A nyár utolsó napján essen szó a nyaralásomról

Szerencsére itt a nyár vége,de sajnos a +30 fok meg a kéretlen strandidő még jövő hét szerdáig itt lesz.

Még régebben voltam,csak valahogy lusta voltam róla írni.

Megint a szokásos helyre mentünk,kicsit már unalmas,de elfogadható.Örüljek neki,mint majom a farkának,mert sok embernek még egy lavór víz se jut ilyenkor.

Az első nap csak tengtünk-lengtünk,bejártuk a környéket,satöbbi. Hűvös volt, és megérkezésünkkor még esett is.

A szállásul szolgáló ház kulturáltnak volt nevezhető,tiszta volt,rendezett,anyának persze ez sem volt elég jó de neki az Úristen háza se lenne elég jó. Az épület új volt,vagy erősen fölújított szép barackvirág színben, vérpiros futómuskátlikkal,szélhallal(egy lemezből kivágott halfigura,ami a szél járását mutatta) a tetején.A földszinten laktak a háziak,az emeleten mi.A földszinten minden csili-vili és vadonat új volt(1-2 antiknak látszó bútordarabot leszámítva),az emeletre viszont már jutott pár kevésbé exkluzív cucc.Az előszobában sok kép függött a falon az unokákról,köztük egy kockás hasú félmeztelen fiatalemberről meg egy teljesen meztelen,szemből fotózott kisfiúról,a pedofil vendégek legnagyobb örömére.Az emeletre minimalista csigalépcső vezetett a két szoba-amerikai konyhás étkezős-fürdőszobás-erkélyes apartmanba.Én aludtam anyával az erkélyes szobában,unokaöcsém legnagyobb bánatára,mert eredetileg ő akart ott aludni,igaz,a nyaralás ideje alatt sose ment ki oda.Ő és a nővérem a másik szobába lettek száműzve.Minden kínosan tiszta volt,még a konyha és a fürdőszoba is,ennek külön örültem,végre egy fürdő,ami nem koszos,hajszálas,vízköves és nincs telezsúfolva tisztítószeres és samponos flakonokkal,mint otthon.(Én próbálom tisztán tartani a fürdőt,de hiába,ha a két másik ember fürdőszoba-használati kultúrája meglehetősen alacsony,ráadásul piszkos cipőtalppal kell bemenni a kőre,ami hol saras,hol homokos.De erről majd talán egy másik bejegyzésben.)Szóval,én örültem a tiszta fürdőszobának,de anyának sikerült már a 3. napra összehajszálaznia(föltakarítottam).Anyának persze voltak negatív megjegyzései a szállás tisztaságára vonatkozóan.Szóval a fürdőszoba tágas és világos volt,rendelkezett ablakkal(!)és szép,világos színvilága volt,meleg színekkel,és nem a fehér-kék-szürke fémszínű árnyalatok uralkodtak benne,mint otthon.Csak zuhanyzó volt,de nekem nem hiányzott a kád.A fürdőszobaszekrény kicsinek bizonyult négyünknek,de ki lehetett bírni.A fürdő ékessége egy nagy,antik görög stílusú hófehér gipszszobor volt,ami egy virágcserép-tartó pózba merevedett meztelen,angyali,fürtös hajú kisfiút ábrázolt.A fürdő hangulatát tovább fokozta a két gizmó is.A nővéremék szobájában minden csupa lila színben pompázott.Nekik még könyvek is jutottak,többnyire olyan kötetek,amiknek a szocializmusban minden családnak meg kellett lennie(Jókai-Petőfi-Ady-József Atilla-Mikszáth Kálmán,Móricz Zsigmond összes,a világirodalom nagyágyúi,pár szovjet regény,1-2 mondás könyv,de a lexikonok,enciklopédiák és '60-as,'70-es évekbeli szexuális fölvilágosító könyvek,meg a Delfin és Pöttyös ifjúsági kötetek valahogy hiányoztak),ezek között üdítő színfolt volt Bujtor István valamilyen életrajzi könyve és az Afrikai Szeretők című egzotikus love story. Mindezekre egy törött aranyhal porcelán nipp vigyázott egy páva társaságában.Tévé itt nem volt,annál inkább a mi szobánkban...A mi szobánkba,ahol a sárga és a fosszín dominált,csak egy Ali baba jutott,a szekrény sötét mélyére taszítva.Lehet hogy azért,mert illegálisan átrepült valamit a szőnyegével.Akármilyen hülyén hangzik,de ez jutott róla eszembe.A konyhában érdekes színfolt volt az Alien márkájú sütő.A lakosztályunkban csak pár kép lógott a falakon,egy sárga virágos modern festmény-reprodukció,egy lilás-rózsaszínes virágcsokor vázában,egy velencei városkép és egy rozzant tanya gémeskúttal.A háziak a kulturálódásunkról is gondoskodtak,a fonott háncs köcsögtartó föl volt töltve két-három évnyi tudatmódosító magazinnal,de sajnos csak Storyjuk volt.A gyermekekre is gondoltak,mesekönyveket is raktak ki,igaz nem ilyen trendi darabokat.

A háziak amolyan faölelgetők voltak,éltek-haltak a növényekért,rengeteg gizmójuk volt kívül-belül.A kicsiny kert gyepe egyszerűen tökéletes volt,sűrű,tömött és smaragdzöld.Az bizony egyszer sem száradt ki a nyáron és falevélkupac se rohasztotta ki.Többnyire gyümölcsfáik voltak,épp érő terméssel.A hirdetésükben nagy mellénnyel állították,hogy micsoda szociális életet lehet élni a kertben,van hinta,homokozó,tűzrakóhely,ezzel szemben a hinta majd'elrohadt és kopott volt,a tűzrakóhelyet gizmókkal rakták meg és lila akáccal futtatták be,a fűre meg erősen ellenjavalt volt lépni,szóval szociális életről szó sem lehetett.A szép kertbe sok energiát kellett fektetni:a néni lapos kispárnán ülve,azon evickélve,egyenként gyomlálta ki a gazt a gyepből,míg a bácsi partvissal söpörte össze a ráhullott muskátliszirmokat.Igazi virágoskertjük viszont nem nagyon volt.A néni egyszer panaszkodott,hogy igen,sok itten a gizmó,de képzeljük el,hogy tavaly még óriási piros parasztmuskátlik is voltak cserépben a sziklakertben!Na,azokat az idén már elhagyták.Az erkélyen lógó muskátlikat létráról locsolták.

Első nap rögtön mentünk a helyi boltba,amiről nővérem kijelentette,hogy kritikán aluli,mert nincs 100%-os gyümölcslé.Nos,az a gyümölcslé,amit a boltban veszel,az szinte sose 100%-os,de mindegy.

Második nap át kellett menni a túlsó partra,jó messzire.Utálom azt a strandot,tiszta mocsár az egész,a víz meg csak a bokámig ér.Az út kész kínszenvedés volt,mert anyámék megtiltották,hogy lehúzzam az ablakot a fölforrósodott,klimatizálatlan autónkban.Csak akkor engedték lehúzni,ha lépésben haladtunk,röhej.Ezen a strandon volt egy halközeli élményem,mikor kis kék halak úsztak el a bokámnál a vízben.Szerencsére a strandot gyorsan elhagytuk,mert jött a vihar.

Harmadik nap a veszprémi állatkertbe látogattunk,mert ahol gyerek van,ott állatkertbe kell menni.Kicsi,de takaros állatkert,a budapestinél jóval tágasabb kifutókkal.Sok állatjuk van:elefántok,tigrisek,oroszlánok,csimpánzok,kismajmok,lemúrok,sivatagi róka,baglyok,zebrák,tengerimalacok,orrszarvúk,zsiráfok,gyíkok,teknősök,szarvasok,tevék,lámák,emuk,flamingók,fókák és pingvinek. Dögmeleg volt,ráadásul megint siettünk,a kis állatkertnek a felét se láttam.A boltban jórészt plüssállatokat árultak.Szeretem a plüsst,de nem anyáék szeme láttára,így be kellett érnem egy tigrises hűtőmágnessel.Az állatkertben még dinoszauruszokat is láthattunk,tisztára a Jurassic parkban érezhettem magam,persze itt az összes óriáshüllő maximálisan szedált állapotban volt.A városba nem mentünk be,igaz,egyszer már jártam Veszprém belvárosában,anyáékat meg a kultúra,múzeumok meg az öreg épületek hidegen hagyják.Hazafelé bementünk a másik helyi látványosságba,az Interspar-komplexumban,ahol olyan lekvárt is árultak,amit eddig még sose láttam.Ezért megérte odáig elzarándokolni.

A negyedik nap kicsit kezdtünk leülepedni,anyámék fölmentek a helyi kilátóba,én nem,inkább a szálláson punnyadtam. Volt két boldog órám egyedül.A kilátók és a csúcsok amúgy sem érdekelnek

Az ötödik,a hatodik és a hetedik napon csak strandoltunk,szerencsére most már jó volt a helyi strand is.A nyaralásunkat megelőző hideg napokban,mikor a part kihalt volt,hüllők lepték el a strandot.Egy partra vetődött siklót majdnem a sátrunkba zavartak az izgatott emberek,egy pici békát úgyszintén.Ezt egy szórakozott öregasszony még meg is simogatta.Az utolsó nap különösen nagy hullámok csapkolóztak(éjjel le is csapott a vihar)a hullámok csak úgy dobáltak engem.Akkora hullámokat sose láttam a Balatonban,pedig már igen öreg vagyok.Kifelé menet,egyszer csak azt vettem észre,hogy a hullámok hátán,szétterpesztett lábakkal egy kis varangy hánykolódik a sűrű tömegben.Jézusom,csak nehogy nekem csapódjon,gondoltam.

Klasszikus értelemben vett étteremben anyáék nem ettek,kétszer büféztünk közösen.Én egyszer az egyik este elmentem egy,az ófaluhoz közel eső,olaszos stílusú étterembe.Szép kis hely,de a tenger gyümölcsei spagettijük kicsit vizesre sikerült.De azért egy fullra kihasznált hely,sok vendéggel.A strandon lévő étterembe kétszer mentem el,nagyon finom a carbonara spagettijük.A strandon mennyei málnát és szedert árultak,a lány,aki árulta,mindig mindet el is adta egy órán belül.Bezzeg a csipszes fiú mindig csak unatkozott.Anyáék telepakolták a hűtőt,egyszer még valami zacskós ételt is főztek,de a túrós tészta elmaradt.A szálláson többnyire lekváros kenyeret meg szendvicset ettünk.Vettünk bűnrossz műlimonádét is,utána nem győztünk citromot venni.Nővérem egyszer még visszament a gyerekkel a veszprémi Intersparba,késő éjszakába nyúlóan kimaradva,már azt hittem,hogy valami bajuk esett.Csomó ételt persze ki kellett dobni a nyaralás végén.Megállapíthattam,hogy unokaöcsém csak cukorból áll:egész nap cukros üdítőt iszik és minden nap kapott fagyit vagy jégkrémet.Én ennyi édes íztől már rosszul lennék.

Anyával nem volt egy leányálom együtt aludni,mert anya még mindig késő éjszakába nyúlóan "nézi" a tévét.Konkrétan csak a tévére tud elaludni,ha kikapcsolódik a tévé akkor azonnal fölriad.Minden áldott este-éjszaka ugyanazt nézte:az állatok hogyan ölik egymást,majd furcsa balesetek.Igaz,a gyilkos állatokra második nap ráunt.Egyszer nézett egy misztikus ukrán sorozat-epizódot is.Ebben szerepelt egy olyan ijesztő szellem kislány,amitől egy éjszaka képtelen voltam kimenni a vécére egyedül a sötétben.A legrosszabb az egészben az,hogy utána másnap korán kell kelni...

Apropó,éjszaka.Az egyik éjjel,mikor már elhagytam a szobánkat,anya síron túli hangon szólított meg.Teljes sötétség honolt.Úgy megrémültem,hogy azonnal visszaszaladtam az ágyba és elfelejtettem pisilni.

Egyszer kimentünk a partra sétálni,megtekintettük a hely nevezetességeit,a döglött halat,a kacsaautomatát,a luxus yachtkikötőt és szállodát,meg a kidőlt fát.A kacsaautomatához egy kedves történet fűződik.

Nyugdíjas pár sétál.Két unokájuk,egy kislány és egy kisfiú odarohannak hozzájuk.

- Papa,Papa!Van kacsaautomata!

- Van?A fene essen belé!

Gondolom az öreggel már megvetettek mindent,fagyit,játékot és ez volt az utolsó késszúrás a bácsi pénztárcájába.Azt hitte,a parton,ahol csak víz van meg nádas már nem kell a gyerekekre költenie.

A kacsaautomata egyébként nem kacsát adott,hanem tápot,jó keveset,jó drágán.Ki volt írva,hogy csak a drága táppal etess,ennek ellenére természetesen marékszám dobálták be a kenyeret a kacsáknak és hattyúknak.

Be volt ígérve egy hajókirándulás is,de ez a strandidőre hivatkozva elmaradt.

Egyik éjjel fura,hangtalan kék fények villództak odakint. Aliens? A faluban nincs diszkó,és tudtommal koncert se volt.

Megint megállapíthattam,hogy egy újabb diszkó zárt be.Minden évtizedben legalább egyszer megpróbálkozik valaki egy diszkóval ebben az üdölőfaluban,de mindig befuccsolnak,mivel ide kisgyerekes családok járnak.A szülők már nem,a gyerekek még nem járnak bulizni.A tetkószalon is már rég tönkrement a szomszéd faluban,igaz talán már meg lehetne próbálni az újranyitást,mivel a tetoválás egyre népszerűbb,bár mire a magyar családok nyaralni mennek,addigra pont tetkóra nem marad pénzük.De az is hülye,aki a nyaralás alatt készített tetoválást.Garantáltan nem fog tudni vízbe menni.

Olvasgattam ezt az Afrikai Szeretők című regényt.Kész horror.Valamikor a '80-as években,egy szőke svájci fiatal nő,akinek megvolt mindene(saját vállalkozás,pénz,autó,lakás,pasi) elutazott Kenyába nyaralni és ott beleszeretett egy maszáj harcosba.Milyen szexi pasi,gondolta,és mindenét hátrahagyva,maga mögött mindent fölégetve rohant a szexi pasi után a bozótba.Mind a szexi maszáj,mind a többi afrikai mondták neki,hogy ez őrültség,minek akar ily nyomorúságos körülmények között lakni,menjen szépen haza.A férfi megmondta neki,hogy szívesen lesz a nyári szeretője,de azt,hogy a nő ott maradjon vele,ő se helyeselte.De a nő csakazértis becuccolt a bozótba,a kis sárkunyhóba ősasszonyt játszani.Idővel lepörgött a cukormáz az elképzelt idillről,kiderült,hogy a férfi nem is olyan varázslatos szerető,mint hitte(konkrétan annyi volt neki az együttlét,hogy csak ráugrott a nőre majd leugrott róla),a csókról,pusziról,ölelésről és simogatásról halvány fogalma sem volt,de mindegy,a nő kitartott,még ha a kecskehús nem is ízlett úgy,mint a spagetti.Arról nem is beszélve,hogy ott a kecskét arra tartották,hogy megegyék,nem pedig házikedvencnek.A nő beindított egy vállalkozást(később csődbe ment),szült egy kislányt,és számos engedményt kapott a törzstől,de a nagy föllángolás 4 év alatt hamvába hullt,és végül a nő visszakullogott Svájcba.A történet nem győzött meg az egzotikus szerelem szépségéről.Ez a nő ráadásul nem is egy,Európában európai módon élő egzotikumért lelkesedett,hanem egy őskori szinten élőért aki ráadásul nadrágban és ingben már nem is volt olyan vonzó.Mindegy.Ő tudta.Vagy ő se.