Jöttem egy kicsit szontyologni,sajnos,én senkinek se szontyologhatok,mert nincs kinek.A nővéremnek talán,de szinte mindig az van,hogy ülünk a konyhaasztalnál,anya meg tőlünk egy békaugrásnyira a padlón ülve játszik a gyerekkel,miközben hallgatózik.Vagy,nővérem újabban rászokott arra,hogy a férjét is hozza magával,pedig az még régebben kijelentette,hogy nem akar hozzánk járni,mert hogy ő itt unatkozik,magyarán mondva itt nem tudja püfölni a computer-klaviatúrát.

Hát lehet így szontyologni?

A baj forrása,mint mindig,a saját anyám.Jó,én is egy kicsit ludas vagyok.

A probléma igen régi eredetű,az anya-gyerek jó viszonyt még valamikor 6 éves koromban rontotta el végzetesen anyám,mikor elkezdett velem tanulni,és kiderült,hogy milyen buta és lusta kisdiák vagyok.Mondjuk a butaság nálunk genetikusan öröklődik apai ágon,és én,pechemre,ezt örököltem.A nővérem anyánk okosságát örökölte,és én lettem a szép,de buta lány.

Anya ahogy öregszik,úgy lesz egyre problémásabb.Régen se volt egy könnyű eset.De tudom,hogy rossz tulajdonságai az öregedés miatt csak tovább fognak súlyosbodni.

Először is,nehezen bírom az egyre gyakoribbá váló hangulat és vélemény-ingadozásait.Az egyik percben kiabál velem,csúnyán összeveszik velem amiatt,hogy vajas vagy töpörtyűs legyen-e a pogácsa,majd a következő perceben már kedélyesen akar velem csevegni.Az egyik percben azon aggódik,hogy mi lesz velem,ha ő és apa meghalnak és én egyedül maradok,de a másik percben már azt kiabálja felém,hogy ez őt egy csöppet sem izgatja.Egyszer el akar költözni és itt hagyni minket,máskor pedig arról papol,hogy soha nem eresztené el én és a nővérem kezét.

Én ezt nehezen viselem.Most döntsön:vagy ez,vagy az.

Mondjuk tudom róla,hogy ő csak egy szájhős,amikor elválhatott volna még az elején apámtól,nem vált el,és sohasem láttam,hogy összepakolt és elköltözött volna tőlünk,pedig ezzel kiskorom óta fenyegetőzik.

A problémákat mélyíti,apámmal való rossz házassága,amiről persze nyilvánosan nem szabad kimondani,hogy rossz,mert "nincs jogom pálcát törni az ő házassága fölött"és arról bármi rosszat mondani.Aki mégis erre vetemedik,annak leordítja a fejét.Nekem az egyik legkorábbi kisgyerekkori emlékem az,hogy anya micsoda nagy erőfeszítéseket tett arra,hogy a külvilág felé a boldog,kiegyensúlyozott család képét mutassa rólunk.Pedig már 3-4 évesen is tudtam,hogy ez egy piszok nagy hazugság.Eleve ezt a házasságot megkötni se lett volna szabad a józan ész elve alapján.Tudom,hogy anyát gazdasági,anyagi meg családon belüli egyéb problémák kényszerítették arra,hogy összeházasodjon apával.De még két ilyen összeférhetetlen házaspárt nem hordott a hátán a Föld.A másik meghatározó kiskori élményem az volt,hogy a szüleim mindig a fejem fölött veszekedtek.Egyik a szoba egyik sarkában,a másik a másikban,és onnan acsarogtak egymásra.Miközben mi egy jópofa,boldog,jó anyagi helyzetű család voltunk-a faluközösség szemében.

Én 6 éves korom óta nem szeretem anyát,ez van.Sose szerettem az anyák napját,mert ott folyamatosan hazudnom kellett arról,hogy mennyire szeretem az édesanyámat,holott ez nem volt igaz.Tudom,ezért meg fog vetni a társadalom,de hát ők nem élnek együtt anyámmal.

A másik állandó feszültségforrás az,hogy minket(engem és nővéremet)anya iránta való föltétlen engedelmességre és alázatra nevelt.Ezért van az,hogy behúzott nyakkal,remegve és összegörnyedve félek tőle.Hú,ez most nem tudom hogy jött,ide,ez inkább a zsarnoki viselkedése miatt alakult ki.

Mivel anya zsarnokként uralkodik rajtunk(apán is)az van,amit ő akar,és nincs más vélemény,ízlés és álláspont,mint az övé.Ami persze szöges ellentétben áll az enyémmel.

Anya amúgy rendes,viszont rabságban tart bennünket és despotaként uralkodik fölöttünk.

Mondjuk azt sose bírtam benne,hogy olyan,mint egy olasz:folyton hangoskodik,és heves érzelmi kirohanásai vannak.Az ehhez társuló nagy virágos,harsány színű rokolyái és a csillogós,csillámos,flitteres ruhái az csak a cseresznye a tortán.Hát,időnként beválaszt olyan ruhákat és kiegészítőket....A csúcs az a kék leopárdmintás,aranycsillámos szuper slafrok(egyrészes női ruha)volt,amit Görögországban vett,és amiben úgy nézett ki,mint egy c típusú jósnő.Legutóbb egy nagy rézgombos rokokó pléboj zakó után epekedett.A használt ruha boltban,a Tádéban is olyan jól kiválasztja az összes nagy virágos,rikító színű szoknyát.Pedig tudtommal olasz ősei pont nincsenek.Csak kun és perzsa ősei vannak saját vallomása szerint.Perzsa felmenői Iránból érkeztek,kun ősei a kínai nagy fal árnyékából a 12.században.Viszont a mai napig látszódik rajta(az apján is látszódott)a származása.A kunok voltak hangoskodók,heves természetűek és harsány megjelenésűek(mármint erre a tipikus ázsiai,színes,csillogó ruhákra gondolok).

Egyébként mostanában tervezem,hogy lelépek külföldre dolgozni,hogy végre távol tudhassam magamtól anyát,legalább egy kicsit.Erre apa kijelentette,hogy még 3 évet kell tanulnom.Mi????Hány 100 éves leszek,mire szabadulok?Félős,sorsán változtatni nem merő harmincas leszek,mire kikeveredek az oskolából.Ne.Én világot látni,pénzt keresni és a sorsomon változtatni akarok,és nem a kis szobában kushadni egy életen át.Mire 45 éves koromra egyedül maradok,és emiatt végre befejezhetem a tanulást és felnőtt lehetek,addigra már egy mamlasz,gyáva nagy gyerek leszek.

Elegem van abból,hogy a szüleim által kijelölt kényszerpályákon mozoghatok.Ez a feudalizmusból itt ragadt "a szülők egy életre megszabják a sorsodat" figura.Ha ők eldöntik születésedkor,hogy orvos leszel,akkor akkor is orvos leszel,ha belepusztulsz,akkor is.

No mindegy.Ezt a harcot nekem kell megvívnom,nem a kapanyányi monyónak.