Múlt vasárnap végül elmentem anyának ehhez az ezo-ismerőséhez.

Egy kis szoba-konyha-fürdőszobás lakásban történt a 8.kerületben.A lakás nem a férfié volt,aki vezette a hipnózist,ez csak amolyan kölcsönlakás a szeánszok idejére.Szép virágos volt a függöny.

Lefeküdtem a jó puha kanapéra.Még be is takargatott.

Le kellett menni 10 lépcsőfokon(gondolatban) majd kiérni egy mezőre.Az én mezőm először egy sivár zöld füvű rét volt kék éggel,sehol semmi.Se virágok,se állatok,se felhők.Ezután át kellett mennem egy patakon átívelő hídon és meg kellett keresnem a hegyem.Az én hegyem magas,karcsú,kopár szürke sziklás volt,fehér,hó borította csúccsal.Nem volt út,így másznom kellett.

Itt várt rám a probléma-szoba egy rozoga,menedékház-szerű elhagyatott faviskóban.Az előtér szutykos és rendetlen volt.Benyitottam a problémaszobába.Mintha csak egy 19.századi püspökségi lomtár lett volna.Tele volt szutykos,pókhálós illuminált középkori kódexlapokkal amik kitépkedve,összevissza és egymás hegyén-hátán hevertek.Továbbá voltak itt még egyéb dolgok is:faszobrok,piszkos textíliák,poros festmények.Régen sok középkori kegytárgy végezte ilyen raktárakban,majd onnan kivéve hideg téli estéken a kályhában.Ez még hagyján,de az egyik sarokban ott reszketett meztelenül a Péklegény,szorosan összehúzódva,karjait védekezőn tartva maga elé.Van,akinek rémisztő vagy undorító dolgok jelennek meg itt,ez inkább komikus volt.Ahogy közeledtem hozzá,úgy húzódott egyre jobban össze és könyörgött hogy ne közelítsek.

Ki kellett takarítani és üríteni ezt a problémaszobát.Péklegényt megkérni,hogy öltözzön föl.Menjen el,vagy akár segíthet is.Segített.Szépen be kellett rendezni ezt a helyiséget.Kis idő után elhagyhattam a szobát.Ekkorra már teljesen rendezett volt a ház előtere.És mire kiértem,a düledező viskó csodaszép kastéllyá változott.A mezőn pedig virágok nyíltak,az égen bárányfelhők gomolyogtak és lovak legelésztek és a hegy is bezöldült fákkal és bokrokkal,nem is beszélve arról,hogy már volt út lefelé.

Majd jött az előző élet.Egy csillagközi térben kellett belépni a telefonfülkébe,az enyém ilyen viktoriánus stílusú volt.Visszamentünk a legutolsó előző életembe keresztül az eddigi életemen.Kb. hatszázharmincvalahány évet.

És mit tesz Isten,szinte szóról-szóra ugyanaz a szerzeteses sztori jött elő.Az első kép az volt,hogy szegényes ruházatú kisfiúként guggolok a porban és a homokba rajzolok.Még 5 éves se vagyok.Hirtelen egy sötét árnyék rávetül a rajzomra.Egy magas,szikár ferences szerzetes az,nagy,karvaly orr és ijesztő sötét szemek látszódnak a csuklya alól.Azonnal erős félelmet érzek.

A férfi magával visz a már jól ismert budai kolostorba.Itt ő a vezető.Ő lesz az én mesterem.Csúnyán visszaél a helyzetével.Pedofil és homoszexuális,de ebben a kolostorban még a kilincs is buzi.A fejétől bűzlik a hal esete.

Nem sokkal később rám ront a festőműhelyben és behurcol egy kicsi,szűk,sötét cellába.Jó ha vagyok 7-8 éves.Lenyom az ágyra,és hátulról belém hatol.Semmit se látok,csak a matrac barnásfehér vászonhuzatát.A hipnózis során fizikailag is újra átéltem ezt.

Sikeres leszek,mint festő a mesteremnek köszönhetően akitől végig félek.Iszonyatos magány mardos és nagyon vágyok egy saját családra,ami 2 férfiból és gyerekekből állt volna.Férfi-nő kapcsolatot nem tudtam elképzelni,az egész életemet  szerzetesként töltöttem és a férfi-férfi viszonyt tartottam normálisnak.

Aztán megismertem a nagy szerelmemet,ezt a bájos 15 év körüli fiút mikor olyan 30-33 éves voltam.Azonnal beleszerettem.És ő volt a Péklegény.Nemesifjúként abszurd módon művészi álmokat kergetett.Úgy 1-2 évig tanítottam festeni,de az apja megelégelte a dolgot.Nevetségesnek tartotta a fia álmát és ráparancsolt,hogy most már viselkedjen a rangjához méltóan.Elhagyott engem és családja nyomására megnősült.Búcsúzáskor megkért,hogy ne keressem többé és hogy értsem meg hogy mi sose lehetünk egy pár.

Újabb pár év telt el,neki született 2-3 gyereke.Én a munkámba próbáltam temetkezni.

Aztán meglátogatott engem,hogy megy a háborúba a török ellen.Könyörgésem ellenére elment és meghalt a csatában.Visszajuttattam a holttestét a családjának,erre az apja fölnyomott a hatóságoknál szodómia vádjával,mert addigra egy "jóakarómtól" megtudta,hogy valami nem volt rendes köztem és a fia között.Az egész kolostor lapított,mint kutyakaki a fűben.Meg akartak égetni máglyán ami rendes büntetése volt a homoszexuálisoknak a középkorban,de egy jó ismerősöm az utolsó pillanatban megmentett.

A bánatba beleőrülve éltem le utolsó éveimet miközben romba dőlt az addigi életem.Már nem Budán éltem,valahova elsikkasztottak egy jelentéktelen klastromba,hogy ne legyek szem előtt.Az utolsó napomon fölkerestem a szerelmem sírját.A szarkofágra borulva zokogtam egy gótikus templomhajóban,mígnem szíven szúrva magamat öngyilkos lettem.A legvégén egyre följebb és följebb emelkedve láttam magamat,amint ott fekszek élettelenül a szarkofágon.

A legvégén megmondtam Péklegénynek,hogy nincs már semmi baj és éreztem,hogy béke van köztünk.

Most már értem,hogy miért utáltam és féltem annyira az embereket.Hiszen a szüleim gond nélkül belelöktek egy pedofil karjaiba akitől egy életen át rettegtem,aki megerőszakolt és aki végig molesztált.Rám kényszerítetek egy természetellenes életformát,amiben csak gyötrődtem.Amikor megismertem a szerelmemet,a társadalom elszakított tőle.A szerelmemet kétszeresen is meggyilkolták számomra.Majd még meg is akartak égetni.

Mellesleg a mesterem nem volt más,mint anyám.Uhhh.Most aztán végleg bebizonyosodott,hogy anya egy negatív spirituális mester volt előző életében.Sőt,az utazás közben egy sokkal régebbi életem emlékei is fölszakadtak.Egy eszméletlenül régi,számomra beazonosíthatatlan civilizáció képe derengett föl,ami egy szigeten volt.Itt volt anyám nagyhatalmú főpap vagy mágus,én meg a legjobb tanítványa.Olyanok voltunk,mint Palpatine és Darth Vader.Anya rosszra használta a spirituális tudását és engem is rossz dolgokra kényszerített.Borzalmasan szenvedtem tőle.Most már értem,miért éreztem magamhoz közel Vadert,miért tudtam annyira együtt érezni velem,és miért tartottam annyira ismerősnek ezt a sötét oldalas,negatív mesteres dolgot a Star Warsból.

Végül is semmi rossz nem történt.Nem ragadtam bele a hipnózisba meg nem őrültem meg miatta.

Megkönnyebültem.Jópár dologra választ kaptam,például hogy miért pánikolok be már az öngyújtó lángjától is és miért voltak rejtélyes szívpanaszaim,mikor egészséges a szívem,de mégis gyakran éreztem azt,hogy valami beléfúródva fájdalmat okoz.A középkor,és azon belül az egyházzal kapcsolatos érdeklődésem is megmagyarázódott,továbbá a papos homoerotikus festményeim is meg hogy miért szexi a reverenda számomra.De bizonyos szempontból gyógyíthatatlan vagyok,mert most láttam egy sorozatot,amiben a legvonzóbb férfinek a katolikus papot láttam a hosszú fekete reverendája miatt.Csak megláttam azt a bizonyos ruhadarabot,és mint a bika a vörös posztóra...