Még csak pár hete kezdődött el,de máris elegem van az iskolából.

Már lassan belebolondulok szüleim eme passziójának teljesítésébe.

Kezdődik minden azzal,hogy adnak egy csomó tanulnivalót és föladatot...viszont ezeket megcsinálni,megtanulni már nincs idő,mert hát ott az angol nyelvtanfolyam,meg a házimunka,ami egész héten vár rám(ha tiszta ruhát,tiszta szobát akarok,akkor tennem is kell érte).

Ha hamarabb végzek,akkor mehetek a nyelvtanfolyamra.

Ez az utolsó év szörnyű!

Az első kettőt már leküzdöttem,de most rettegek,hogy nehogy ebbe beletörjön a bicskám.

Egy biztos,nem megyek az ELTE-re mesterre.Az egy ijesztő iskola,magas követelményekkel.

A szüleim erőltették rám mindenáron ezt a főiskolát.Én szakmát akartam tanulni,valami hasznosabbat,érettségi után már egész jók vannak.Ha engedték volna,már lenne még egy szakmám.De így,az ő verziójukban leszek egy félművelt értelmiségi.Mert nekik diploma kell.

Miért,kinek kell teljesítenünk?!Meg kell bolondulnom azért,hogy ők dicsekedhessenek,hogy a kisebbik lányuk is diplomás?

Számtalan rémtörténetet lehetett hallani főiskolán/egyetemen megbolondult diákokról.A nagyravágyó,kivagyi szülő elzavarta butácska lányát/fiát az egyetemre,mert ő úgy döntött.A butácska fiú/lány éppen hogy lebírt érettségizni egy átlagos,eldugott kis gimnáziumban négyesre-hármasra.Véletlenül egy gyengébb egyetemre,főiskolába fölvételt is nyert.A szülők kimondhatatlanul boldogok voltak,a gyerek már kevésbé,mert tartott tőle,hogy kevés lesz ő ide...Teltek-múltak a hónapok,és a gyerek szépen becsavarodott a messzi-messzi egyetemen a hozzá képest magas követelmények miatt.Persze ezt már egy idő után látták a szülők,hogy valami nincs rendben.A szomszédok,ismerősök,rokonok természetesen továbbra is csak a dicsekvést hallották.Idővel nagy titokban haza kellett hozni a gyereket az albérletből/kollégiumból,mert már annyira megzakkant,hogy csak némán reszketett a sarokban és értelmetlenül motyogott maga elé.Magyarán annyira megbolondult,hogy nem lehetett tovább egyedül,egy távoli nagyvárosban hagyni.Bezsuppolták az elsötítített hátsó kisszobába,és a kivagyi szülök ott ápolhatták míg világ a világ a tönkrement gyereket.Azt,hogy mit hazudtak a többieknek arról,hogy miért van állandóan otthon a gyerekük,és miért viselkedik olyan zavartan,az legyen az ő titkuk.

Inkább adták volna azt a szerencsétlent szakmát tanulni.

Nem tudom,mi lesz velem,de egy biztos:az idén befejezem a főiskolát,és hallani sem akarok továbbtanulásról.