Vége lett az egy hónapja oly ígéretesen indult kapcsolat-kezdeményemnek.Napra pontosan 1 hónapig bírtuk együtt,bár hivatalosan sosem alkottunk egy párt.

Mi volt a baj?

Állandóan pikírt megjegyzéseket tett.Mindenkire.Rám,a szüleimre,az apjára.Elkezdte pedzegetni,hogy milyen már az,hogy szeretem a fekete és a zöld,ez utóbbin belül is főleg a katonai zöld színt.A virágmintás ruháimmal is baja akadt,meg azzal,hogy túl sok a bő szabású ruhám. Szeretem a lazább ruhákat,szerintem kényelmesebbek,mint a szorosan a testre simulók,amit ő elvárt volna.A tornacipőmre is beszólt.A Gellérthegyen voltunk,úgy gondoltam,hogy oda ideális lesz.Tiszta,rendezett,drága,viszonylag új Converse tornacipő.A francba,mit vegyek föl a hegyre,az ünneplő topánomat?Tisztára olyan szituáció volt,mint amikor az egyik unokatestvérünk leszólta a nővérem tiszta,kifogástalan,új,ámde noname márkájú jugó edzőcipőjét,mert neki bezzeg Adidas van.Ja,csupa mocsok és repedés,de azért Adidas.Mert ennek a férfinak is(fiúnak már nem nevezném)valami hűde edzőcipője volt,amit egy menő dizájner tervezett,limitált kiadás,satöbbi.Továbbá mi a baj a fekete színnel?Gyönyörű szín és szerintem mindenhez megy.Ha rá hallgattam volna,akkor a ruhatáram 98%-át lecserélhettem volna.Oké,akkor vett volna olyan ruhákat,amik tetszettek volna neki rajtam.Opsz,az pénzbe kerül?Azért csak tellett volna két szettre,amiket a találkozásaink során hordhattam volna.

Ő hogy öltözködött?

A fos - és homokszíneket kedvelte,és ezek különböző variációit.A rikító színű darabokat is szerette.Mindig szövetnadrágot hordott,legtöbbször edzőcipővel.

Az apjával meglehetősen hideg volt a viszonya,ami azon alapult,hogy az apja elvált az anyjától egy másik nő miatt mikor ő már elmúlt 20.Ekkor az anyja fönntartása teljesen a nyaka közé szakadt,az egyetemet is átmenetileg jegelnie kellett.A kérdés persze az,hogy az anyja miért nem bírt visszamenni dolgozni,hiszen még csak úgy 50 éves lehetett akkor.(Az anyja az ő születése után visszavonult a munkából és háztartásbeliként élt.)Gondoltunk mi erről sok mindent.Lehet beleőrült a válásba,abba,hogy a tökéletesnek hitt élete egyik napról a másikra darabjaira hullott.Bezárkózott,zokogott,depresszióba esett,és mire valahogy túltette magát rajta,addigra évek teltek el.Nővérem szerint lehet,hogy csak pusztán agorafóbiás volt,mert megtudtam,hogy nem szokott kimozdulni otthonról.Jézusom,ez már eleve rosszul hangzik.Mint Mrs Rochester esete,aki megbolondulva bolyongott a vidéki kastélyban és állapota miatt teljesen magához láncolta férjét,eltartóját és egyetlen kapcsát a külvilághoz.2.barátom anyjának(vele személyesen is találkoztam)tényleg volt valami kattantsága,többször is az egyetlen fia ellen fordult,és mint tudvavelő,a bolondok legtöbbször a hozzájuk érzelmileg legközelebb eső személyt támadják meg,a házastársukat,a szerelmüket,a szülőjüket vagy a gyereküket.Minden esetre nem ismerhettem meg az anyját,mindez csak puszta spekuláció.Szóval az apjával mindig csak a baj volt.Legutolsó igazi randinkon végig hivogatta telefonon,de ő mindig mérgesen nyomta ki,mikor meglátta,hogy ki hívja.Az öreg velem akart találkozni,az én kérésemre nagy nehezen létre is jött a találkozás,de ő a rövidke találkozó ideje alatt mélyen magába temetkezve ült,mint akit leöntöttek egy bili szamócával.Nekem szimpatikus volt az öreg,bár mindössze csak 3-4 perc adatott meg az ismerkedésre.Hívott is minket hozzá,hogy oda is vigyen el.Természetesen az apja személye mellett annak életmódját is megvetette.Minek az a disznóvágás?Mikor a Teszkóban fehér politálcán terem a hús?Mindig emlegette,hogy ez már nem az ő világa,ő már más világban él.Azt tényleg,pont akkor olvastam a nyirkai jóslatot,amiben azt írják,hogy mindenki el fog pusztulni,aki nem lesz önellátó.A szüleimet is megszólta,hogy minek nekik a telek,a gyümölcsfa meg a házi pálinka.Nekem úgy tűnt,hogy az apja kicsit még mindig nem vette le a kezét róluk,karácsonykor mindig küld halászlét a fiának és szalonnás tojást is süt neki,igaz,ő csak finnyog,mert ő tejet eszik müzlivel.

Szóval a pikírt megjegyzések.Már féltem,hogy mi lesz a következő,mit fog legközelebb írni vagy mondani.A világgal szemben mindig is óriási kriticizmussal viseltetett,valószínűleg azért,mert ezzel akarta a kisebbségi érzését leplezni.Anyám szerint flegma és nyegle is volt.Életközepi válságban is szenvedett,bár erről inkább a hülye korszellem tehet,ami belesúlykolja a fiatalokba azt,hogy bárkiből lehet bármi.Popsztár,színészlegenda,autóversenyző,rocksztár,topmodell,dizájner,nemzetközi géniusz,bármi,ha más nem is,hát egy egynyári celeb.Teátrálisan elnyújtózott a padon,és kijelentette,hogy annyi minden akart lenni,erre most egy irodában pötyög.Istenem,mások mit nem adnának érte,hogy egy irodában pötyöghessenek.Mert ő dizájner akart lenni(autó vagy bútor,nem tudott dúlőre jutni),az Andrássy úton bemutatóteremmel.Az autótervezéshez külföldre kellett volna mennie,mert erre itthon nincs kereslet,de közben egyetlen idegen nyelvet se tudott.

Utolsó igazi randinkon sűrűn emlegette a volt barátnőjét,aki lehet hogy rendetlen volt,de Budán élt,a II.kerületben,és közösen vittek egy virágüzletet,de ő gondolom csak ilyen tedd ide-vidd oda volt a vállalkozásban.Ezt sajolta rendesen.7 évig voltak együtt,élete első barátnője volt.Az elválás egyik oka talán az volt,hogy a barátnője nem akart elköltözni Budáról hozzájuk.Ezek alapján még nem tette magát túl ezen a kapcsolaton.

Fájó pont volt,hogy kerülte a szüleimmel való találkozást,ő se akart otthon bemutatni.Egyszer már találkoztam ilyennel és a fiúnak tisztességtelenek voltak a szándékai.Nem tudom,lehet hogy tényleg csak a gátlásosság miatt?Viszont érdekes,hogy amikor úgy érezte,hogy nem látnak minket,akkor már kezdett egyenesen gátlástalan lenni.Célzásokat tett az ágyon kívüli szexre.Vajon miért?A "szoba órákra,pároknak"ugye drága,a szülői házak szóba se jöhettek,maradt volna az autó meg a természet.

Biztos úgy gondolta,hogy majd meg tud változtatni,a saját kénye-kedve szerint formálni,mert csöndes és engedelmes kislánynak vélt.Egy frászt.Nem ő itt a fényestekintetű szultán király,akinek kicsi kortól nevelik a lányokat azért,hogy a kellő időben majd elciterázhassák a kedvenc dalát úgy,ahogyan szereti.

Mert ő házias lányt akart.Pedig tudhatná,hogy már a magyar középosztálybeli családok se nevelik háziasszonynak a lányaikat,helyette taníttatják őket,meg nyelvóra,táncóra,lovaglás,zeneiskola,sokuk úgy kerül ki a felnőtt életbe,hogy semmilyen háztartási munkát nem tud elvégezni,mert addig mindent megcsinált az anyja helyette.

A héten nagy nehezen elimádkoztuk hozzánk.Anyával is találkozott.Anya szerint öreg és megkeseredett volt és elég flegmán ült ott a széken.Erre jött a beszólás,hogy én se tűntem boldogabbnak.Anya szerint nem is illetünk össze,de kihangsúlyozta,hogy nem az életkorával vagy a külsejével akadt a legnagyobb probléma.

A lavinát az indította el,hogy megüzente,hogy reméli,hogy nem arra tartom őt,hogy legyen ki fuvarozzon.Kösz,először is ő kezdte,hogy menjünk el ide-oda,én meg persze belelendültem.Mert amit én ajánlottam,az messze van.Miért,az a hely,ahol előtte voltunk,még annál is messzebb van.Mondhatta volna,hogy figyelj,ez nekem túl nagy kiadás anyagilag.

Pedzegette,hogy ne lógjak rajta annyit,legyen saját életem,ne "mi"-ben,hanem két külön indivídumban gondolkozzak.Meg kell hogy valljam,eddig is volt saját életem.Ez már elve rosszul hangzik,bár tudom,hogy manapság ez divatos életfilozófia.

Az elején a vágyaimat fölhasználva nagyon jól tudott szimpátiát támasztani maga felé,de később persze már ezt árnyalta.

Természetesen jól esett 3 év magány után egy új kapcsolat-kezdemény,de nem minden áron.Ráadásul már azon töprengtem,hogy mi lesz,ha megint találkozni kell vele.Voltak azért szép pillanatok is.De amikor elhívtuk hozzánk,még csak bocsánatot sem kért,azt,hogy miatta egy éjszaka sírtam,azt meg elengedte a füle mellett.Legalább egy szál virágot hozhatott volna.Csak egy szálat.Gerbera vagy szegfű is jó lett volna,nem kell föltétlenül vörös rózsa.Én meg nem láttam őt perfektül vendégül.Nem is volt kedvem etetni,itatni,addigra már akkorára duzzadt a szálka bennem.

Vetettem kártyát,kijött rengeteg kard,meg hogy rövidtávon jó lett volna,de hosszútávon veszekedésbe torkollott volna az egész,rossz lett volna.