A tavalyi év utolsó előtti napján váratlan fordulat következett be:elbocsátottak a munkahelyemről.

Délután 2 előtt nem sokkal,egy problémás vevő kiszolgálása közben félrehívott a kisfőnök,hogy sajnálja,de most szóltak neki odaföntről,hogy januárra leépítést kell végrehajtania.

Egyszerre voltam szomorú és boldog.Nem ez volt az álomállásom,de jól jött volna a havi fix bér.Most kulloghatok munkanélküli segélyért és kereshetek új munkát 3 hónapon belül.

Ez vicc,pont mire mi is és a munkahely is lepapírozta a viszonyomat,addigra vége is lett.Dolgoztam kemény 12 napot,mínusz 3 betegszabinap,az összesen 9 nap.

Anya végtelenül szomorú lett,de én és apa rögtön fölvilágosítottuk,hogy ez manapság teljesen normális.

Azért azt megmondhatták volna,hogy ez csak alkalmi munka lesz,csak decemberre.

Hogy voltak-e gyanús jelek?

Az első,ami föltűnt nekem,az az volt,hogy miután a 4 napos karácsonyi szabadságomból visszatértem,hogy hirtelen eltűntek a diák segítők.

Majd fölszámolták a pótpénztárt.

Továbbá eltűnt a biztonsági őr is.

Választhattam volna,hogy azonnal távozok vagy még ott maradok éjjel negyed/fél tízig,de én inkább elhúztam a csíkot.Ebben apám és a nővérem se talált semmi kivetnivalót.Végül is,fölajánlották.És egyébként se tudtam volna vele semmit se javítani a helyzetemen,így is,úgy is elküldtek volna.Akkor meg mit fecsérlem az időmet,úgyse akadt már vásárló,csak bámészkodó.

Igazából senkit se ismertem meg és senki se ismert meg engem,beszélgetésre kevés alkalom akadt.

Szerintem én a képességeimhez képest(sose tanultam bolti eladónak) jól dolgoztam és magaviseleti probléma se volt velem.

Mint írtam,most kereshetek új munkahelyet.A boltoknál most lehet fölösleges próbálkozni(játékboltnál biztos),mert január van,vásárlási holtszezon.