Ezt még utoljára le kell írnom,mert ki tudja,mit hoz a holnap.Ki tudja,hogy fogok ma estétől Tündérkirályfira tekinteni.

Nagyon szerelmes vagyok belé.Persze rengetegszer estem már szerelembe.De egy másik fiú mellett(régi,már aktualitását vesztett vonzalom) én őt tartom életem egyik legnagyobb szerelmének.A másik természetesen ez a föntebb említett,akire 1,5 évig vártam,hogy visszajön.

Különös volt a megismerési folyamat is,ami sokkal bonyolultabb,mint hinnénk.Meg kellett hozzá szabadulnom egy réges-régi,rossz kapcsolattól(ebben segített a regressziós hipnózis)majd kellett egy fiatalember,akinek csak annyi dolga volt velem,hogy lazítsa a testiséggel kapcsolatos gátjaimat.Aztán,mire ez a fiatal férfi teljesen eltűnt az életemből,jött március 15-e.Álltam a szobám közepén,nem is akartam én tévézni,majd csak este,de egy sugallat arra szólított föl,hogy azonnal kapcsoljam be a tévét.És megláttam benne őt,mint a leggyönyörűbb Petőfit,akit valaha is láttam.Pedig nekem nincs szokásomban,hogy állami nemzeti ünnepségeket nézzek tévében vagy élőben.

Csak pár perc volt az egész jelenés,és én szomorúan tapasztaltam,hogy sehol semmi arról,hogy kik léptek föl a műsorban.Semmit se tudtam erről a szépséges férfiról,csak azt,hogy milyen szép és milyen gyönyörűen szaval.Már azt hittem,hogy örökre elvesztettem,mikor jött egy újabb sugallat,hogy nézzem meg az Állami vállalat honlapján a társulati tagokat.És végre ott volt ő,megtaláltam.

Majd következett május 6-a,egy csodálatos este,amit sose fogok elfeledni.A meglepetés,mikor először megpillantottam élőben...és félmeztelen volt,úgy ugrott ki a kulisszák mögül a lábam elé mint gyönyörű ördöge,vagyis pontosabban angyala(mert hát Lucifer valójában egy angyal) az Ember tragédiájának.És a találkozás hátul a művészbejárónál...Mikor itt megpillantottam,hihetetlen,nem evilági boldogság öntötte el testemet és lelkemet,olyan,mint amilyet se előtte,se utána azóta se éreztem.Mintha a mennyországban lettem volna azon a sötét,hideg,esőtől lucskos májusi estén.Mert ilyen boldogság csak ott lehet.Azóta se tudom,hogy milyen boldogság volt az.Közhely,de akkor voltam életemben a legboldogabb és úgy éreztem,hogy végre,több ezer vagy tízezer év után megtaláltam az Igazit.Azt a társat,akire mindig is vágytam,akit folyton kerestem,de sose találhattam meg.És erről a hihetetlen boldogságról fotó is készült,ami kint van a szobám falán az ágyam fölött és a mai napig csodálkozva nézem.Mintha nem is én lennék rajta,hanem egy másik személy.A kép egyébként olyan szeretetteljesre és intimre sikeredett,hogy vidéki rokonaink azt hitték,hogy a pasimmal vagyok látható rajta.

Már írtam róla,hogy az angyalkártya folyton azt dobta ki rá,hogy igazi társ,ikerláng meg lélektárs.Remélem igaza van és nem csak az én képzelgésem.Meg a szerencse,ami még tarot kártyán is kijött.Fogalmam sincs,hogy miért lesz nekem szerencsém.Vagy mert nem sikerül vele beszélnem és megúszok egy kínos szituációt,vagy mert nem sikerül egy hozzám nem illő emberrel(vagy olyannal,aki mellett rossz sorom lenne) összekötnöm az életemet,vagy mert sikerül összejönnöm vele.De lehet hogy csak képzelem.Valami véget is fog érni,hát ez lehet rossz is és jó is.

Minden esetre számomra jelenleg ő a legszebb férfi az életemben.A gyönyörű,dugóhúzószerűen kunkorodó hullámos haja,a karvaly orra,a sötétbarna őzikeszemei,a hosszú,keskeny kezei,a kis finom pehely szakállkája-bajuszkája,a finom puha csinos szája,a napbarnított bőre,ami puha és selymes mint a virágok szirma,a feszes kis feneke,és a hosszú,karcsú,őzbak lábai mind-mind csodaszépek.És persze az is gyönyörűszép neki.Ám a legeslegszebb mégiscsak a hangja.Ő olyan,mint egy angyal vagy tündér,egy igazi királyfi,nem véletlenül neveztem el Tündérkirályfinak,mert ő egy álruhás Tündérkirályfi.

És én sose találkoztam hozzá fogható férfival.Ő olyan,mint akire mindig is vágytam.

De szép is lenne,ha végre,miután letettem távoli múltam nehéz terheit,túl a sok kudarcon és csalódáson,végre együtt lehetnék az én igaz szerelmemmel.De vajon ő-e az?Angyal vagy ördög küldte?A világos vagy a sötét oldal?Ezt sokszor a szerelem mákonyától elbódulva nehéz megállapítani.Mert hát a sötét oldal gyakran csábítóbb,mint a világos.

Már több mint egy éve érik bennem az,hogy már kész lennék egy tartós párkapcsolatra.Már tavaly is hajlottam felé,de mint tudjuk,jobb is,hogy abból a vonzalomból nem lett semmi.Mert akkor az volt az én szerencsém.

Belső megérzések?Akkor azt cincogta a belső hangocska,hogy azt a fiút jobb lesz menni hagyni,de én makacs voltam.Bár így utólag jobb is,hogy lejátszottuk azt a meccset,mert ha még mindig meddőn vágyakoznék utána,az gáz lenne.Most?Mióta ezt a projektet kitaláltam,rengetegszer elbizonytalanodtam,elszomorodtam és kétségbe estem,de mikor ez megtörtént,mindig azt mondta a belső jó érzésem,hogy nyugodjak meg,sikerülni fog,tartsak ki.Legyen neki igaza.

Nem sok értelmes álmom maradt róla,amit jóslónak lehetne nevezni.Van egy,amiben azt láttam,hogy a mellkasára borulva fogok örömömben sírni a Duna parton késő este.Először azt hittem,ez szeptemberben lesz,de most már látom,hogy a hideg,a majdnem kopasz fák és nagyon sárgás rozsdabarna lehullott falevelek alapján ez inkább november.A másik egy karácsonyi vásárban sétálgatós,de ezzel vigyázni kell,nehogy blődli vágyálom legyen.Bár sajnos hogy mi a jósló,és mi a vágyálom,azt csak utólag lehet megtudni,miután az esemény be-vagy nem következett be.Talán a vágyálmok annyiban különböznek a jóslóktól,hogy azok sokkal idealisztikusabbak,tökéletesebbek,sterilebbek,minden olyan cukorkaszínű és túl ideális bennük.A jósálmokban mindig van egy kis karc,egy kis realitás.A hideg,nyirkos,esős,sötét Duna part nem olyan idilli,mint egy napsütötte virágos tavaszi rét bárányfelhőkkel.

Anya pár napja azzal jött,hogy neki is kijött a gyerek és az esküvő.Márpedig anyámat nem lehet azzal megvádolni,hogy ilyenekre vágyik.Már gyereket se tud szülni,63 éves.A nővéremnek van most pasija,elvileg becsúszhatna egy gyerek,de ő meg olyan vagy-vagy kategória.Vagy összejön még neki,vagy se.Bár a férjhez menésre neki van a legtöbb esélye.Én meg?Se pasi,se gyerek.

Én annyira szeretem őt,hogy még hűséges is tudnék hozzá lenni,ami nálam nagy szó.Még a hitemből is kitérnék(én hitét nem gyakorló római katolikus vagyok,ő hitét gyakorló görög katolikus),templomba is járnék vele a misére,nagyobb görög katolikus lennék az igazi,született görög katolikusoknál is,pedig azt se tudom pontosan,hogy mi is az hogy görög katolikus.De mindegy,ha neki megfelel,akkor nekem is meg fog.Még a családnevemet is eldobnám.Igen,a hitemből is kitérnék és a nevemet is eldobnám mert annyira szerelmes vagyok belé.

Őt mindenestül szeretem.Még focimeccset is néznék vele.Sose szólnék rá,ha a színházról beszélne otthon.Nyugodtan hazahozhatja,sőt érdekel is amit csinál.

Pár éve még féltem a szüléstől,de most már akár egy egész színházi társulatot is szülnék neki.

A kevésbé fenszi öreg autójába is olyan boldogan és elégedetten szállnék be mellé,mint aki egy vadiúj,méregdrága autócsodába helyezi el magát.

És nem lenne nálam boldogabb nő kerek e világon,ha ő és én egy párt alkothatnánk.

Ha az idei karácsonyt együtt tölthetnénk,az lenne az én legboldogabb karácsonyom még akkor is,ha nem lenne semmilyen hagyományos ajándék a fa alatt.Mert ha ő meglenne,minden lenne.

Még akkor is szépnek látnám,ha megöregedne,és a szép arca megráncosodna és a kunkori étcsokoládébarna fürtjei őszbe csavarodnának.Egyszer láttam álmomban öregemberként.Azon aggódott,hogy én még mindig vonzónak tartom-e őt.A válaszom természetesen egy határozott igen volt.Nekem akkor már inkább az lenne a félelmem,mint Micimackónak és Malackának:mi lesz,ha el kell válnunk,mert hamarosan vége ennek az életünknek?

Állandóan úgy jövök el a színházból,hogy nem akarom ott hagyni mert képtelen vagyok élni nélküle.(De azért szerelem miatt öngyilkos már soha többet nem lennék.)

Az utolsó jósnő szerint akkor lenne esély nála,ha én lépnék.De a nyáron még gyáva voltam ehhez és kétkedve fogadtam.Az előzőnek meg a jóslata arról a rejtélyes férfiról?

Én már úgy gondolom,hogy egyedül öregszem meg.Lehet ez a jó lelkiállapot,mert a nővéremre is akkor talált rá a pasija,mikor már úgy érezte hogy így 40 fölött egygyerekes anyaként a magányra kell berendezkednie.

Az okos emberek szerint hülyeség,amit tenni készülök és semmi értelme,de én úgy vagyok ezzel,mint a kommunista forradalmárok:csak a láncaimat veszíthetem.

Lehet vége lesz ma este valaminek,lehet óriási szerencse ér valamiért,de egy biztos:én ezt nem akarom a sírba vinni magammal öregkoromban.