Jó későn,de most leírom jelenlegi utolsó(?) randijaimat dióhéjban.Ezek még idén május-júniusban történtek,szóval az emlékezetem már kissé kopott.

1.

Ez után már fölösleges is lett volna tovább randizni,de mégsem.Ez még májusban volt.Nagyon szimpatikus volt az illető.28 éves,és kora dacára megkímélt,szép állapotú,ami ritkaságnak számít ennyi idős korra,mert ennyi évesen már mindenki úgy néz ki,mintha egy kőbányában dolgozott volna Trollföldén 20 évig.Informatikus volt,és elképesztően szép lábai voltak.Budapestiként volt fönt a társkereső oldalon,erre kiderült,hogy a budai agglomeráció egyik kisvárosában lakik,a pesti címen csak 2 évig lakott.E fölött szemet hunytam.Kétszer találkoztam vele,1-1,5 órát beszélgettünk egy kávézóban(többre egyikünknek se volt ideje).Tényleg,minden szempontból elfogadható fiatalember volt,csak aztán kinyögte,hogy nem,mert szerinte nincs bennünk semmi közös.Borzasztó rosszul lettem ettől,még sírtam is otthon egy fél estét.Igaz,szegénynek nem volt személyisége,ez lehet nálam egy idő után gondot okozott volna.Meg szörnyen bizonytalan is volt,még azt sem tudta eldönteni,hogy milyen képet rakjon a szobája üres falára.Bár lehet arra egy informatikus férfinek nincs is szüksége.Mindketten vizet ittunk,mert egyikünk se szerette a kávét vagy a cukros üdítőt.Az utolsó alkalommal megemlítette,hogy élőben sokkal szebb vagyok,mint a fényképeken.

2.

A hongkongi csoda.Nem,nem egy kínai volt.Egy,jelenleg Hongkongban élő,de amúgy világpolgár fazon.Rettenetesen kiábrándító volt.Egy hobbit a Megyéből.Még nálam is alacsonyabbra nőtt(én 156 cm vagyok)!Puha,gumiszerű kisfiúkéz és irritáló,nőies orgánum.A randi a Batthány téren volt,egy étterem kitelepülésén.Ő szörpöt ivott,én vizet,(nem iszok cukros leveket)a pincér először azt hitte,az enyém a szörp.Elbeszélgetni el lehetett vele beszélgetni,mert értelmes volt és kellően művelt,de az összkép tragikus volt.Sétáltunk is.Lent a rakparton,a kipufogógázban,mint a ketrecbe zárt oroszlánok sétáltunk föl-alá egy pár méteres szakaszon(akkor volt a nagy ugrótorony-építés a vizes világbajnokság miatt),majd pár perc után rászóltam,hogy menjünk innen,végül így kerültünk az étterem teraszára,mert a környező utcákban sem volt kellemes sétálni,pedig ő nagyon erőltette.Csak egy pár napra látogatott ide,másnap már ment is,de nem fájt utána a szívem.

3.

Ez volt a legeslegrosszabb.Még a hobbitnál is rosszabb.Egy 43 éves,alacsony,kövérkés férfi pici,finom,puha,kövér kisfiú kezekkel és rövid,apró csigás,világosbarna göndör,fejtetőn kopaszodó hajjal.A Jókai térnél találkoztunk a belvárosban,és amikor megláttam,szinte sokkot kaptam a látványtól.Meg is kérdezte tőlem udvariasan,hogy mi a baj.Semmi...Egy közeli teaházba mentünk.Feszengve teáztam,mivel én ilyen helyekre nem járok.Ezt meg is jegyezte,és azt is,hogy pedig ő nem is olyan előkelő helyre hozott,és mégis.Pedig én még egy olcsó kifőzdében is kellemetlenül érzem magam,mikor meglátom,hogy itt sem úszom meg az ebédet 1000,vagy 1500 forint alatt.Csak feszengtem és feszengtem.Elárulta nekem,hogy ahhoz képest,hogy milyen jó nő vagyok,ahhoz képest milyen pocsék pasikat kapok.Ezzel most magára célzott?Egyébként természetesen fotó nélkül volt fönt az oldalon,én is csak azért randiztam vele,mert olyan kedves leveleket írt,adtam neki egy esélyt.Megkérdeztem tőle,hogy mennyi randija van,mondta,hogy eddig én voltam az első és egyetlen,senki se akar vele találkozni,mert nincs róla kép,de ha meg lenne,akkor meg aztán végképp nem.Szóba került a tanulás,munka,karrier dolog is,valamiben nagyon akart segíteni,hogy majd utánanéz,de szerintem ebből csak akkor lett volna valami,ha minimum megdughatott volna.A leghorrorisztikusabb az volt,mikor az építőtáboros élményeit kezdte el mesélni.Az építőtáborosokat!Amikről anya szokott beszélni!Könyörgöm,én nem megyek oda tizenhat-tizennyolc éves fiúkhoz,és mesélek nekik a '90-es évekről.

Azóta semmi.Egyszerűen megcsömörlöttem ezektől a randiktól.