Levizsgáztam,de a legrosszabb még hátra van...

Jó régen nem írtam ide egy kukkot se.Igazából azért,mert tanultam.Kellett,mert nem akarok még egy félévet a főiskolán possadni.A normál vizsgáim azt hiszem sikerültek,de az egyiket még nem mertem megnézni.Amúgy megtörtént a csoda,és elfogadták a szakdolgozatomat,két négyest kaptam rá,ez sokkolóan hatott,mint Edvárdra az Oszkár-díj.A többiek négyeseket,ötösöket kaptak,de az meglepett,hogy a focista rajongó,Sisiről szakdolgozatot író lány évfolyamtársam csak hármast kapott.Úristen,mi van abban a szakdolgozatban?Nem tudom,hogyan írta meg,de azt hallottam róla,hogy egyszer egy regényt akart forrásként megjelölni.Egy regényt.Mert ugyebár Sisiről szóló regényekkel Dunát lehetne rekeszteni.De ezt egyszerűen nem akartam elhinni.Jó hogy nem a Sorry magazinra hivatkozott.Az államvizsga jövő héten lesz,szuper,már előre várom.Szerencsére hamar sorra kerülök,de nem rohanhatok azonnal haza,mert a vizsga után elmegy az évfolyam pizzázni.Két tanár is meg lesz hívva,szuper.Azért vigyek magammal majd valami szórakoztató dolgot,mert hamar végzek és mindenkit meg kell várni.

Igazából örültem,hogy vége az iskolának,mert a szerelmespár már elég hogyhívjákul viselkedett.Utolsó tanéves emlékem az volt róluk,hogy a folyosón N. nekinyomta B-t a falnak,rámászott és vadul smároltak és tisztára úgy néztek ki,mintha azt csinálnák.Mindezt az iskola folyosóján,csúcsforgalomban.Jó,biztos otthon,egyikük szüleinél sem élhetik ki magukat,oké,és elismerem,hogy drágácska a "búvóhely pár órácskára".De miért az iskolában?

A focimániás lánnyal sokat beszélgettem.Ő az,aki hivatalosan csak a játék miatt nézi a focit.Erre reagált N. nevű fiú évfolyamtársam:És futnak a focisták...És izzadnak...És azok az izmos vádlik...És berúgják a gólt...És letépik a mezüket...És cigánykereket hánynak....Ez az örömtánc...Mivel sokat beszélgettünk,így olyan dolgokat is kikotyogott magáról,amiket egyébként nem.Például,hogy van neki egy életnagyságú posztere a kedvenc focistájáról...Hehe,lebukott.Erre mondta azt gúnyosan nővérem,hogy csak irigy vagyok,mert ha lenne,akkor biztos nem utasítanék vissza egy életnagyságú posztert Rupiról vagy a kedvenc félmeztelen földönkívülimről.