Néha azt hiszem magamról,hogy nagy írótehetséggel vagyok megáldva,ezért fabrikálok néha történeteket szigorúan a saját szórakoztatásomra.

Az elsőt még talán a kertészeti suli idején írtam,olyan 17-18 évesen.Egy dráma lett volna István királyról.Egy kockás füzetbe róttam,sose nem lett kész.Pár hónapja megtaláltam a rég kidobottnak hitt írást,de nem mertem beleolvasni.

Még ennél is régebben írtam egy utópiát is,de az már a maga korában is gáz volt.

Aztán 20 évesen,egy nagy szerelem hatására írni kezdtem egy ókori Rómában játszódó sztorit,ehhez még kutatásokat is végeztem a korabeli életet illetően.Ennél eljutottam a feléig,de írói válság miatt félretettem.Még az idén tavasszal újra olvastam.Nem olyan rossz,bár a megfogalmazása már kissé gagyivá vált a szememben.Egyébként tervezem,hogy folytatom,mert látok benne fantáziát,és ráadásul ez egy saját történet,még ha egy kicsit hasonlít is a Gladiátor című filmre.

Van 1,5 fejezetem egy történetről,ami egy fiktív középkori Európában játszódik,kitalált szereplőkkel.Ez egy novellafüzér lenne,egymással tartalmilag lazán összefüggő történetekből,amiknek egy képzeletbeli,de valóságosnak tűnő király a főszereplője.

Most konkrétan csak egy fanfictionon dolgozok,amit a Jupiter felemelkedéséről írok.Jól hangzik,mi?Angol nyelvterületen van a filmnek fanfiction-irodalma,attól,hogy magyarul nincs,attól még van.Ha megírnám,ez lenne az első és egyetlen ebben a témában magyar nyelven.Most alaposabban is utánanéztem:a magyar fanfiction-irodalom szinte másból sem áll,csak Harry Potterből meg Alkonyatból.Na jó,általában azért minden nagyon népszerű dologból föllelhető valami kis szösszenet,de a placcot a föntebb említett két történet uralja.

Az elején azt gondoltam,hogy csak kisebb módosításokkal átírom a film cselekményét.De rájöttem,hogy ennél azért egy kicsit többre vagyok képes.Végül dobtam a fele szereplőgárdát,azokat,akikkel az időközben megszületett sztorimba nem bírtam beilleszteni.Ezután már kicsit elgurult a gyógyszerem,mikor magamat tettem meg főszereplővé,ráadásul a saját nevemen,a saját életemmel szereplek benne.De nem én vagyok az első,akinek elgurult a gyógyszere,olvastam egy vámpírkönyv íróról,hogy saját magát,a saját nevén tette meg főszereplővé,hogy aztán vámpírrá váljon,vagy valami hasonló,de egy biztos,hogy a főszereplője az író nevét kapta.Én pedig földönkívülivé válok,vagyis mit válok,a történet szerint én egy Földön újjászületett földönkívüli királynő vagyok,mint Jupiter Jones,igaz azzal a különbséggel,hogy hangsúlyosabb nálam az élien származás.Ami másnak a vámpír,az nekem az űrlény.A történetben Balemmel kerülök szerelmi viszonyba,illetve az űrbéli szerelmi történetet megtámogatom még egy kis magyar őstörténetes-ősi idegenes összeesküvés elméletes előzménnyel is,amitől aztán tényleg hátast lehet dobni.Ha a Wacowskik által nyújtott alapanyag értelmezhetetlen volt az átlagember számára,az enyém meg már nem is tudom,mi lenne.

A netre fölpakolni nem akarom,mert félek,hogy bajba kerülnék miatta,ha valaki ismerős megtalálná,és meglátná,hogy miket irkálok.Ilyen hülyeség miatt nem akarom,hogy összeomoljon az imidzsem vagy történjen valami még rosszabb.Amúgy utánanéztem,hogy hová és hogy lehetne föltölteni,ilyen fanfictionokra szakosodott oldalakra.Mire a GYIK-ot elolvastam,megőszültem az ott leírt szabályokon.Egy súlyos dolog miatt el se fogadnák,bár azon tudnék mismásolni.Indokolatlan szex nem lehet benne,vagy mi,ajjaj.Ráadásul az adminok leellenőrzik,hogy mikkel rontottad a levegőt aznap az oldalon.Ha nekik nem tetszik,akkor röpül a sztorid.Igazából ezt a történetet magamnak írom,nem mindenkinek.Nem a kritikától,hanem a lelepleződéstől félek,ezért is írnék álnéven,még akkor is ha kiadnának tőlem könyvben valamit.

Szóval,úgy tűnik,a világnak nélkülöznie kell a csodálatos Jupiteres-fölemelkedéses-ufós-szerelmi-összeesküvés elméletes-sumeros-ősmagyaros katyvaszomat.

Pedig a szereplők neveinek megváltoztatásával még akár piacra is lehetne dobni,mert szerintem lesz annyira önálló,és addigra a Jupiterre már a kutya se fog emlékezni.Akkor aztán Sz.Gergely netes filmkritikus magából kikelve csapdoshatná a földhöz a fantasztikus regényemet,ami természetesen bestseller lenne,a belőle készült film meg blockbuster,hogy ennek a sz@r könyvnek az alapja a Wacowski-féle ultragagyi Jupiter felemelkedéséből írt fanfiction volt,akárcsak a Szürke 50 árnyalatának esetében,aminek alapja egy Alkonyat-fanfiction volt.A legnagyobb poén az lenne,ha a továbbköltés sikeresebb lenne,mint az eredeti alapanyag.Természetesen ez csak akkor eshetne meg,ha angolul írnék és a fejletlen világok lakói vevők lennének az ilyen ufós hülyeségekre.

Az eddig rendben,hogy elvégeztem szüleim álomiskoláját,de az igazság az,hogy a most kialakult helyzet egy szakdolgozat írásnál,sőt egy államvizsgánál is rosszabb.Ezek semmik voltak a mostanihoz képest,körülbelül egy hónap tanulás után most is szívesen levizsgáznék még termonukleáris matematikából(most írtam ide valami hülyeséget) is.

Azt már nehéz megvallani,hogy hol,mikor,hogyan romlott el ez az egész.Fölösleges felelősöket keresni,mert ebben mindenki ludas,én is és a szüleim is.

Az iskola előtti életemre már nem emlékszem.Halvány lila gőzöm sincs arról,hogy milyen volt az életem iskola és tanulás nélkül.25 éves vagyok,ebből 19 évet húztam le iskolában,1 év híján 2 évtizedet.Nem is volt életem az iskolán kívül.Jelen pillanatban a tanuláson kívül semmihez sem értek.

A szüleim úgy neveltek,hogy én csak tanuljak,mással ne törődjek.Puff,meg is lett az eredménye.

Álmok,vágyak?Most itt elsősorban ne arról értekezzek,hogy majd jön Balem Abrasax csillogós köpenyben,félmeztelenül a csillogó-villogó űrhajójával,és elrabol, majd boldogan élünk örökké fiatalon az univerzum végezetéig.Természetesen ez lenne a legjobb megoldás.Persze mint minden gyereknek,nekem is voltak álmaim arról,hogy mi leszek,ha nagy leszek.Nagyon kicsi koromban 3-6 évesen festő akartam lenni,mert tudtam,szent meggyőződésem volt arról,hogy én az vagyok.Aztán erről anyám gyorsan lebeszélt,mert szerinte már gyerekként szörnyen rondán rajzoltam,és egyébként sem akart volna egy művésszel szégyenkezni a családban.6 éves koromra tehát megvolt az első kiégésem.A rajzolás megmaradt,mint hobbi,de szigorúan csak mint az.Aztán 11 éves koromtól régész akartam lenni,de erről 15 éves koromban letettem,mikor a gimiből szakmunkásképzőbe kerültem.Belekezdtem egy kertészeti iskolába,majd papíron lett belőlem virágkötő.Igen,ez a szakmám,csak a gáz az,hogy nem értek hozzá.Bevallom,elég kétbalkezes virágkötő voltam.Aztán jött 2 év esti gimi,majd 3 év lébecolás a főiskolán.

Gyerekként utáltam az iskolát.Most legszívesebben visszamennék oda.

A főiskola elvégzésével kihúzódott a lábam alól a talaj.Nem tartozok sehová,nincs hova mennem,nincs semmi feladatom,az életem céltalanná vált.

Tovább tanulni nem akartam.Nem akartam általános vagy középiskolás töritanár lenni vagy történész,mert ahhoz nem vagyok elég okos.

Anyám,aki egy életen át mindig megmondta,hogy mit tegyek,mit gondoljak és mit mondjak,most teljesen szét van csúszva.Mutyiban megpróbál nekem állást keresni,de ez így,hogy nincs olyan végzettségem,amivel el tudnék helyezkedni bárhol,így ez elég nehéz.A szépségiparba akar benyomni(nem modellnek akar adni,a félreértések elkerülése végett)úgy,hogy nincs hozzá szakképzettségem.Egy állást találtunk,ahova szakképzés nélkül,kezdőt is fölvettek volna egy szépségszalonba.

Csak megjegyzem,hogy én annak idején az esti gimi után érettségihez kötött szakmát szerettem volna tanulni,de apám elkezdett hisztizni,hogy ő nem finanszíroz még egy szakmát,vagy elmegyek főiskolára,vagy mennyek a sunyiba.Oké,így lett egy olyan diplomám,amivel nem lehet mit kezdeni.

Igen,fontosak az álmok meg a vágyak,csak sajnos anya idejében gondoskodott arról,hogy hagyjam abba az konkrét dolgokról való  álmodozást.Ráérsz még,aha....

A szüleim sikeresen fölneveltek egy életképtelen böszmét,aki csak úgy él bele a vakvilágba,nem tudja kicsoda és merre tart.Ez a böszme nagyon szeret álmodozni mindenféle baromságokról,de arról fogalma sincs,hogy mit kezdjen magával.

Most aztán tényleg elrabolhatnának az ufók.De vissza se hozzanak.

Apám nem tudom mit gondolhat,de elképzelésem szerint eléggé álomvilágban él.Szent meggyőződése van,hogy én egy ügyes,talpraesett valaki vagyok,aki minden szorult szituációból kivágja magát.Igen,ez ő,de én egyenlőre ennek az ellenkezőjét mutatom.Ha apám azt tapasztalja,hogy mégse vagyok olyan vagány,tökös gyerek,akkor rögtön hisztizni kezd.Apám igazából azt se tudja,ki vagyok,alig ismer,én se őt,mert míg gyerek voltam,ő állandóan "dolgozott" és szinte csak aludni járt haza.Anyával lehetett volna bensőségesebb a kapcsolatom,de ennek gátat vetett az,hogy állandóan trenírozott és megfélemlített a matek egyesek miatt.A közös tanulás teljesen tönkretette az anya-gyerek viszonyt nálunk.

Szóval,senki se tudja,mi legyen velem.

Az a baj,hogy az állások nagy részét meg se hirdetik,kézen-közön,ismerősökön keresztül töltődnek be.Nekem meg nincsenek ismerőseim.

Anya folyton férjhez akar adni,de az rejtély,hogy kihez,ha se ő,se én nem ismerünk olyat,aki szóba jöhetne.Persze anya azt már elfelejti,hogy ma már a házasság nem egyenlő az életbiztosítással.Már az ő korában se volt az,csak neki szerencséje volt.

Nagyon úgy néz ki,hogy éhező művész leszek.

Amikor utoljára a jósnőnél jártam,ő művészi pályát javasolgatott:író,festő,illusztrátor.Te jó Isten.Ismerek egy lányt a netről,neki papírja van arról,hogy rajzfilmkészítő,milliószor jobban rajzol,mint én,de mégse tudott elhelyezkedni a szakmájában vagy valami ahhoz közel álló területen.Ahhoz sajnos csókosnak vagy kiválasztottnak vagy mifenének kell születni,hogy valaki festő,grafikus,író,rajzfilmes,stb. legyen.A nő azt mondta,hogy írni fogok,író lesz belőlem.Mi?Az tény,hogy szeretek írni és történeteket kitalálni.Most is írok egy sztorit,de az csak egy fanfiction kedvenc űrlényes filmemről,igaz,már lassan olyan önálló,hogy a szereplők nevének módosításával akár új történetként is el lehetne adni.No,ha ebből lennék milliomos,megenném a kalapomat.Anyám meg elsüllyedne szégyenében.

Legalább sikerült valami pozitív gondolattal zárnom a siránkozásomat.

Múlt vasárnap megvolt a diplomakiosztóm,hurrá,igaz,én csak egy papírt kaptam,mert rossz voltam mivel nem szereztem nyelvvizsgát(még).

Elég nagy tömeg kerekedett,de azért a többség tömegközlekedéssel jöhetett.Én flancoltam,és autóval vitettem magam a helyszínre,annyi gürizés után ez már igazán rendjén való volt.

Sokan elhozták a nagymamákat,nagypapákat is,akik közül jópár biztos fizethette spórolt pénzéből az unoka tanítatását,mivel igen nagy becsben ültették le őket a legjobb helyekre,hogy majd onnan hátrazavarják őket a szervezők,mivel ültetési rend volt,de ki tudja,milyen alapon mert a mi évfolyamunk tagjait össze-vissza ültették.

Én M. mellé kerültem.Érdekes volt látni,hogy most nem hurcolta magával óriási zöldeskék puttonyát.Igazából most derült ki,hogy mennyire be van rágva B-re és N-re,a szerelmespárra,akik közül N átvehette a diplomáját,B pedig oklevelet kapott kitűnő tanulmányi eredményéért.Egyiknek sem tapsolt.Oké,számos oka van rá,hogy irigy legyen rájuk,mert szerelmesek meg kaptak ezt-azt,de ezzel nem jut egyről a kettőre.Tudom,hogy rossz neki,mert már ki tudja hány éve álmodozik arról a kevéssé attraktív megjelenésű fiúról és ő otthon csak az életnagyságú focista poszteréhez simulhat.

Elég rémes idő volt,de még nem olyan forró,mint hétfőn,kedden és szerdán.Sok pocakos papa nem győzte törülni magáról a patakokban ömlő izzadságot(nekem nem volt melegem)és mászkáltak Balaton méretű izzadságfoltokkal az ingeiken.Délután 3 óra volt,gondolom előtte nem sokkal falatozhattak be rántott húsból,tyúkhúslevesből meg pörköltből.

M kicsit zavaró volt,mert szinte percenként csekkolta a telefonján az időt.Ennyire azért nem siethet valaki.Egy zok szava se lehetett,mert az ünnepélyt lezavarták egy óra alatt.Az ünnepélyen jóformán csak osztogatás történt,meg levetítettek egy média szakosok által készített videoklipet,amiben szürke háttér előtt visítozott egy fiú meg ugrabugrált egy pop-rock banda,és nem győztek ájuldozni,hogy ez 5000 forintból mennyire kreatív lett.Szerintem nem.Utcai ruha,amiben aznap a gyerek eljött a forgatásra,szürke háttér...nincs sztori,háttértáncosok,mellékszereplők,helyszínek,látványelemek,semmi.Jó,5000 forintba csak a fiúkák fértek bele,meg a szürkeség.Aztán egy félrészeg 30-as fiatalember,az iskola egykori diákja tartott egy búcsúbeszédet,ami egy kocsmában,baráti körben tökéletes lett volna,de itt eléggé kínosan hangzott.

A héten végre letudtam a főiskolát.Alig hiszem el,hogy ez megtörtént.Tartottam attól,hogy ott tartanak bukás vagy rossz szakdolgozat miatt még fél évig,de szerencsére rendesek voltak,és kiengedtek.

Az államvizsgán annyira izgultam,hogy az egész bal oldalam lebénult és megfájdult,ezt nem tudom,hogy hoztam össze.Egy másik évfolyamtársam,N. pedig amnéziás lett felelés közben(saját szememmel láttam,mert egy csoportban vizsgáztunk).

Egyébként hosszú,unalmas és idegesítő nap volt.Szerencsére hűvös,esős idő volt,így legalább a kánikulától megkímélt a Jóisten.Harmadik voltam a sorban,hamar letudtam,már kora délelőtt,de az eredményhirdetésig ott kellett pingpongozni a folyosón délután fél 3-ig.

A vizsgán a Fölvilágosodást és barokkot,meg a Rőt Manót kaptam a kis borítékban.Pedig tanárnőm figyelmeztetett,hogy ne számítsak arra,hogy az államvizsgán is találkozhatok Manóval(előtte 2 alkalommal is írtam Manós dolgozatot).Rőt Manóból profi voltam,meg a barokk művészetről is el tudok handabandázni hosszú percekig,de nem meglepő módon a fölvilágosodásról alig tudtam valamit.Igaz,azt meg se tanultam mert nem szeretem.Sajnos a szakdolgozati témámról alig szólhattam pár szót...igaz,még mindig ott ülnék a tanárokkal,ha engedtek volna szóhoz jutni.

Igazából alig tudtam fölkészülni,mert folyton a tételeket írtam,elment vele egy csomó idő,igaz,a végén már kissé csúnya időspórolós módszerhez nyúltam.A tételeket csak az utolsó 3 napban kezdtem el magolni,úgy,hogy a római császároknál már erős főfájással küzdöttem és a szemem is fájóan jojózott a sok monitorbámulástól.Utólag kiderült,hogy fölösleges is lett volna foglalkozni velük.

Az államvizsga és a szakdolgozat is 4-es lett.

Amúgy mindenki 4-5-ös lett,kivéve M.,az a lány,akivel sokat beszélgettem az utolsó 1,1,5 évben.Ő 3-ast kapott.Nagyon diszkréten próbáltam megkérdezni tőle,hogy szerinte miért.Azt mondta,hogy a tanárok szerint kissé meseszerű lett,kevés saját fantáziával.Az ő szakdolgozatával többek között az is probléma volt,hogy regényt is akart forrásként megjelölni.Az elmúlt 2 évben több Sisis könyvvel is rohangált,köztük igazán lányregényes,"rózsaszín" példányokkal is.Remélem,nem ezekre gondoltak a tanárok.Én mottónak vagy mi a francnak a dolgozatom elejére akartam biggyeszteni egy odavágó témájú  részletet az Egri Csillagokból,ami egy nagyon frappáns idézet lett volna,és minden téren passzolt a témához,de végül szép csöndben lemondtam róla.

A várakozás unalmas óráiban M-el beszélgettem.Nem beszélgettünk semmi különösről.Láttam,hogy M még mindig arról a bizonyos focistáról szóló könyvet olvasgatja.Csak néztem.Már fél éve azzal a könyvvel mászkál.Vékonyka,puha födeles példány.Ilyen lassan olvasna?Vagy többször is kiolvassa egymás után?Azért tartja magánál,mert a legjobb részeket mindig újra és újra elmantrázza belőle?Mellesleg megtudtam,hogy neki ez a focista a példaképe.Igen,a PÉLDAKÉPE.Mesélte,hogy sokáig nem volt példaképe,de megismerte ezt a focistát,és most már van.Aha,még el is hiszem.Olyan csillogó szemekkel senki se áradozik arról,aki csak a példaképe.Az életnagyságú poszterről nem is beszélve.Szerintem az a baja,hogy gátlásos.Nem akarja azt mondani,hogy szerelmes belé vagy tetszik neki mint férfi,mert illetlenségnek tartja,ezért kitalálta ezt a példakép dolgot.Mondjuk ez egy kényelmes,szalonképes szinonimája a szerelemnek.Akkor az én példaképeim Rupert és Eddie.Amúgy máig nem tudom,hogy egy 21 éves,elvileg értelmiségi,nem sportoló lánynak hogyan lehet egy focista a példaképe?Ő a kitartást és a focista aranylabdáit emlegette.OK.Akkor én Eddie Oszkárjával fogok példálózni.Meg a Tonyjával,a Golden Globejával,a Bafta-díjával,meg a brit birodalmi tiszti fokozatával meg még a kitudja milyen díjaival...Igen,én is Oszkárt akarok nyerni és jól szabott öltönyökben akarok lejteni,miközben az Audimmal fölszántom az autópályát,mialatt egyszerre cigizek és fagyizok vezetés közben,ami fagyit mellesleg én készítettem.Igen,ezentúl kezdve mindent úgy csinálok,mint a példaképeim.

Még aznap este tartottunk egy díszvacsorát egy főiskola melletti étteremben.Igazából nem akartam elmenni,mert semmi kedvem se volt olyan messzire visszabumlizni.Végül mégis elmentem.Ha távol maradok,én lettem volna az egyetlen lógós.Mind a hatan ott voltunk,plusz Z barátnője,bocs menyasszonya Zs és két tanárunk is.Beszélgetni nem lehetett,mert valami modern tuc-tuc zene lengte be az éttermet,ráadásul sokan voltak rajtunk kívül,és mindenki beszélt,zizegett.A többség pizzát rendelt,én Carbonara spagettit.M skót volt,csak gyerekmenüt rendelt,szerencsésen meg is úszta alig több mint egy ezressel.A spagetti borzalmas volt,úgy televágták fokhagymával,hogy ehetetlenül keserű lett.A vámpírok minden esetre biztos,hogy elmenekültek a spagettim 1000 km-es körzetből.A díszvacsora borzalmas unalmas volt,le is léptem 2 óra elteltével.A végén már a telefonomat nézegettem,pedig ilyet csak ritkán teszek.De mindegy,a naplemente legalább szép volt a házunk legfölső emeletéről.

Otthon a végzettségemet úgy fogadták,mintha ez az élet legtermészetesebb dolga lenne.Bezzeg,ha rossz lett volna...

Jó régen nem írtam ide egy kukkot se.Igazából azért,mert tanultam.Kellett,mert nem akarok még egy félévet a főiskolán possadni.A normál vizsgáim azt hiszem sikerültek,de az egyiket még nem mertem megnézni.Amúgy megtörtént a csoda,és elfogadták a szakdolgozatomat,két négyest kaptam rá,ez sokkolóan hatott,mint Edvárdra az Oszkár-díj.A többiek négyeseket,ötösöket kaptak,de az meglepett,hogy a focista rajongó,Sisiről szakdolgozatot író lány évfolyamtársam csak hármast kapott.Úristen,mi van abban a szakdolgozatban?Nem tudom,hogyan írta meg,de azt hallottam róla,hogy egyszer egy regényt akart forrásként megjelölni.Egy regényt.Mert ugyebár Sisiről szóló regényekkel Dunát lehetne rekeszteni.De ezt egyszerűen nem akartam elhinni.Jó hogy nem a Sorry magazinra hivatkozott.Az államvizsga jövő héten lesz,szuper,már előre várom.Szerencsére hamar sorra kerülök,de nem rohanhatok azonnal haza,mert a vizsga után elmegy az évfolyam pizzázni.Két tanár is meg lesz hívva,szuper.Azért vigyek magammal majd valami szórakoztató dolgot,mert hamar végzek és mindenkit meg kell várni.

Igazából örültem,hogy vége az iskolának,mert a szerelmespár már elég hogyhívjákul viselkedett.Utolsó tanéves emlékem az volt róluk,hogy a folyosón N. nekinyomta B-t a falnak,rámászott és vadul smároltak és tisztára úgy néztek ki,mintha azt csinálnák.Mindezt az iskola folyosóján,csúcsforgalomban.Jó,biztos otthon,egyikük szüleinél sem élhetik ki magukat,oké,és elismerem,hogy drágácska a "búvóhely pár órácskára".De miért az iskolában?

A focimániás lánnyal sokat beszélgettem.Ő az,aki hivatalosan csak a játék miatt nézi a focit.Erre reagált N. nevű fiú évfolyamtársam:És futnak a focisták...És izzadnak...És azok az izmos vádlik...És berúgják a gólt...És letépik a mezüket...És cigánykereket hánynak....Ez az örömtánc...Mivel sokat beszélgettünk,így olyan dolgokat is kikotyogott magáról,amiket egyébként nem.Például,hogy van neki egy életnagyságú posztere a kedvenc focistájáról...Hehe,lebukott.Erre mondta azt gúnyosan nővérem,hogy csak irigy vagyok,mert ha lenne,akkor biztos nem utasítanék vissza egy életnagyságú posztert Rupiról vagy a kedvenc félmeztelen földönkívülimről.

Szerintem most már bátran jelenthetem,hogy véget ért a Viljami-kaland.A múlt hét pénteki webkamerás csevegés után egyszerűen fölszívódott.A szöveges üzeneteimre nem reagált.Egyszer próbáltam hívni webkamerázni,de nem vette föl.

Most tényleg,ennyire rossz voltam?

2 hónapot jósoltam ennek a kapcsolatnak,végül csak 3 hét lett belőle,igaz,hosszabbnak éreztem,mint a B.-vel való kapcsolatot,mert ott 2 hónap alatt csak hetente egyszer váltottunk üzenetet,itt meg szinte mindennap volt valami kommunikáció.

Igazából az a legrosszabb,hogy B.-vel szemben Viljami tette a szépet nekem.Szépen mosolygott rám,és dicsérgetett,szépeket mondott nekem.B. sose írt ilyeneket.

A B.-vel való "szakítás" azért volt rosszabb,mert ő magyar volt,közel lakott hozzám,kommunikációs gondjaink nem akadtak.Tehát nagyobb reményeket fűztem hozzá.

Viljamival azért volt még rosszabb megszakítani a kapcsolatot,mert szépeket írogatott,mondogatott nekem,és emiatt kissé a szívemhez nőtt.Úgy véltem,hogy érez irántam néminemű vonzalmat.

Viljaminak köszönhetően sikerült úgy-ahogy elfelejtenem B.-t,könnyebben túltettem magamat rajta,de mire túltettem magamat B.-n,addigra Viljami is faképnél hagyott.

Pedig múlt hét péntekig tökéletes volt a harmónia.

Mi történhetett?

1. Megijedt.Azt hitte,hogy komolyra akarom vele fűzni a viszonyt.Tudta,hogy az idén végzek a főiskolán.Lehet azt gondolta,hogy utána,már az idén nyáron ki akarnék hozzá költözni.Neki meg se munkája,se lakása,se egzisztenciája.
2. Elege lett abból,hogy bénán beszélgetek vele angolul.Oké,nem tudok valami túl jól angolul beszélni,de az első 3 beszélgetésnél sokkal beszédesebb voltam,szerintem bizonyítottam,hogy van valamekkora beszédkészségem.Akkor miért a 4. beszélgetés után dobott ki?
3. Látott valami olyasmit a szobámban,ami megrémíthette vagy ellenérzést szült benne.
4. Talált egy sokkal jobb chatpartnert.

Megpróbáltam kártyát vetni a szituációra,elég érdekes dolgok jöttek ki...

Első vetés és elemzés 2015.4.4-én

Ekkor még javában tartott a kapcsolat.Alapvetően jó dolgok jöttek ki,de a végén a távoli jövőre kijött az Akasztott Ember,ami megakadást,krízist jelent.

Ez be is következett.

Második vetés és elemzés 2015.4.21-én

Ez viszonylag friss.

Kiinduló helyzet a Kardok 6-os,ami változást,búcsút jelez.Föladjuk eddigi életünket,hogy valami újat próbáljunk ki.A kérdezőtől függ,mennyire tragikusan fogja föl.Ez a kártyalap emiatt nem föltétlenül rossz.

Ezt több mindenre is lehet érteni.Búcsú Viljamitól,vagy Viljaminak köszönhetően megváltozik az életem,amihez el kell hagynom a meglévőt.Nagyobb realitása az elsőnek van.

Érkező,segítő vagy hátráltató impulzus a Kardok Királya.Megvilágosodás,tisztázás,távolságtartás.

Tartsam magam távol tőle,tegyek pontot a kapcsolat végére.

Tudatos szinten a Botok 4-es áll.Béke,nyitottság,az élet élvezete.Kapcsolatok terén boldog idők.Biztonságban érezzük magunkat,barátságosság és szeretet jellemzi a helyzetet.Új kapcsolatok alakulhatnak ki.

Én ezt szeretném megélni,erre vágyok,erre próbálok tudatosan törekedni.

Tudatalattiban Kardok 5-ös.A legközönségesebb kártya.Konfliktus,nézeteltérés,megaláztatás,szívtelenség,gyűlölet.Csődbe jutott,vagy hamarosan tönkremenő kapcsolat.

A kapcsolat csődbe jutott,és én mindenféle rosszakat föltételezek Viljamiról.

A közelmúltban Botok Királya.Büszkék vagyunk kapcsolatunkra,megtaláltuk a tökéletes partnert.

Igen,ez teljesen igaz.

Közeljövőben Kelyhek Királynője.Gyöngéd,szeretetteljes közelség,odaadás,eggyé válás.Vágyakozunk valakire,akire támaszkodhatunk.

Nem hinném,hogy ez a szeretetteljes eggyé válás vele fog megtörténni.Itt inkább arról a meddő vágyakozásról van szó,amit jelenleg is folytatok.Vágyakozás egy igazi párkapcsolat után.

A kérdező,vagyis én a Kardok 7-es.Aljasságok:káröröm,alakoskodás,rosszindulat,csalás.Nyíltság hiánya,tisztázó beszélgetések kerülése.Vagyis én hogy látom a kialakult helyzetet.

Úgy látom,hogy Viljami nem hajlandó tisztázni velem a helyzetet.

A környezetben Kardok Ásza.Bennünk rejlő esély.Értelem földerítő ereje.Helyzet tisztázódása,probléma megoldása aminek következménye válás is lehet.

Jöjjek már végre rá,hogy nincs értelme az egésznek,és zárjam le ezt a korszakot.

Remények és félelmek:Remete.Elmagányosodás.Fölismerjük,hogy mi a fontos a kapcsolatainkban.Szerelem érettebb formái,önkéntes korlátozások.

Egyértelmű.

A távolabbi jövőben Botok Apródja.Esély,alkalom,kaland.Örömmel fogadjuk.

Lehet,hogy végül mégiscsak megoldódik a helyzet Viljamival,és mindez pusztán csak félreértés volt.De lehet,hogy egy másvalakiről van már itt szó.

Ugyanekkor a kapcsolatunk állására is vetettem kártyát.

A viszonyt alapvetően-megdöbbentő módon-harmonikus összhang,boldog szeretet,biztonság jellemzi.Ez a Kelyhek 10-es.

Az én esetemben a tudatos szinten az Ördög van.Az Ördög sok mindent jelenthet.Szerintem jelen helyzetben függőségről,lelki problémáról van szó.Megbízhatóságra vágyok,hűség jellemez,vagy ezt akarom kicsikarni Viljamiból.Igényelném a tartós kapcsolatot.Ez az Érmék Királya az érzelmek,félelmek terén.Érzéseimtől független,kifelé mutatott magatartásomat a Kardok Apródja jellemzi.Konfliktus,viszály.Vagy magunktól ered,vagy partnerünktől.

Nála keménység,érzelmek kihűlése,viszály,elválás,távolságtartás,esetleg keserűség,gyűlölet(Kardok Lovagja)Ez áll nála a tudatos szinten,e szerint cselekszik.Szíve szerint vágyna a szeretetre, egy bensőséges,komoly kapcsolatra(Érmék 3-as)Kifelé azt mutatja,hogy nagy fogásként éli meg a kapcsolatunkat,úgy érzi,kifogta az aranyhalat(Érmék 9-es).

Amikor ezt vetettem,már nem tartottuk a kapcsolatot.Én érzelmi függőségben szenvedek,ami könnyen kialakul a nagyon magányos embereknél.Egy boldog,biztonságos kapcsolatra vágyok.Viszont úgy érzem,hogy minden elveszett és nagy a baj.

Viljaminál egyértelműen tapasztalható az elutasító,rideg viselkedés.Miközben ambivalens érzések dúlhatnak benne.Kívülről keménykedik,de legbelül boldog kapcsolatra vágyik,és úgy érzi,hogy bennem megtalálta,de...valami még sincs rendben.

Arra a kérdésre,hogy föl tudom-e még venni vele a kapcsolatot,2015.4.22.-én vetettem kártyát.

Kardok 6-os és Kardok 10-es.Rossz lapok.Búcsú,vége van valaminek.Kardok Lovagja szintén rossz.Elutasítás,ridegség.Érmék 8-as jó,újrakezdést jelent.Kelyhek 2-es szintén jó,szerelem,kibékülés,egyetértés.A Kelyhek Ásza szerint szerencse,beteljesedés,nagy szerelem,védettség.

Hűha,ez bonyolult.Negatív értelmezés szerint hagyjam a fenébe,vége,rossz,fagyos légkör honol,miközben hagymázas rózsaszín álmokat kergetek nagy szerelemről,boldogságról meg újrakezdésről.

Pozitív értelmezés szerint a probléma csak átmeneti,és a végén földerül a fény az alagút végén.

Van egy érdekes ötletem.Lehet,hogy csak szívat.Megnézi,hogy meddig húzom nélküle,hogy hogy reagálok arra,hogy ő hirtelen egyszer csak eltűnik.Majd a végén újra fölbukkan,és reményei szerint majd óriási örömöt fog nekem okozni.

Lehet,hogy csak arra kellettem neki,hogy az egóját hizlaljam.Akkor ezek szerint sikeresen megnöveltem az önbecsülését és nincs már rám szüksége.

Nyaral?Kizárt.Mindig be van jelentkezve,kivéve reggel és délelőtt,amikor szerintem alszik.

Többek között,hogy 2 évfolyamtársam összejött egymással.Az előzőekből kiderülhetett,hogy nem rólam van szó.A két fél már vagy 1 éve kerülgette egymást,vagy legalábbis azóta,hogy a lány féltékenységi okok miatt szakított a vőlegényével.A viszony kissé fölkavarta a kedélyeket.Nem vette jó néven az a fiú,akivel eddig hármasban lógtak.Igaz,elvileg még mindig együtt lógnak,körülbelül úgy,hogy a szerelmes pár kézenfogva sétál elől,a fiú meg lohol a nyomukban.időnként pikírt megjegyzésekkel is fűszerezi a szerelmesek életét.Amikor egyszer a lány csupa lilában jött iskolába,a körön kívül maradt fiú meg is jegyezte,hogy a lila a kielégületlenség színe.Ez láthatóan rosszul esett a lánynak.A szerelmesek kezdetben(körülbelül 3 hete járnak)még diszkrétek voltak,de a múlt héten már kezdtek nagyon gusztustalanul viselkedni.Az utolsó szünetben már mást se csináltak,csak cuppogva nyalták-falták egymást.Végig.Az egész 15 perces szünetben.A hoppon maradt fiú fanyar arccal nézte őket,én a laptopom képernyőjére koncentráltam.Maradék 1 darab lány évfolyamtársunk pedig kiviharzott a teremből,amint kiadták a szünetet.Ő különösen nehezményezi a szerelmespárt.Azóta szinte minden szünetben,amikor a szerelmespár bennmarad a terembe,ő lemegy a földszintre nyomkodni az ott elhelyezett egy szem számítógépet.Mindegy,csak ne keljen velük fölöslegesen egy légtérben maradnia.

A 2 lány egyébként elég jóban volt egymással,míg a másiknak megvolt a vőlegénye,de miután ők szakítottak,az a lány inkább az évfolyamon található két barátnőtlen fiúval kezdte múlatni az idejét.Állítólag a szakdolgozati témaválasztáson kaptak össze,mi szerint az egyik ellopta a másiktól a témát.A tények állása annyi,hogy az egyik Mária Terézia magánéletét,gyerekeihez fűződő viszonyát dolgozza föl,erre a másik rávágta,hogy ő Erzsébet királynéét.Mondjuk nem értem,hogy ha már mindenféleképpen Erzsébet királyné,akkor miért a magánéletének családra vonatkozó részét dolgozta ki?Miért nem választotta a sporttevékenységét vagy a divathoz,szépségápoláshoz fűződő viszonyát?Igaz,ez a lány olyan,hogy nem különösebben érdekelheti,hogy milyen ruhát hord,szerintem a divat teljesen hidegen hagyja.Ennek a lánynak még az is betehetett,hogy azzal a fiúval,akivel kapcsolatban akart volna valami komolyabbat, nem jutott 1-ről a 2-re.Régebben mindig róla mesélt,most már csak egy bizonyos focistáról.

Oké,nekem se jó ezt megélni,igaz,én jobban tudom az ezzel kapcsolatos érzelmeimet leplezni,igaz,nem gratuláltam nekik az arckönyvön,mikor bejelentették,hogy összejönnek.Egyszerűen utálom ezt a szerelmespárosdit,de én nem pattanok föl rugóként a székemből és viharzok ki a teremből,mikor ők ketten nyammogva egymásnak esnek.Igaz,a folyosón már nézni is rossz őket.Egymással szemben állnak,összesimulnak,monotonul taperolják egymást és közben falják egymást.

Igen,igen,savanyú a szőlő,mert nekem nincs normális kapcsolatom,és a közeljövőben sincs rá sok remény.

A szakdolgozatommal rengeteg gond volt.Egyedül,segítség nélkül szedtem össze a szakirodalmat,no olyan is lett.Nem fűzök hozzá sok reményt,hogy az idén átcsúszik.A rémálmaim már kezdenek megszűnni vele kapcsolatban,de ez csak az idő megszépítő tulajdonságának tudható be.

Egy másik évfolyamtársamat elküldték OTDK-ra,ahol természetesen egy másik,híresebb-hírhedtebb intézmény diákjait hozták ki győztesként a legelőkelőbb helyezésekben.Nagy koppanás.

Remélem,túlélem ezt a félévet.Utána nem tudom,mi lesz velem,mert nem jelentkeztem sehová se továbbtanulni.

Annyira azért mégse került akkora kenyértörésre köztünk a sor,mert azért hébe-hóba még kapcsolatba lépünk egymással.Igaz,múlt héten egész végig csak egy rövid chateléssel egybekötött videochatelésünk volt pénteken,amikor sajnos nem voltam talkative üzemmódban,mert igen fáradt voltam.Egyértelmű,hogy csak azért hívott föl,mert péntek este unatkozott egyedül.

Mindegy,2 hónapnál többet úgysem adtam volna ennek a viszonynak.,most tartjuk a kapcsolatot KB egy hónapja.Mondjuk az szép eredmény a mai világban.

Tegnap este kenyértörésre került sor Viljámival.Óriási szünetek után válaszolgatott csak vissza,majd,miután rákérdeztem,lerázott egy I'm very busy."-vel.Kösz szépen.

Tudom,biztos csalódott bennem,hogy nem tudok angolul beszélni,vagyis tudok,csak kicsit lassan,és kissé Kossuthos stílusban.Ha több esélyt adott volna,talán lett volna belőlem énekes halott is....

Egyébként is,valami bűzlik ezen halszagú atyafi körül(a halszagon kívül).EZ kérem soha nem csinál SEMMIT.Egyszer elment egy állásinterjúra,meg egyszer egy vegyesboltba.Ez egész áldott nap a számítógép előtt kushad?És még én hittem azt,hogy unalmas vagyok és unalmas az életem,de ezek szerint van még lejjebb is.Jó,lehet,hogy csak zárkózott,és azért nem fecseg magáról.Rendben.

Szóval itt van ez a Viljámi,aki csak úgy lebeg valahol a semmiben.

Reggel és délelőtt nem szokott skype-on lenni,de most már délután van,és még most sincs.Lehet fönt van,csak titokban...

Igazából már nincs sok kedvem vele mit kezdeni.Ma még tudok vele mit kezdeni,de holnap nem,mert holnap éccakába nyúlóan koptatom az iskolapadot.

Pedig úgy tűnt,hogy érez valamiféle gyengécske szimpátiát irántam.Oké,elbíztam magam.

Lehet,hogy betojt.Elkapta a rettegés,mi szerint feleségül kéne engem vennie,vagy mi a fene.Biztos látta a vészjósló kekszéhes tekintetemet.Viszont én nem akartam úgy kezdeni az ismerkedést,hogy hé,figyelj,én nem akarok hozzád költözni,feleségül menni hozzád,gyereket szülni neked vagy örökös eltartási szerződést aláíratni veled egy görbe éjszaka.Lehet,hogy neki ez jutott eszébe.Tudom,hogy csak egy 25 éves kisfiúról van szó,akinek nincs munkája,alig van pénze és egy diáktanyán tengődik.

És vigyázat,ez később,egy igazi kapcsolatban is ezt fogja csinálni."Nem érek rá,hagyj békén,elfoglalt vagyok..."mondja,és tovább dolgozik vagy ha éppen otthon van, bámulja a képernyőt.Aztán majd hosszú évek múltán veszi csak észre,hogy időközben eltűnt mellőle a családja,sőt,a felesége még el is vált tőle,csak hát ő" too busy" volt ahhoz,hogy észrevegye a válópert.Addigra már az ilyen férj és apa már a kutyáját se fogja érdekelni.

Ám lehet,hogy mindennek csak az az oka,hogy szőke,és ebből kifolyólag értelme annyi,mint egy marék molylepkének.Nézzük csak meg Kristoffot!Miért nem tudta Annát elkalauzolni Elza jégpalotájához,és miért kellett végül egy HÓEMBERRE bízniuk magukat?Azért,mert Kristoff szőke.Ha nem lenne mellette a rénszarvasa,már régen eltévedt volna egy nyílegyenes,pár méter hosszú útszakaszon is.Kristoff is csak arra való,hogy jól mutasson a palotában,mint biodíszlet,illetve hogy létrehozza a trónörököst.

Igen,szőke vagyok,beszélj lassan...

Jelentem,sikerült úgy beszélnem,mint Kossuth Lajosnak.Szerintem semmit se értett abból,amit én összehablatyoltam,de legalább hallhatta,hogy a magyar és az angol nyelv mennyire hasonlít egymásra,a kiejtés például majdnem ugyanolyan...Nem mintha én sokat értettem volna az ő beszédéből.Ráadásul szörnyen izgultam.A legértelmesebb kommunikációnk az volt,hogy vagy 5 percig bámultunk egymásra és mosolyogtunk.Egy kis képernyő-részleten én is láthatom magamat,ott úgy vigyorogtam,mint a vadalma.Nem is tudom,mikor voltam ennyire fölajzott állapotban egy fiatalember megpillantása miatt.Talán 5 éve?Igen,5 éve.

Azóta csak írásban csetelünk.Pedig én szeretném látni az arcát és hallani a hangját,de egyszerűen nem megy a beszéd.

Végül megemlítettem anyámnak,mert másnak nagyon nem tudom.Ő azonnal belelkesült:hívjuk meg a nyáron Magyarországra!Persze,beszélni se tudok vele...És egyébként is,az eddigi első és utolsó külföldi-gyerek vendéglátásunk is csak hetekig tartó mérgelődéssé fajult,pedig csak egyetlen napig volt nálunk apám egy régi,külföldi munkatársának a fia.Én szívesebben mennék Finnországba,főleg nyáron,de anyáék gondolom nem engednének,és bevallom,én is félnék menni.

Kihúztam belőle,hogy teljes neve Viljami,azaz Vilmos.Így már érthetőbb a neve.Megtudtam,hogy a szülei 3 éves korában elváltak,és van pár,40-es éveit taposó féltestvére szülei különböző házasságaiból,kapcsolataiból.

Amúgy nem tudom,mi a fenét csinálhat naphosszat.Nem dolgozik,egy diáktanyán él(ilyen diákszállás nincs Magyarországon),baráti köre esik szét,mert szélednek szét szerencsét próbálni.

Belegondoltam.hogy vajon milyen átok ülhet rajtam.Örökké szerencsétlen vagyok a szerelemben.Szeretet nélküli kényszerkapcsolatok,csalárd rosszfiúk,reménytelen sztárszerelmek.Most meg Finnországig kellett mennem pár kedves mondatért,de a sorscsapás itt is közbeszól.Ennek a viszonynak körülbelül annyi az esélye az életre,mint a belső szervek nélkül született nyuszikának.

Semmiképpen nem akarok beleszeretni Viljámiba,mert:

- nem tudok angolul beszélni,vagyis rosszul beszélek angolul

- azt se tudom,milyen a nemi orientációja,van-e valakije

- a szüleim biztosnem engednének ki Finnországba hozzá

- nagyjából semmit se tudnék odakint dolgozni

- Viljáminak elég sovány az egzisztenciája

B.-vel más volt a helyzet.Magyarországon él,magyarul beszél,közel lakik,kacskaringós a haja és elvileg semmilyen akadálya nem volt annak,hogy összejöjjünk,ezért is éltem bele magamat annyira.

Ebbe nagyon nem kellene.

Sikeresen,néminemű kezdeti döcögés után teljesen önállóan összedobtam magamnak egy skype regisztrációt.Juhé!Az öreg webkamerára már nincs szükség,mert a notebookom már annyira high-tech,hogy a webkamera bele van építve.Eleinte bajok voltak,mert csak saját néma,de mocorgó képemet nézhettem,de most már minden tökéletes.

Már beszélgettem is a finn szépfiúval,aki rejtélyes körülmények között még mindig tartja velem a kapcsolatot.A beszélgetés nem volt olyan rossz,mint gondoltam.Kossuth Lajos eleinte nyöszörögve beszélt belőlem,de a végére Lali egész belelendült,bár nem mindig értette,mit mond a beszélgetőpartnere.

Nem tudom,mennyit csevegtünk,de jóval később kerültem ágyba,mint terveztem.

Igazából van bennem egy nagy adag félelem.Mi lesz,ha egyszer anya vagy apa meghall minket?Netalántán pont akkor támad kedvük vécére menni...Egy skype csevegés még jóindulattal se hasonlít egy tévéműsor vagy film hangjához.Mit mondanék,ki ez?

Beszélni nem merek róla a szüleimnek,nővéremnek pláne nem.Félek,hogy pár napon vagy héten belül fölszívódik,és megette a fene az egész beavatást.A nővérem meg rögtön a legrosszabbra gondolna.Még élénken él bennem az,amikor nővérem azt hitte,hogy hiányos öltözékben videochatelek egy alulöltözött fiatalemberrel.Pedig csak egy félmeztelen Rupert fotó volt látható a képernyőmön...Ennek ellenére rohant,és beárult anyánál és apánál.Nem győztem magyarázni,hogy nincs félpucér chatpartnerem.

Jamiról(ez a neve)nem tudok sokat,de ma talán kifaggatom.Azt már írtam,hogy teljesen meglepő módon gépész végzettségű.Nem tudom,de mindig sikerül bevonzanom az ilyeneket.Első fiúm közlekedésmérnök,a második gépészmérnök volt,a harmadik pedig műszaki orientáltságú gimibe járt,és most,nem várt módon,a műszaki egyetemen kötött ki.Még B. is közlekedés,majd gépészmérnöknek tanult hajdanán.

Most álláskereső,avagy munkanélküli,azt mondta,hogy munkát illetően Finnországban sincs kaviárból a kerítés.

Jó messze,északon lakik,egy nagyobb városban.Már nem él a szüleivel.Akkor hol élhet?Kollégiumban?Ha már nem iskolás,ott nem maradhat.Albérletben?Azt nem hinném,hogy 25 évesen már megkeresett egy saját lakásra valót,úgy hogy eddig jobbára tanult.

Családi körülményeiről semmit se tudok.Állítólag Finnországban majdnem mindenki nős,vőlegény vagy régóta tartós kapcsolatban él.

Egyáltalán,mit akar tőlem?Őszinte szándékkal segít?Ritka az ilyesmi.Az unalmas estéit akarja elütni velem?Magányos,és kell neki valaki,akivel beszélgethet?Tetszek neki?Háááát....tapasztalataim alapján ebben kételkedek.Bár nagyon odavolt,hogy mindenféleképpen skypeoljunk.Ezek szerint látni akart élőben?Mondjuk ezt nem én erőszakoskodtam ki,bár én írtam rá.Igaz,skandináv országokban ez nem tartozik a 7 főbűn közé.

Szimpatikusnak szimpatikus,igaz,nem kéne beleélnem magam,mert hát tudjuk,hogy min mentem keresztül B.-vel kapcsolatban.Még egy szívtipró gazemberre nincs szükségem.

Környezetéből semmit se láttam.Semleges színű,üres háttér,az egyik sarokban volt valami,de már nem emlékszem,hogy mi,annyira jellegtelen volt.Fekete pólót viselt(olvastam,hogy a finnek szeretnek feketében járni)és hát...rövid a haja...Jó,vannak ennél nagyobb tragédiák is az életben.

Finnországban sose jártam.Számomra többnyire a Mumin mese meg Joulopukki,a finn Mikulás jut róla eszembe.Van délen egy Mumin élménypark,azt szívesen megnézném.Amúgy állítólag az "ezer semmi" országa,nincs ott más,csak sötét,hideg meg dögunalom.Állítólag.Elég hideg van,és a július közepi-végi tavaszuk idején úgy megőrülnek,mint a réti négerek segélyosztáskor.Ami nem meglepő,mert ezután rögtön jön az ősz,majd a hosszú,vaksötét,jéghideg tél.Persze a Mumin világában mindez sokkal idillikusabb.A Mumin-völgyben mindig nyílnak a virágok,és mindig ezer ágra süt a Nap.Igaz,az árulkodó,hogy Vándor,vagyis Nuuskamuikkunen még ekkor sem tud meglenni bakancs és nagykabát nélkül.Van ugyan tél a Muminoknál,de azt ők tüntetőleg átalusszák.

Nem tudom,hogy kimennék-e Finnbe feleségnek.Végül is,ilyen ínséges időkben tökmindegy,hova visznek feleségnek.Elvileg idén júliusban már mehetnék is.Az mindjárt itt van.Igaz,anyám álmait összetörném,mert ő azt akarja,hogy Amerikába menjek feleségnek.Finnországtól biztos el lenne ájulva.Már az is sokkolta,amikor nővérem Norvégiába akart menni dolgozni.Csak azt ne!Ott örök sötétség és fagy honol!-sikítozta.És hogy hívnák ott a gyerekeimet?Kika meg Fika?Mikka és Makka?Ezek a finn nevek már túl egzotikusak,és valljuk be,értelmezhetetlenek számomra.Jó,lehet hogy ki bírnám harcolni,hogy kapjon a gyerek valami bibliai vagy nemzetközi nevet.Magyarhoz nem kötném az ebet,igazából az eredeti magyar nevek(nem a Józsefre,Istvánra vagy a Máriára meg a Katalinra gondolok)csak itthon hangzanak jól.Talán a Nimród név Nimrud alakban...Az így olyan sumerosan hangzik.

Szóval kimennék feleségnek,és Michlein gumiemberkének öltözve gyűjtögetném a bogyókat az erdőben,legeltetném a rénszarvasokat meg zavarásznám a heringeket.Utána szaunáznék.Lenne pár gyerekem,akik már átlátszóak lennének,annyira szőkére és fehérre sikerednének.(Olvastam,hogy a szőke finnek igazából svéd származékok,mert az igaziak barnák meg feketék.)Az esti mesével nem lenne gond,Mumint kapnának,sőt az egész lakás Muminos dizájnt kapna.Igaz,azt kissé nehezen tűrném,hogy mindig csúnyácska dundi anorákokban kellene járnom.A ruházkodást biztos megszenvedném.Finnországban aztán nem csalinkáznak januárban a jégen kivágott magas sarkú cipőben és miniszoknyában a nők,nem úgy,mint itthon.

Utánaolvastam a finn férfiaknak.Állítólag már nagyon meg vannak szelídítve,az a fajta macsóság,ami Magyarországon van,nem divat,és igazából ott fönt északon mindig is valamiféle egyenjogúságban éltek a nők és férfiak.A viking kalandozások idején sokszor maradtak otthon egyedül,amikor gondolom a nők maguk feleltek az otthonért és magukért.Bár elképzelhető,hogy csak a bennszülött nők érdemelnek kiváltságokat,az egyéb helyekről feleségnek importáltak nem.Beszédes tény,hogy itt is vannak,akik Ázsiából rendelnek maguknak feleséget.Állítólag a finn férfiak nem viszik túlzásba a romantikát,nem nyálaskodnak,nem nyomulnak,és monoton módon szexelnek.A párok nem sétálnak kézen fogva,és nem csókolóznak nyilvánosan.Mondjuk engem az marhára zavart,amikor az első barátommal úton-útfélen,de lehetőleg az utca közepén,jól láthatóan kellett mindig csókolózni.A kézen fogva sétálás jöhet,de a nyilvános csókolózás már kiveri nálam a biztosítékot.Olyan gusztustalan.Az magánügy.

És állítólag 1 méteres helyközöket hagynak maguk között,és nem bújnak bele a másikba,inkább elmegy a busz félig tele,csak ne kelljen egymás nyakában utazni.Bezzeg itthon bele is halnak az emberek,ha nem mászhatnak rá a másikra a tömegközlekedési eszközökön.

Igazából hűvös,tartózkodó viselkedésem miatt lehet,hogy egy skandináv országba kellett volna születnem.Még a pasizással se lettek volna gondjaim,mert északon a nő kezdeményez,nem a férfi.És mindig is szerettem a szőkéket.Ugye,minél áttetszőbb a férfi,annál jobb...

No érdemes volt annyit vágyakozni egy északi jégszobor után,de azért ne igyak előre a medve bőrére.

No most megírom,mi történt B.-vel,hogy végződött ez az egész sztori.

Múlt hét hétfőn fölmentem arckönyvre,és mit látok:rögtön az első bejegyzés az üzenőfalon az övé volt.És mit tudtam meg belőle?Hogy összejött az anyjával!

No nem kell itt rosszra gondolni,nem az igazi anyjával jött össze,hanem egy arra kísértetiesen hasonlító lánnyal.Alacsony,duci termet,kerek arc,szőke haj.Akárcsak az anyja.A föltöltött képen az egyik autója mellett pózoltak édesdeden.Igen,természetesen az autó sem maradhatott ki a közös fotózkodásból.

Igaz,már január eleje óta nem tartom vele a kapcsolatot,de azért kissé kiborultam.Pár napig nem is mentem föl arckönyvre,mert nem akartam fölöslegesen idegösíteni magamat.Azóta már jártam fönt,de szerencsére nem botlottam beléjük.Igaz,nem pörgettem még végig az üzenőfalamat...

Előjele volt,mert már a március 15-öt is ezzel a lánnyal töltötte,a Valami Amerika filmeket nézték meg együtt B.-éknél.

Leginkább az bántott ezzel kapcsolatban,hogy végig hazudott nekem.Ó,ő most nem alkalmas arra,hogy egy kapcsolatban éljen...nem a nyavalyát...Amikor karácsony előtt találkozni akartam vele,akkor is mindenféle zöldségeket hazudozott össze-vissza nekem,pedig szerintem akkor már bőven ismerkedett ezzel a lánnyal.Miért nem lehetett megírni,hogy bocs,de már kezd komolyra fordulni egy másik lánnyal a viszonyom,és ezért nem találkozhatunk?

Nem tudom,hogy ez a lány az a lány-e,akit még októberben emlegetett az első levelében,vagy,ő-e az a jó nő,akivel egy munkahelyen dolgozik és egyszer randiztak?A nevén kívül nem tudok róla semmit,de igazából nem is érdekel.

Ki tudja,ha nem említem ezt a találkozás dolgot,még leveleznénk-e?Vajon meddig leveleztünk volna?Hogyan ért volna véget?

Kérdések,amikre már sosem kapok választ.

Azért kíváncsi leszek,hogy meddig húzza ez a lány mellette.Azok alapján,amiket a látó nő  B. személyiségéről mondott,nem sok esélye van,de ki tudja?Lehet ő lesz az a lány,akitől majd azt a nagy pofont kapja majd,mikor már kezdenék komolyan tervezni a közös jövőjüket?

Egy biztos,nekem már pofozgatni sincs kedvem.