Megvolt az első halottak napja apa nélkül.November 1-én,pénteken mentünk ki a temetőbe én,anya és a nővérem.Apa porhüvelyét az egyik budapesti sírkertben temettük el,nem a szülővárosában.Mondogatta,hogy oda temessük el,mert azt jól meg lehet közelíteni autóval...Igen,nála mindenben ez volt a mérce,hogy valami jól megközelíthető-e autóval mert hát mindenhova azzal ment.Ezzel szemben nekünk a szülővárosa messze lett volna,az autó is ki tudja,meddig marad meg,anya tud,de nem mer vezetni,én egyáltalán nem tudok,a nővérem meg ha kiköltözik Olaszországba úgy végképp passz lett volna a dolog.De igazából nem is gondolkodott el mélyen arról,hogy hol is akar temetkezni,mert nem akart ő még meghalni és a halála meg oly gyorsan jött és még amikor utoljára bent volt a kórházban idén januárban még akkor is a jövőt,és a hazatérést tervezte,élni akart és nem meghalni.De aztán pár nap alatt hirtelen meghalt.

Sírköve még nincs,anya meg akarja várni,míg az összes körülötte lévő sírra rakatnak követ,nehogy apáét leverjék.De jövőre mindenképpen lesz.Apa sírja egy új osztásban van,csupa 2019-ben elhalálozott ember.Érdekes,hogy az már nem csak az én spekulációm,hogy a generációk egyre hamarabb halnak meg.Míg a 19.század végétől folyamatosan nőtt a várható élettartam,addig most meg csökken.Apám sírja közül szinte az összes halott az 1950-es évek gyermeke,cirka 60-65 éves emberek.Az én apám 66 évesen hunyt el.Ezzel szemben ennek a generációnak a szülei 80-100 éves kor között távoztak ebből az életükből.Ez,ezekhez a 60 valahány,sőt 50 valahány évekhez képest elképesztő.Mint Som Lajos zenész és a 80 valahány éves anyja,aki ilyen idősen temette a fiát.Biztos máshol is van ez így,hogy a 80 valahány éves anya temeti a 60 valahány éves gyerekét.Mert valahogy az ötvenes évek gyermekei már gyöngébb anyagból vannak.Vannak rá mindenféle összeesküvés-elméletek,hogy mi ez a jelenség,de ebbe most nem megyek bele.Tény,hogy a mai nagyon öregek még egy viszonylag vegyszer-és műanyagmentes közegben nőttek föl.Az én anyai nagyapám se görnyedt egész nap egy telefon fölé és falta a chipset és itta a vegyszerbűzt árasztó energiaitalt.Ezek legalább nem voltak.Ő 87 évet élt,apa anyja meg 85-öt.És az is tény,hogy a rák most nagyon arat,a legtöbb ember ebbe hal bele.Korunk pestise.

A "változatosság kedvéért" van apa sírja körül egy 39 éves korában elhunyt nő és egy 19 éves fiú is elhantolva.

Ebből kikövetkeztetve,ha a nagyszüleim generációja nyolcvanvalahány,a szüleim generációja hatvanvalahány évre van kalibrálva,akkor az enyém mennyit fog élni?Negyvenvalahányat?És még mondják,hogy a 20 az új 10,a 30 az új 20,a 40 az új 30,az 50 az új 40,sej-haj,sose halunk meg,örökké fiatalok és egészségesek maradunk mint az Abrasax-család a Jupiter fölemelkedésében.Minden egyre későbbi időpontra tolódik az életünkben,de ha látnák,hogy mennyi negyvenes éveiben járó "fiatalember" volt dögrováson apámmal együtt a kórházban úgy,hogy pár éves pici gyerekei voltak otthon vagy el se jutott a mai érdekes helyzet miatt a családalapításig és a párkapcsolatig,akkor talán elgondolkoznának arról,hogy meddig is szavatos egy ember.Ott haldokoltak 40 évesen,eddig csak tanultak,szórakoztak és dolgoztak és úgy érezték,hogy ráérnek még,azt ping,azt tapasztalták,hogy már itt is a vég.Az ember amúgy sem egy tartós,hosszútávú konstrukció.

A hiánya még mindig fáj.Gyakran álmodok vele és ez érzelmileg állandóan fölzaklat.Anya szerint lehet,hogy rámragadt a szelleme,mint ahogyan rá is ráragadt a magzatként meggyilkolt kistestvére,mert annyira zokogott és fájt neki mikor megtudta a nővéreitől hogy az anyjuk megölettette a negyedik gyereket.Én is hasonló állapotba kerültem.

A szellemek általában akkor ragadnak itt,ha hirtelen halál esetén nem tudatosul bennük az,hogy meghaltak,vagy ha erősen ragaszkodnak egy személyhez,tárgyhoz vagy helyszínhez vagy ha úgy érzik,hogy akad még elintéznivalójuk itt vagy valaki számít még rájuk,például szülők esetében egy gyerek.Apa esetében ez utóbbi lehet igaz.Úgy érzi még segítenie kell nekem.

Vettem a sírjára egy cserép apró csillagfejű lila krizantémot meg egy lila mécsest mert úgy gondoltam hogy anyáék úgyis csak fehéret vagy nagyon diszkrét pasztellszínűt fognak venni,erre föl pirosat meg narancssárgát vettek.Találtunk a síron egy,az én krizantémomhoz hasonló fehér krizit,amit bizonyára apa nővére hozott a sírra.

A nap legfurcsább momentuma az volt,hogy ugyanazzal a nagydarab,kese,fekete bőrdzsekis 17-18 éves forma fiúval és két idős hölgy kísérőjével jöttünk és mentünk a buszon oda és vissza.Pont akkor,és pont annyi ideig.Mégiscsak vannak ilyen furcsa,regénybe és filmbe illő véletlenek.