Legújabb fölfedezettem úgy tűnik,eltünedezik.Csütörtök éjjel 1-kor írt utoljára,és azóta bizony lassan 4 kemény nap telt el.Elvileg,ha az előző heti teljesítményét vesszük alapul,akkor nem baj,ha kedd éjfélig nem ír.De az is mindjárt itt lesz.

Egyetlen árva napra bearanyozta a napomat,majd tessék.Másnap már feszengtem,fakult az öröm,és szombaton már csak a bánat és a kétségbeesés maradt.

Tudom,hogy ez teljesen normális,ráadásul van jobb dolga is,mint én.A legjobban az fáj,hogy akkor se ír,amikor egyszerre mind ketten fönt vagyunk Arckönyvön.És természetesen szinte majdnem minden nap fönt volt.

Ezért gyűlölök szerelmesnek lenni,bár nem állítom,hogy szerelmes lennék belé.A szívem akarna belé szerelmes lenni,de én nem engedem neki.Minek?Az elérhető közelségben lévő fiúk miatti plátói szerelemben jobban szenvedek,mint amikor egy távoli,külföldi színészbe vagyok szerelmes.

Nem akarom őt szeretni.

Sajnos mindig ő jár a fejemben,de el kell őt felejtenem ahhoz,hogy ne szenvedjek.

Ruperttel olyan jó,őmiatta sose sírtam,egyszer se,pedig ő sose lehet az én párom.Az úgynevezett hétköznapi fiúk miatt meg mindig zokogok,mint a záporeső.Amint kilépek a plátói szerelem komfortzónájából,azonnal csőstül jön a baj.Vagy pedig belekeveredek egy kellemetlen,szerelemmentes,nyűglődő kapcsolatba,mert a szerelmem rám se hederít vagy visszautasít,esetleg foglalt vagy mást választ.Ezért eddig mindig összeszedtem egy olyat,aki felé semmilyen érzelem nem kötött.

Azt olvastam,hogy felnőtt korban már nem egészséges a plátói szerelem,mert aki még mindig ezt gyakorolja,az pszichopata.

??????????

És akinek úgy alakul a sorsa,hogy nincs más választása?

Rendben,válasszak valakit megint egy társkeresőről,de kérem,az olcsó hústól bűzlik.

4 év óta ő volt az első hétköznapi fiú,akit el bírtam volna fogadni.Sebaj,várok majd újabb 4 évet...

El kell felejtenem,mert ez még azt sem érdemli meg,hogy sírjak miatta.