Nem,nem Uraharával vagyunk 1 évesek,vele idén nyáron voltam 1 éves.

Hanem A.-val.Na jó,írjuk ki,Attilával.Azzal a fiúval,aki elhagyott.Tehát ez nem is olyan boldog évforduló.És valós kapcsolatot se takar.Nyugodtan kiírhatom ide a nevét,van Attila száz is,ezer is,sőt,még a vezetékneve se egy különleges.

Pontosan 1 éve,2010.október 24-én,vasárnap,délelőtt 10 órakor láttam meg az Oktogonon,amikor először mentem az animeklubba.

Emlékszem,jó korán odaértem.Aztán elkezdtek szállingózni a tagok.Már-már úgy tűnt,hogy többen nem fognak csatlakozni,mikor fölbukkant Ő,a Nagyon Nagy Ő.Éppen el voltam bambulva,és az orromat lógatva bámultam a földet,mikor valaki elkiálltotta magát:"Nézzétek,ott jön,és megint hozza a laptopját!"Megpördültem a tengelyem körül,és megláttam ŐT....

...az álompasit...a tökéletest....a legszebbet és a legjobbat a Földön...

Azonnal leereszkedett a rózsaszín vasfüggöny,amint megláttam a villamosmegállóban a kezében fekete laptoptáskát fogó,fekete bőrdzsekis,félhosszú,göndör vörös hajú fiút.

Nem tudom,mi történt velem akkor.De majdnem elájultam.Tudtam,hogy ez szerelem.

Gyalog tettük meg a Westendig az utat.Én igyekeztem minél messszebb sétálni tőle,nehogy meglássa,hogy odavagyok érte.De már ekkor olyan voltam,mint egy holdkóros,vagy mint egy drogos.Azokon a szép,világosvörös,lágyan göndörödő fürtökön kívül már nem láttam semmit.A Westend éttermi részénél ültünk le.Direkt a túlsó végre ültem.Aztán semmi.Végül összeszedtem a bátorságomat,és odahajoltam hozzá azzal az indokkal,hogy szeretném megnézni a laptopján lévő matricákat.Igazából nem a matricák érdekeltek,hanem a fiú.

Újra semmi.Majd hirtelen átült arra a végre,ahol én is ültem.Aztán hirtelen onnan mindenki elszivárgott:átültek máshova,hazamentek,stb.,és csak ketten maradtunk.Elkezdtünk beszélgetni,mindenféle általános dolgokról.Úgy éreztem magam,mint egy randin.

Akkor még megvolt a volt barátom.Egyszer majdnem kiszaladt a számon,hogy a barátom így meg úgy,de szerencsére sikerült visszaszívnom az utolsó pillanatban.Mert akkor már tudtam,hogy a barátom már nem kell(amúgy is szakítani akartam vele),de ő nagyon is kell.

A végén még elérhetőséget is cseréltünk,amire úgy tekintettem,mint a világ nemtomhanyadik csodájára.Megkapni egy ilyen dögös,vörös nehézbombázó telefon-és e-mailcímét...A cetlit,amit adott,hogy fölírhassam rá a címeket,azóta is ereklyeként tisztelem(és vallási kultusz tárgya).Együtt távoztunk.A metróbejáratig együtt mentünk,de ott rájött,hogy nem jó neki az az útvonal.Utána persze rájöttünk,hogy a Deákig együtt utazhattunk volna,csak ő akkor még nem tudta a közlekedési viszonyokat,mert még csak pár hete tartózkodott Pesten.

Annyira szerettem vele lenni.Összesen 5 alkalommal találkoztunk.Ebből 3 alkalom egész napos,1 pár órás és 1 fél órás időtartamú volt.Végre egy fiú,aki mellett végre igazán boldog voltam.Abban a 2 hónapban még beteg se voltam.A "kapcsolat ugyanis 2010.október 24-étől 2011.január 5-éig tartott.

Milyen volt vörössége...nem tudom már.Elég gáz fotók maradtak róla,amiket 1 kivételével a netről szedtem le.Az az egyetlen az egy lesifotó,amit Animekarácsonyon készítettem róla titokban.A legjobb,ami a gimnáziumi ballagásán készült,az lett a szentkép róla.Sajnos nem jó minőségű az se,és a haja sem úgy áll rajta,mint ahogyan én megismertem.Arra emlékszem,hogy világosvörös haja volt,félhosszú,és hullámos,aminek a végei dugóhúzószerűen göndörödtek.Elöl,a homlokába két kis hullámos tincs lógott.Gyönyörű égszínkék szemei voltak,és szép fehér bőre.Nagy,gyakorta taknyos orra.Vörös szempillái,szemöldöke,arcszőrzete,és mindenmás egyéb szőrzete.Még ott lent is vörös volt....Eszméletlenül jó fenék tartozott hozzá.Feje nagy,és mindene nagy.Vállai szélesek,csípője,dereka karcsú.A kezei mint egy-egy péklapát,ha megfogta a kezem,teljesen eltűnt benne az enyém.Szép,nagy,erős,férfias kezei voltak.És az a gyönyörű mosoly...Meg a telt,élénkrózsaszín ajkak...Korához képest fejlett arcszőrzettel rendelkezett,ami nagyon szúrt,de én pont azt szeretem.Mély,dörmögő hangjára mai napig emlékszem.

Utoljára január 5-én láttam.Telefonon utoljára június közepén beszéltem vele.

Anyám nemrégiben vetett ki kártyát rólunk,ami szerint van vagy lenne remény a kapcsolatra,ami ha beteljesedne,nagy boldogságot hozna magával,de a kártya szerint Attila vonakodik.Kössz...Most megtudtam,hogyha lett volna ebből valami,akkor milyen boldogok lehetnénk...Ezt mindig is tudtam.

Nagyon hiányzik...

Még egyszer "boldog" 1 éves évfordulót.