Végre megnéztem a Nyomorultakat.Moziban,kemény 1500-ért.

Igazából nem a történet érdekelt,azt nem is ismertem.Sajnos az összes iskolámban a külföldi klasszikus irodalomra sose jutott idő.Mire végigvettük Petőfit,Aranyt,Adyt,Jókait,Mikszáthot és Móriczot,addigra mindig vége lett az egésznek.Külföldiek közül csak Shakespeare-t vettük,meg Homéroszt említés szintjén.Általánosban az előbbit a Rómeó és Júlia Dicapriós változatának megnézésével intéztük el...Szuper.

Tehát a könyvet csak most vettem kezembe.De művelődni sose késő.

A filmről annyi értesülésem volt,hogy a szereplők szennyes pöcegödrök mélyén szenvednek benne.Állandóan.

Elsősorban Eddie Redmayne és Russel Crowe miatt néztem meg.

Elsősorban elég nehéz film,nem olyan,amilyen előtt az ember szívesen heverészik vasárnap délután.Megüli az embert.A hangulata koszos,mocskos,helyenként sötét.És mindig megy benne a szenvedés.Mondjuk én szeretem a tragédiát,és igazándiból csak a szenvedő karakterekkel tudok együttérezni,a helyzetükbe beleélni magamat.

Látványvilág...a technika vívmányainak fitogtatása jóformán kimerült az elején,a hajóvontatásnál,kb.mint a Hp 6-ban a hídleszakadós résznél.A sáros,piszkos pöcegödröket viszont érzékletesen mutatják be.4D-ben nagyot ütött volna a film:És most nyissák ki a fekália-illatot tartalmazó filtert...Most a hányás-illatút...Most az izzadság-illatút..Most a vér-illatút...Most az alvadt vér-illatút...Garantáltan öklendezett volna az egész közönség,egy életre való élményt hagyva maga után.

A történet dióhéjban Jean Valjean nyomorult életéről szól.Egy szegény fiatalember,aki kenyeret lopott,mert a nővére gyerekei éheztek,ezért elítélték 5 év gályarabságra.Plusz még évek,amiket szökési kísérletek miatt kapott,összesen 19 vagy 20 évet töltött el így.Szabadulása után valahogy mindig a Krisztus köpenyébe esett,de viszont élete hullámvasútszerűen alakult:egyszer fent,egyszer lent.Amikor minden rendbe jött körülötte,akkor mindig minden rosszra fordult.Végig üldözte a munkamániás Javert(ilyen rendőrféle alak),akit Russel Crowe alakított.Jean Valjean meg cuki Hugh(Jackman).

Végül is a két öregedő bika küzdelme húzódott végig a filmen.

Russel ősz hajszálak ide vagy oda,még mindig jól néz ki,még öregedve is jóképű,amint elnéztem,még most is felérne 1 millió Dzsásztinbíberrel szemben.Sőt,ha vele és ezen kisfiúval egyszerre sodródnék ki egy lakatlan szigetre,még mindig Russelt választanám mint férfi,annak ellenére is,hogy apám lehetne.Nem tudom...Russel arcában van valami aranyos...Nem igazán feküdt neki ez a gonosz szerep.Szerintem fordítva kellett volna a főszerepeket kiosztani...

Edwárd egy gazdag nemesi család szépreményű ifját alakította,aki unalmában beállt forradalmárkodni.Mert mit csinálnak a módos aranyijak Párizsban?Forradalmakat robbantanak ki minden hétvégén.Ez nem a híres "nagy" forradalom,hanem egy kisebb az 1800-as évekből.A forradalom csúfos véget ér.Alig sikerül embereket toborozni rá,pedig a kirobbantását egy hírhedett személy temetésére időzítették(jó sokan lesznek jeligével).Végül a csetepaté kifulladt egy nyomornegyedben összehordott 1 szem barikádban,egy tucat reményteljes ifjú és egy kisfiú halálában,egy kis vérben és néminemű rendetlenségben.Edwárd Marius szerepében nagyon igyekezett,szinte már döntögetve a két öreg király trónját(Crowe és Jackman).Édes volt a tejfelesszájú hősszerelmes szerepében,ahogyan Clozettért(bocs,Cosette-ért) lángolt.A vizsgán majdnem leírtam arra a kérdésre,hogy ki volt Marius(római kor,köztársaság) azt,hogy:Clozett pasija...Edwárd nem lenne Edwárd,ha nem lángolnának érte más nők is:Eponine,a hülye fogadósék lánya,akik szamaritánus stílusban fölnevelték Cosettet.A fogadósékra még Fantine,Cosette anyja bízta rá a kislányt.Helena Bonham Carter fogadósnéként rutinból hozta Bellatrix boszi figuráját,annyi különbséggel,hogy a megjelenése színesebb volt.Mintha Bellatrix egy paintball-küzdelembe csöppent volna.Ő és a férjét játszó Sacha Baron Cohen lettek volna a vicces fazonok a történetben.A ruháik alapján jobban elmentek volna egy cirkuszban,mint egy fogadóban fogadósként.Egyébként a ruháik a Napóleon kora utáni idők zűrzavaros és idétlen divatját követték,amikor megpróbáltak az emberek az empire letisztultsága után visszatérni a rokokó divatjához,ami elég érdekesen sikerült.

Edwárdot Jean kimentette a "forradalomból" a csatornán át,úgy hogy konkrétan csupa műfos lettek.Eponine férfinak öltözve részt vett a "forradalomban",ahol lelőtték(Mariust védelmezte).Eponine lett volna az unszimpatikus fogadósék kedves,szépreményű lánya,a jófej a családban.Eponine Marius karjaiban leheli ki a lelkét.Marius végül feleségül vette Cosettet,családja visszafogadta,boldogan éltek,míg meg nem haltak.Jean Valjean végelgyengülésben halt meg egy apácazárda kápolnájában Mariusék szeme láttára.Javer meghasonlott és öngyilkos lett,beleugrott a Szajnába.

Szegény Anne Hathaway jól össze-vissza szenvedett rövidre szabott szerepéért(Fantine azért jóval többet szerepel a regényben).Cosette olyan,mint a könyvben,de a szőke ,kék szemű Fantine szerepére azért találhattak volna egy szőke színésznőt...Amúgy ezt a bakit leszámítva hitelesen szenvedett.

A végén majdnem sírtam,amikor meghalt Valjean...Az jó volt,mikor a lelke kilépett a testéből(ami ott maradt a karosszékben)és megtért az őt jó útra térítő(akkor már szintén megboldogult)öreg püspökhöz.

Igyekeztek pozitív kisugárzású véget kerekíteni a filmnek,hogy mindenki lelkesen énekel a giga-mega barikádon,de hát a happy endet mégse sikerült kicsikarni,és a katarzis sem akkora,mint a Gladiátorban Maximus halálakor.Talán Russelnak el kellett volna játszania a barikád csúcsán azt,hogy hogy halt meg,mint Maximus....ugyanazzal a zenei aláfestéssel...

Egyébként a címül szolgáló mondatot Javer üvöltötte-énekelte.