Még tavaly szeptemberben láttam a nővéremmel Londonban egy utcai zenészt.Ahhoz képest,hogy az utcán énekelt és gitározott,elég profi volt a tálalása,szóval nem egy öreg,hamis szintin nyomkodta a Beatlestől a Yestedayt vagy Chertől a Believet és más egyéb,untig ismételt örökzöldeket.A külseje sem volt utolsó,a legnagyobb színpadon is megállta volna a helyét mint a lányok új kedvence,sőt ő még tehetséges is volt.(Persze még mindig megvan.)

A nővérem,az én unszolásomra,vásárolt tőle egy CD-t,mert tetszett neki a fiatalember művészete,meg ersze mása is.Nekem is tetszett,de végül lebeszéltem magam a vételről.Meg is állapítottuk,hogy ő volt az egyetlen,amit érdemes lett volna Londonból hazahozni mint szuvenírt.Nem is a solar queent meg a dancing Mr Beant.

Hazajöttünk,és én egy évig nem is foglalkoztam vele.Majd az elmúlt hetekben kinyomtattam pár Londonos fotót,köztük az ő képét is.

Rá újabb 2-3 hétre,megjelent álmomban.Csak úgy,bevillant.Azt hittem,meghalt,mert akkor szoktak ilyet csinálni,de anyám szerint ilyen csak akkor van,ha személyes ismerős vagy családtag volt az illető.Rákerestem,él és virul.És tegnap megint álmodtam vele,ezúttal sztori is volt.

Úgy érzem,a szervezetem szerelmes akar lenni belé.De az eszem nem.Nincs szükségem egy újabb énekesre vagy színészre,akinek a nyomában megint ott lohol egy barátnő vagy egy feleség.Aki megintcsak elérhetetlen.

Egyébként lehet neki üzenni Arckönyvön.De a "jó a ...-od,kő kóla?"-n kívül semmit se tudnék megnyilvánulni felé.És,nem szeretne belém,max küldene egy udvariassági üzenetet.Köszönöm,kedves vagy,örülök hogy írtál,bla,bla,bla...

És igen,a barátom.Akit már rejtélyes körülmények miatt már vagy 3 hete nem láttam.Mi lenne,ha megtudná,hogy leléptem egy szegény utcazenésszel?

Ez a fiatalember hasonlít Balemre.Igen,meg kellenne üzenni neki:úgy hasonlítasz egy filmes  főgonoszra...