen idő van.A körülményekhez képest(hideg tél)megpróbáltam minél csinosabban fölöltözni.A találkozó előtt elmentem a könyvtárba,visszavittem a Berserk mangákat.Két nappal később is visszavihettem volna őket,de most ez mindegy.Tehát úgy déli 12-ig a könyvtárban voltam.Igazából csak elütöttem ott az időt.12,12:05 között elindultam a könyvtárból a metróhoz,hogy biztos időben odaérjek a fél 1-kor kezdődő találkozóra.Igaz,csak 1 megállót kellett utaznom...

A Corvin negyed villamosmegálló Pest felőli megállójában találkoztunk(Akkor még Ferenc körút volt.)Szokásomhoz híven kb.10-15 perccel korábban odaértem.Végre megérkezett Attila(írjam már ki a nevét,ez alapján még úgyse találják meg).A szokásos rikító királykék kabátjában volt.Természetesen hozta magával a laptopját is.Az egyetemről jött.

Kissé félszeg,zárkózott volt,még a szokásosnál is jobban,de hát ezt betudtam annak,hogy nem szokott sűrűn lányokkal íilyen célból találkozgatni.Alapvetően ő egy nem túl nyílt fiú,nehezen nyílik meg.

De én mindennél jobban örültem neki.

Úriembernek mutatkozott.Néminemű tanakodás után megkérdezte tőlem,hogy hol van a környéken Mcdonalds.Ő a Blaha Lujza térit ismerte,ahová már egyszer beestünk,de én mondtam neki,hogy van egy közelebb is,1 megállónyira innen.Ráállt.Villamossal elmentünk a 32-esek terénél lévő Mcdonaldsba.

Meg akart hívni enni,de visszautasítottam.Ő vett magának egy kólát,és leültünk a magas padkára.

Eleinte minden szépen ment.Beszélgetni kezdtünk,hogy telt a karácsony,bla,bla,bla...Az mondjuk gyanús volt,hogy miért nem veti le a télikabátját,hiszen olyan meleg volt...

Így telt el kb.1,vagy 1,5 óra.Szép,komoly beszélgetés,mint mindig.Még csak el sem húzódzkodott mellőlem.

Aztán úgy fél 2 magasságában hirtelen bejelentette,hogy nem akar tőlem semmit se az égadta világon,mint kapcsolat.Semmit se.Még az ilyenkor szokásos vigasztaló formulát,a "legyünk barátok"-at se használta.

Én meg csak néztem.Először föl se fogtam,hogy mit mond.

Először is borzalmas,keserves zokogásban törtem ki abban a szent pillanatban,nem törődve azzal,hogy tele van a Mcdonalds.Az nem sírás volt,az egyenesen zokogás.Ami mélyebb érzelmi indíttatású,mint a sírás.

Könnyektől fuldákolva,akadozó beszéddel kérdezgettem tőle,hogy miért?Miért,amikor egészen idáig minden jel arra mutatott,hogy szeret engem,és hogy tetszek neki.

Attila itt kezdett gyanússá válni.Nem a régi Attila volt,akit a téli szünet után visszakaptam.Ez egy szerencsétlen,sarokba szorított,agymosott,megfélemlített Attila volt,aki kb.olyan öntudatosan cselekvő volt,mint egy gólem.Éreztem,hogy amit mond,azt valaki/valakik a szájába rágták valamikor a téli szünetben.Ezek nem az ő gondolatai.Összevissza hebegett-habogott:hogy azért,mert nem tudna tőlem tanulni,meg azért,mert nem tudna tőlem bulizni,stb,stb,és csak úgy jöttek a hajuknál fogva előrángatott indokok.Én mondogattam neki,hogy tőlem ugyan elmehetne bulizni,nélkülem is,bárhová,bármikor és akárkikkel.Még túlnyomórészt lányokat tartalmazó társasággal is elengedtem volna egyedül.

De nem.Semmi se hatotta meg,és továbbra is kötötte az ebet a karóhoz.

Cserébe a vállára borulva zokoghattam.Hozzásimultam.Megfogta a kezemet.Simogattam a kezét,a combját.Időnként hosszasan néztünk egymás szemébe(ma is magam előtt látom a szép égszínkék szemeit).A nagy,erős lapátkezére is tisztán emlékszem.Mondtam neki,hogy számomra ő a legszebb és a legjobb,és hogy mennyire nagyon szeretem.Ő meg:"Ne mondd ezt,mert még elhiszem."Meg ő,aki csúnya,csúnya a haja(valójában nagyon gyönyörű),összevissza állnak a fogai,görbe a hátgerince és egyfolytában hülyeségeket beszél(mondjuk vannak is furcsa megnyilvánulásai,amik miatt a normális emberek bolondnak nézhetik).

Közben folyamatosan a karóráját nézegette.Gondolom,30 percnél többet nem akart rám szánni,erre ott ültünk időtlen idők óta.Sürgetett,hogy menni kellene,mert holnap zhja lesz,és egyébként is ki fognak dobni az étteremből,ha már nem fogyasztunk többet.

Úgy 3 óra táján végül elhagytuk a Mcdonaldsot.Továbbra is zokogva kullogtam ki utána.Az ajtóban még bevetettem az utolsó adu ászt:miatta számoltam föl irtózatos nehézségek árán a jól bejáratott kapcsolatomat.(Amit igazából nem is sajnáltam,hogy fölszámoltam,mert már egy megromlott kapcsolat volt.Amúgy is szakítottam volna.)Ezen kicsit elgondolkozott.

Haza akart kísérni,de visszautasítottam.Pedig ezzel akár fél órával is meghosszabíthattam volna az együttlétet...Azért akart hazakísérni,mert nehogy egy autó elé vessem magamat bánatomban.

Együtt utaztunk a Ferenc körútig,majd le a metróba.A metróban mindkettem más-más irányba indultunk el.Még utoljára megpusziltam az arcát.Szenvetlenül állta.Majd átmentem a túloldalra.Bánatosan néztem utána.Sajnos őérte szinte rögtön jött a metró,és elment,de értem még sokáig nem jött.

Hazabalagtam.Kálváriám még nem ért véget.Zokogva értem haza.Anyám azzal fogadott,hogy ne zajongjak,mert alszik az unokaöcsém.Erre elszaladtam világgá.Még világosban szálltam föl az 1-es villamosra.Attila kollégiumához igyekeztem.Tudtam,hogy hülyeség.Sötét lett,mire Angyalföldre értem a kollégiumhoz.Ott zokogtam a kollégium árnyékában 4 óra hosszat,majdnem átfagytam.Csak az volt a szerencsém,hogy vastag pulóver volt rajtam,illetve az,hogy a végefelé bementem melegedni a kolesz előterébe.Ahonnan persze kidobtak,mert illetéktelen személyként tartózkodtam ott.Anyáék hivogattak telefonon.Végül taxin vitettek haza,mert nem voltam olyan idegállapotban,hogy hazamenjek a saját lábamon.

A szakítás után 1 hétig éjjel-nappal zokogtam,és olyan rémálmok kísértettek,hogy Attila is zokog.

Sajnos idén most ilyen béna a karácsonyi kép...Én készítettem,vagyis pontosabban manipuláltam painttel.Hát,nem lett jó,de tőlem csak ennyi tellik.A nagy fehérség azért van,mert a rendszer továbbra is akkorának veszi a képet,amekkora eredetileg is volt,hiába vagdostam le róla a fölösleges részeket.

A képen egyébként a Nagy Ő látható.Ő A.Fogadkoztam,hogy nem rakok ki róla képet ide,de olyan cuki,nem tudtam neki ellenállni.Ez a kép tavaly karácsonykor készült.

Nagyon rossz így nélküle...A magányosoknak a legrosszabb karácsonykor.Azt azért hozzá kell tenni,hogy karácsonyozhatnék én partnerrel is,mert több jelentkező is akadt,de hát a fene enné meg a kényes belemet...Hiába,Ő az igazi...

Tehát boldog karácsonyt,és remélhetőleg...A-ban gazdagabb szebb jövőt,boldog új évet,miegymást.

Írtam A-nak még a múlt héten,válaszolt is,és 2 levelet sikerült váltanom vele.

Természetesen továbbra se áll kötélnek.De viszont szenved attól,hogy hogy búsulok miatta.Kösszz...Ezt pofonegyszerűen meg lehetne oldani,ha nem vonakodna.

Azt azért mindig is sejtettem,hogy...most nem azt akarom írni,hogy hazudik nekem...ha ezt tenné,akkor is max kegyes hazugságokkal traktrálna,miknek célja,hogy ne szomorkodjak tovább.Azt tudom,hogy valaki kegyetlenül átmosta az agyát a tavalyi téli szünetben.Tippem van(név és elérhetőség a szerkesztőségben),elég csak a közösségi oldalas képgalériáját megnézni,és kiderül,ki nem akarhatta a kapcsolatot.És itt ne barátnőre,vagy barátnő-jelöltre gondoljatok.Ezt az előző bejegyzésben már leírtam.

Egy rövidebb,majd egy hosszabb levelet írt,a hosszabban még hódítási és felejtési tanácsokat is adott.Könnyű erről beszélni,de viszont a nagy szerelmet elfelejteni nagyon nehéz.Szerinte vigasztalódjak másokkal...

Megdícsért,hogy milyen tehetséges vagyok az írásban,milyen szép történeteket írok,és milyen remekül fogalmazok,folytassam csak nyugodtan.Persze nem az ezen a blogon található szörnyűségeket értette a szép írásművek alatt.

Személyeskedni nem személyeskedett,nem adott ki magáról friss infókat.Egyedül arról írt,hogy mennyire gyűlöli magát a történtek miatt.Írtam neki,hogy ez fölösleges,nem szabad gyűlölnie magát.Erre ő:én már csak ilyen vagyok.

Igen,mint Krisztus,aki mindenki bűnét magára vállalta a kereszthalállal.

De legalább tudom,hogy él,és elméletileg jól van.

...szerenádot adott az ablakom előtt,és betemetett vörös rózsákkal meg szivecskés plüssmacikkal,plussz kezembe nyomott egy szív alakú bonbonosdobozt.A valóság ennél sokkal kiábrándítóbb.

A jól ismert közösségi oldalon találtam meg,véletlenül.Mérges voltam,mert nem találtam azt a lányt,aki angolból korrepetál.Erre beütöttem az ő nevét.Erre az első 3 találatban benne van.Amikor meg kerestem,sose találtam.

Természetesen bejelöltem.Hétfőn csodák csodája,visszajelölt.Ezek szerint már nem haragszik annyira.

Sajnos ért egy kellemetlen hír,miszerint nagyon rövidre levágatta a gyönyörű,vörös göndör haját....szip,szip....Ez az új frizura borzalmasan áll neki.Széles az arca,magas és széles a homloka,nagy az orra és a szája,és az ultrarövid haj csak még jobban kihangsúlyozza ezt.A hosszabb haj és a göndör tincsek pedig inkább elterelték erről a figyelmet.Aki ezt tanácsolta neki,vagy elkövette rajta,az most szégyellje magát,de nagyon,vagy történjen vele az,mint Szent István királlyal(aki nem tudja,mire célzok,annak jobb is,de a végeredményt minden augusztus 20-án végigszokták hurcolni Budapesten).De sebaj,majd kinől...Kiszámoltam,hogy kb 4 hónap alatt nő meg a haja félhosszúra.De végül is cuki így is.

Természetesen beszabadultam a fotói közé,szerencsére jó sokat találtam.Sajnos sok az előnytelen beállítású,és a csoportkép.Szinte minden képen másokkal van,ami ilyen szinten zavaró,mert én őt akarom nézegetni,és nem Kovács Misit és Nagy Koppányt(ezek most fantázianevek,ha valaki mégis valós személyekre ismer bennük,az az ő baja).Az egyik képről azt hittem,a barátnőjével van összeborulva,és közbe kiderült,hogy az a testvére...Én meg a póz intimitásából kiindulva azt hittem,hogy a barátnője(persze nem OLYAN pózra kell gondolni!)...Egyébként betegesen sok közös kép van fent róla meg egy bizonyos testvéréről.Az rendben,hogy szereti a testvérét,én is szeretem az enyémet,de ez már valahol túl sokkk...Erről az Oidipusz-komplexszus jutott eszembe,csak ott szülő-gyerek betegesen elfajzott érzelmi viszonyáról van szó.Van ilyen,az én egyik fiú unokatestvérem is ilyen viszonyban van az anyjával.Majdnem 40 éves,és még mindig az anyja mellett gubbaszt.Arról csak hallottam,hogy vannak hugok,akik szinte már szerelmesek a bátyjukba.Igen.Aki megteheti...

Tehát most boldog vagyok,mert vannak róla normálisabb képeim,mint amik eddig voltak.Olcsó öröm hülye embernek.

Nagyon örültem,hogy folytatni tudta az egyetemet.Pedig megbukott tavaly félévkor,és lehet,hogy évvégén is.A magam módján sokat imádkoztam azért,hogy átmenjen.Végül is minden este lefekvés előtt imádkozok a boldogulásáért.Tudom,hülyén hangzik.

Képet nem teszek ki róla.Pedig akkor megtudhatnátok,hogy milyen jól néz ki,,és hogy mit veszítetek.Jobb is így.Még a végén fanjai lesznek,és zaklatni fogják.Azért se teszek ki róla képet,mert személyiségi joga van hozzá.Azért nem fer,hogy kiraknám ide őt a megkérdezése nélkül. 

Múlt hét szombaton leszólítottam egy fiút a helyi plázá

ban.No nem ruhákat shoppingoltam ott,hanem élelmiszer-nagybevásárláson voltam a szupermarketben.

Mikor bementünk,akkor láttam meg,ahogyan előttünk halad befelé.De én úgy gondoltam,hogy egy ilyen korombeli fiú biztos,hogy nem a szupermarketbe fog menni.De legnagyobb megdöbbenésemre mégis odament.

Nagyjából egy időszegmensben vásároltunk,mármint ő és az én családom.Csak mi később értünk oda(beadtunk a tisztítóba egy kabátot),és később is végeztünk.

Az ottlétén azért döbbentem meg,mert én a saját korosztályomat(18-24 év közöttiek)nem szoktam látni,kivéve mondoconokon.Meg persze előtte az iskola,de most,hogy estibe járok,most végképp idősekkel vagyok körülvéve.Tehát nagy esemény,ha látok egy nagyjából velem egyidőst,főleg ha fiút.Mert persze.Az én generációm ilyenkor már nem a szüleivel jár bevásárolni,hanem otthon ül a gép előtt,és kizárólag a kortárs közösségében létezik.

Nagyon céltudatosan vásárolt,pikk-pakk végzett(eközben anyámék csak a gyümölcsöt fél óráig válogatták...).Végül vettem egy nagy lélegzetet,és nyomába eredtem,majd totál bénán leszólítottam valami olyasmi szöveggel,hogy:jé,te új vagy itt?

Szerencsémre kedves volt,és beszélgetett velem addig,míg elszívott egy cigit.

Elég sok mindent kihúztam belőle.Első éves egyetemista műszaki vonalon(gépészmérnök),most szeptemberben költözött a közvetlen közelünkbe,albérletbe.Vidéki,talán azért is volt olyan közvetlen.Heves megyei.Hosszasan mesélt a kocka háziuráról,arról a 22 éves valakiről,akinek a lakásában él,és aki állandóan a gép előtt ül,és játszik,illetve olyan videókat néz,amiken mások játszanak.Meg Szülifelit(Született feleségek)néz.Plussz megtudtam a nevét.Magas,vékony,világosbarna kissé Urahara-jellegű frizurája van és kék szeme,kicsit svéd típusú.

Hétfőn megkeresett az egyik közösségi oldalon(előtte én kerestem,de nem találtam).Sajnos nem nyert,mert adatlapja szerint foglalt,de hogy kivel,azt nem írja ki.

Sajnos ez van.Meg kell állapítani újfent,hogy itthon,aki pasi egy kicsit is jobban néz ki,az már foglalt...És sajnos nekünk kevés jutott a számomra jó pasikból.Mármint ebbe az országba.

Cuki Rupi!

Ezt a képet ma találtam Rupertról,hát nem aranyos?

A háttérben látható sárga valamikről először azt hittem,hogy sörrel teli söröspoharak...Már kezdtem azt hinni,hogy Rupert sört reklámoz...

Ez egyébként egy adománygyűjtő akció a hátrányos helyzetű angliai gyerekek számára.A képen látható póló megvásárlásával lehet támogatni.

Mint kiderült,Rupertnek 1000 db pólója van.(De lehet,hogy csak 991 db.)Mondjuk annyi pénzből könnyű ennyi pólót venni.Meg hogy nagyon szereti a pólókat,van is neki rengeteg-mint már tudjuk 1000 db pólója-kivéve,ha nem éppen vadállatmintás inget vesz föl.(Bár remélem,hogy az csak egyszeri botlás volt,és valami őrült stylist(magyarosabban öltöztető) adta rá,de mivel premieren viselte,így kétes,hogy ő akarta-e,vagy ráadták,legközelebb majd fölrakom a lila párducmintás csodát.)

Erről a képről az ismert bolhás dal jutott eszembe"a nagy lila masnit küldjék vissza,ámde a bolhát tartsák meg".Oké,kifizetném a pénzt a pólóért,de nagy édes Rupertet küldjék el,ámde a pólót tartsák meg.

A képre még rávízjeleztem volna:"A jóképű,mosolygós vörös hajú fiatalember nem a termék része!"

Tudni való,hogy hasonló szövegekkel gyakran lehet termékkatalóusokban találkozni,pl.ha egy kabátot reklámozó női modell mellé odaállítanak egy jóképű férfit is,és felirat:női kabát-15 000 ft,akkor persze a pasi nem a termék része(se a nő),ugyanúgy az aranyos kiskutya se jár a brikós kutyaház mellé.De leggyakrabban játékoknál láthatunk ilyet:a babaházat telepakolják barbikkal,de persze itt csak a babaház értendő eladónak,a baba csak dekoráció,megmutatja a hejes használatot,földobja a hangulatot,illetve további vásárlásra ösztönöz.Az ilyen karitatív akcióknál is azért használnak ismert embereket,mert ha másért nem,hát csak a szép színésznő iránti rajongásában veszi meg azt a bigyót,amivel x pénzzel támogatja az y nemes célt.Gondolom Rupert tündéri mosolya is sokakat meggyőz majd.

Íme egy igazi szőke szépség,egyenesen Svédországból.Anders-nek hívják(többet is tudok róla,mármint családnév,e-mail,blablabla...,de most ez lényegtelen.

Nem mellékesen egy ismert művészeti közösségi oldalon találtam.

Hát nem gyönyörű?

21 éves,és a fegyverkovácsolás a hobbija.

Pont ez kell az ilyen,szőke herceg-szindrómában szenvedőknek....Csak azt nem tudom,hogy hol hagyta a fehér lovát...

Állítólag nagyon szépek a skandináv férfiak,már ha egyáltalán valakinek bejönnek a magas,nagydarab szőke hercegek,amik állítólag csak úgy burjánzanak arra északon.Gondolom,vannak ott vörösök is,mert észak felé haladva egyre több a vörös hajú a germánok között.De sajnos erről személyes tapasztalatom nincs :(

Írországról azt írják,hogy nemcsak legenda az,hogy sok a vörös hajú szeplős,állítólag tényleg sokan vannak.

És valaki szerint a legszebb európaiak a svédek és az írek.Mármint a férfiak terén.

A skandináv nőkről én azt hallottam,hogy magasak,izmosak és nagydarabok.Egy családunk távolabbi ismerőse volt kint Finnországban dolgozni,és elbeszéléséből,apám arra a kérdésére válaszolva,hogy:"Na milyenek a finn lányok?" az derült ki,hogy szőkék,magasak és kigyúrtak.

Rosszmájú római beszámolók szerint a gall nőket alig lehetett megkülönböztetni a férfiaktól.És gondolom az ilyen találkozásoknak az lett a vége,hogy a hős római legionárius sírva rohant haza a mammáig,miután egy gall amazon arcon legyintette.

Bezzeg régen...Amikor még egész hajónyi mennyiségben érkeztek a szőke hercegek északról.Még Magyarországra is eljutottak,csak sajnos kevés.Szent István királynak még varég gárdája is volt,gondolom nagyon szexik voltak.Ha akkor éltem volna,biztos mindennap a varégok szállása körül keringtem volna,vagy gyakoroltam volna az ősvallást,hátha elvisznek megbüntetni.Ennyit a honleányi dolgokról...Ha fölbukkannak a viking hajók,akkor annak annyi...

Állítólag itt Magyarországon sok a csúnya férfi.Mint az oroszoknál meg az ukránoknál.Sok csúnyára jut rengeteg szép nő.Akkor biztos ez a férfiak paradicsoma és a nők pokla.Tény,utoljára szép szőke idegenek után fordultam meg az utcán...1 éve.Erről kérem nem tehetek.Van itt is szép,csak kevés,és az azonnal elkel,és rátelepszik valaki évtizedekre.Végül is mindegy nekem,csak szőke/vörös hajú legyen(ebből is a világosabb árnyalatok),és legyen jó magas,nagydarab.Olyan,mint a vikingek a képzőművészeti ábrákon.

Szerintem akik olyan gyűlölettel írtak a vikingekről,azoknak szerintem elötte való nap szerette el a barátnőjét egy jóképű szőke északi,vagy netalántán a barátnő el is hajózott vele.Vagy ha mását nem,hát az anyját ragadta el egy északi.Avagy értelmezzük a történelmet női szemmel.Én végülis nem bántam volna,ha megkergetnek a vikingek,mikor felgyújtják a szülőfalumat.Az olyan izgalmas.

Erre mondják azt,hogy nincs hűség az asszonyállat szívében.