Szóval voltam Londonban kemény 4 napra megtekinteni azt a földi Paradicsomot,amiért megéri életveszélyt vállalva szaladgálni a Csalagútban.
Az éjszaka leple alatt utaztunk én és a nővérem,mint holmi földönkívüliek,kísértetek vagy vámpírok.Mégis,ki más csatarászik odakint éjnek évadján?Mondtuk is, hogy ez biztos az Alien Airlines.
Előző nap délutánján megpróbáltam egy kicsit aludni,sajnos csak 2 óra jött össze.Éjjel 2-kor ébredtem,mert 4-re kint kellett lenni a Liszt Feri hegyen.
A repülőtéri hercehurca kissé lefárasztott agyilag.Régen repültem,utoljára még a szüleimmel 11 éves koromban 2001-ben,14 éve.Akkor még nem volt ilyen macerás a röpködés.A futószalag mellett, a kis tepsiknél rém lassan csináltam mindent,egy kedves idős nénikének jól föl is baxtam az agyát,de sebaj,utána meg hápoghatott,mikor arra kérték,hogy vegye le az összes arany ékszerét az ellenőrzéshez.Volt rajta bőven,az öregasszony minden bizonnyal az összes létező aranyát fölrakta a nagy útra.(Miközben mellesleg igen ócska és olcsó ruhákban volt,de hát kinek mi a fontos.)
A fölszállás izgalmas volt,de a tájból alig láttam valamit,mert mindent felhők borítottak.Olyan volt,mintha egy sarkvidéki táj fölött repültünk volna.Néha-néha azért a táj is fölbukkant, láttam egy folyót és 1-2 települést is odalent.Egyszer kimentem vécére.A nővérem drágállotta a büfét,de én vettem egy óriási ufóhami szendvicset és egy flakon vizet,plusz választhattam egy szelet csokit,mert olyan jó vevő voltam.A szendvics biztos,hogy ufóhami volt,mert az egész napra kitartott és ez életmentőnek bizonyult,ugyanis estig nem adtak lehetőséget enni.
Először a tengerben pörgő-forgó szélkerekeket láttam meg Angliából,majd fölbukkant a szárazföld is.Az angol táj tényleg olyan,mint a filmekben.Minden talpalatnyi föld szántóföld,esetleg legelő,erdő nincs,csak pár liget,fasor,sövény vagy magányos fa.Láttam tipikus angol vidéki kúriákat úszómedencével,tenisz pályával.Rögtön Rupert jutott róluk eszembe.A luton-i repülőtéren értünk földet.Szikrázó napsütés és kellemes meleg köszöntött minket,csak semmi eső.
A repülőtéren megismerkedhettünk a szinte csupa nyugdíjasokból álló csoporttal.Na jó,volt köztük pár 40-es,50-es,egy apuka a 11 éves forma lányával és 18 éves forma fiával meg egy huszonéves fiatalember.Az idegenvezető egy öregedés útjára lépett szárízik nő volt,nevezzük most Antik néninek.Ez az Antik néni csapnivaló idegenvezető volt,gyakran elvesztett egyéneket és volt,amikor a fele csoportot is.Minket rögtön,még a repülőtéren elvesztett,majdnem úgy volt,hogy taxival kell a hotelbe vitetni magunkat.Végül Antik néni ránk talált.
Busszal vitt be minket a városba egy csoki fiú,aki nagyon bejött Antik néninek,mert minden megnyilvánulásától orgazmust kapott.Útközben volt alkalmam tovább nézegetni az angol vidéket.Meglepően sok tehenet és lovat tartanak.Shire lovakat is láttam.
Aztán kezdődött a buszos orientációs városnézés.Antik néni elkezdte mutogatni a nevezetességeket,jobb híján a Wembley stadiont,aminek talán jó,ha a tetejét lehetett látni meg az odafelé vezető irányt.De sebaj,az egyik öreg,aki feleségével/élettársával/új szerelmével előttünk ült,az oda vezető irányról is készített egy képet.Meg a pubról.Meg a Tesco-ról.Istenemre mondom,amikor lefotózta az egyik Tesco-t,az kész röhej volt.Lelkesen vetődött jobbra-balra a kamerájával,különösen az üveg-acél toronyházak mozgatták meg a fantáziáját.Közben láthattam,hogy Angliában tényleg olyan kis téglaborítású sorházakban élnek,mint a filmekben.Egyébként csak azért olyan hatalmas London,mert ilyen típusú házakban élnek,mert ezek rendkívül helyigényesek,nem úgy,mint itthon a panel.A pálmafa,a kaktusz, a citrusfélék és más egzotikus növények úgy burjánzanak az udvarokban és a parkokban,mint nálunk a gaz,az akácfa,a tuja meg a büdöske.Notting Hill-nél Antik néni elsütött egy poént Hugh Grant-ról és Julia Roberts-ről meg arról a hírhedt romantikus vígjátékról,de értetlen csönd fogadta az öregek részéről.Igen,én túl fiatal voltam hozzá,ők meg túl öregek.Ez a film inkább Antik néni korosztályában,az 50-65 év közöttiekben hagyott mély nyomokat.Érintettük Chelsea-t is,ami arról hírhedt,hogy onnan származik Eddie,pontosabban valahol az Albert Bridge lábánál nőtt föl.
Először az Albert Hall-nál álltunk meg,sütikézni és kávécskázni.Éhhalál szélén álló nővéremnek ez persze nem volt elég.Már egy nagy,kövér és lusta varjúval szemezett az Albert Hall előtti parkban hogy megfogja,megsüsse és megegye.Itt van egy gigantikus arany szobra Albert hercegnek,Viktória királynő férjének.Tudhatott valamit ez az Albert,ha ekkora arany szobrot állítottak neki és minden hülyeséget róla neveztek el.
Az első nap nagyjából minden nagy szenzációt láttam:Big Ben,Tower,Tower Bridge,Szent Pál katedrális,London Eye, Uborka, Szilánk,parlament,Westminster Abbey,Trafalgar Square,Picadilly Circus és valami kivénhedt csatahajó a Temzén.Még a City-ben is végighurcoltak.Ekkor már marha fáradt voltam,nővérem meg borzalmasan éhes.Már Jamie Oliver talján éttermével szemeztünk,igen,kicsit azért én is.Estefelé haraphattunk egy kis szendvicset a Trafalgar téri Tesco előtt az utcán.De Antik néni még késő éjszakába nyúlóan hajszolt minket.Nővérem úgy nézett ki,mint egy hajléktalan a kapucnijában,ujjatlan hajléktalan kesztyűjében,minden vagyonát kezében egy Tesco-s szatyorban lóbálva,miközben meggörnyedt háttal bandukolt.Már csak a két ujj közé csippentett ipari szeszes üvegecske és a száj sarkából lazán kilógó cigi hiányzott.A Trafalgar tér és a Picadilly óriási csalódás volt számomra,mint apámnak a Mona Lisa Párizsban.Azt hittem,ezek ilyen monumentális,nagy terek.Apám meg azt hitte,hogy a Mona Lisa-ért azért vannak úgy oda,mert az egy látványos,monumentális festmény.A francokat.A Picadilly-n akkorák a fényreklámok,mint egy nagyobbacska lepedő.A Trafalgar tér pedig nyomába se ér a Hősök terének.
Az este volt lehetőség vásárolgatni,be is tértünk egy Cool Britain nevű szaküzletbe,ahol halál gagyit árultak halál áron.Az árukészlet többségét ugyanaz a brit mintás kínai gagyi töltötte ki,ami itthon is kapható.Nagy nehezen vettem egy hűtőmágnest.Szép kalapjaik voltak,de azt meg hogy hozom haza?A királyi család meglepően alulreprezentált volt,de volt helyette Mr Bean,aki tudhat valamit,mert körülbelül mindenre az ő jóvágású arca volt rányomva:notesz,akciófigura,ágyneműhuzat,zokni,bögre,toll,naptár,poszter,tányér,pohár,lepedő,vécédeszka,péklapát...Voltak kulturálisan oda nem illő dolgok is,mint Justin Bieber vagy Elvis Presley.De az One Direction ereklyék már egyértelműen a sale szekcióba lettek száműzve.Majdnem vettem egy aranyos plüssöt,de nővérem rossz szemmel nézett rám,így nem mertem megvenni.A bolt csúcs terméke a dancing Mr Bean és a Solar Queen volt,ez utóbbit rózsaszín és világoskék ruhában is hazavihetted.
A Downing strret vasrácsa előtt mindig rengetegen tobzódtak a nagy semmiért.Igaz,egyszer volt akció,mert egy nagy fekete autóban hoztak egy halljakendet.Bezzeg apám még úgy járt Londonban,hogy még a híres ajtót is láthatta a Downing street-en.Azt hiszem,1985-ben zárták le.Van még egy lezárt utca Londonban,ahova senki se mehet be,lehet valami gyíkember lakik ott azt fél hogy meglátják.
Elég sok szép pasit láttam,jobb napokon 8-10-et,rosszabbakon is vagy 5-6-ot,persze itt a jó pasi alatt vörhenyes,szeplős bennszülötteket kell érteni.Van ott mindenféle vörös férfi,a halvány vöröses szőkétől kezdve a narancs vörösön át a sötét vöröses barnáig.És szeplősek.Én bizony ennyi jó pasit Budapesten soha nem láttam.A gyerekek is,amelyik nem szivárvány,azok szinte mind szeplősök,a szeplőkről lehetett fölismerni az angol gyerekeket.
Volt egy kellemetlen élményem a Szúrós Szemű Mukival,aki egyedül utazott a csoporttal.Magas,tohonya,se szőke,se barna,üres tekintetű,huszonéves forma fiatalember aki aznap próbálta ki a kontaktlencséjét és pont tőlünk kérdezte meg,hogy szúrós-e a tekintete.Szent meggyőződésem volt,hogy fölszedni próbál minket ezzel a szöveggel,de mikor látta,hogy nem nyert,szerencsére eloldalgott. Ráadásul kissé kattogósnak tűnt nekem,de tipikusan az a fiatalember volt,akitől frászt szoktam kapni.És ezek mindig azt hiszik,hogy én vagyok az álomnőjük.
A hotel szép,tiszta,modern és vadi új volt.3 csillagos,ettől nővérem megijedt,mert ő rögtön csótányokra,kukacokra és büdös birkabőrökre asszociált róla.Még fürdőszobánk is volt vécével.Még tévé is volt,kávés szett és hajszárító is.A törülközőket pedig naponta cserélték.Az ágyak roppant kényelmesek voltak.Igazából szívesen eléldegéltem volna még egy kicsit abban a ficakban.A hotellel csak az volt a baj,hogy egy olyan helyen épült,ahol nem akadt más,csak egy Temze-csatorna,egy repülőtér,egy DLR-vonal és állomás,dokkok meg egy kis növényzet.Bolt,étterem,büfé nuku.A DLR és a repülőtér miatt akár még zajos is lehetett volna a hotel,de a hangszigetelést meglepően jól oldották meg.Első este ismeretlen angol celebeket néztünk egy táncos show-ban.
Másnap Windsorba kirándultunk,hogy megtekintsük az eladásra kínált ingatlant,ahol majd hercegnőként tengethetem hátralévő napjaim.Bocs,irkálok itt mindenféle zöldségeket...Szóval a kastély nagyon szép,szívesen tengődnék ott mint királylány.Belül is csupa fantasztikum:aranyozás,super bowl-ok,porcelánok,meztelen nénis festmények,bálterem,fegyver-arzenál,Szent Györgyös-sárkányos kilincs,lovagi páncélok,babaház,baldachinos royal ágy.Egy terem pont egy vámpírszertartásra volt előkészítve.Legalábbis gyanús lett nekem a székekkel telezsúfolt terem elé vitrinben óvott-kikészített vörös köpeny...Nővérem eredetileg nem akart ide jönni,de én ragaszkodtam hozzá,mert volt itt egy Eddie- jelenés mikor Eddie a Marilynes filmjét forgatta itt.Elábrándoztam azon,hogy az igazi turista program az lett volna,ha beöltözhetek hercegnőnek,majd keringőzhetek egyet a jóképű Prince of Chelsea-vel(Eddie legújabb beceneve,saját fejlesztés.)Végül hancúrozás a royal ágyban.Rupert meg a szexi lovász legény lett volna.
Kifelé menet benéztünk a méregdrága szuvenírboltba.Azért az aranyos plüss corgi-t meg a koronát nem kellett volna otthagyni...Már a buszon ültünk,és már szinte mindenki fönt volt,mikor jött a hír,hogy az egyik öreg rosszul lett a kastély területén,mert meglátta az akkor éppen ott leszálló six pack alien-t...Jó,valami más baja volt.Természetesen ő is az Antik néni által elvesztett turisták számát gyarapította.Azért izgi lehet egy idegen országban,nyelvtudás nélkül rosszul lenni.Sajnos sikerült kilógnunk a sorból,mert mi nem vettünk egyen Londonos vászon szatyrot a windsori bevásárlóutcában.Londonba visszaérkezve megtekintettük kívülről a Buckingham palotát,majd bevetettük magunkat a Saint James parkba.Közben valaki megint rosszul lett,de sebaj,Antik néni mondta,hogy maradjon már valaki vele,ő és a csoport nagyobbik része meg majd megy a National Gallery-be,aztán jól otthagyta őket.A galéria csak ajánlott program volt,mi inkább kint maradtunk a parkban,mert elegünk volt Antik néniből.Örültünk,ha nem láttuk.A parkban alig volt pad,ezek tényleg a földön hemperegve élik életüket.Egyik volt főiskolai tanárom mesélte,hogy ezek a "szigeti barbárok",még az öltönyös "úriemberek" is,a földön,a piszokban hemperegve szendvicselnek.És tényleg.A parkban nővérem drága mandulával etette a mókuskákat.Sőt a mókuska már úgy el volt telve,hogy nem is kellett neki a mandula,hanem egyszerűen eldugta a fölhajlított gyep alá.Még meg is nyomkodta a kis kezeivel.A libáknak meg cukros pattogatott kukoricát adtunk.Volt ott mindenféle vízi madár,olyanok is,amiket még sose láttam.
Este megnéztük a Hófehérke és a 6 törpe című mesefilmet a tévében meg utána kicsit a Van Hellsing-et.
Harmadik nap teljesen Antik néni nélkül telt el.Lehetett volna vele is menni,de kösz,nem.Elmentünk a British Museum-ba.Útközben túlsúlyos külföldi Nicole Kidman rajongókba botlottunk az utcán(3 nő,1 férfi),akik extázisba esve,vadul gesztikulálva mutogattak át az utca túloldalára,ahol egy molinón a színésznő volt kifeszítve egy színház homlokzatán.Bezzeg,ha Eddie vagy Rupi mosolygott volna le egy molinóról egy színház falán,lett volna extázis...A múzeumban rosszak voltunk,mert csak az ókori Közel-Keletet,a keltákat,angolszászokat,vikingeket és a középkort néztük meg,az egyiptomi és a görög gyűjteményt nem,az egzotikus tárlatokról nem is beszélve.Láttam szép annunaki szobrokat.De legalább a lamasszu szobrok tényleg monumentálisak voltak.Levezetésképpen megnéztünk egy 19.századi ékszerkiállítást meg egy csomó porcelán nippet.Volt gyémántos(?)igazi hercegnői korona is,nyami.A nipp kiállításon természetesen láthattunk rokokó pásztorlánykákat is,de a kollekció meglehetősen hiányos,mert sem üveghalat,sem mókuskát,sem pedig bőgő szarvasbikát nem láttam.A gyűjtemény legszenzációsabb darabja egy olyan hatalmas porcelán-kompozíció,ami egy félmeztelen öregembert ábrázol akit egy fedetlen mellű,fiatal nő szoptat.Egy eldugott sarokban kiállításra kerültek modern és kommunista porcelánok is,de sajnos porci Leninjük nincs.Ez után megpróbáltam vásárolni a múzeumi boltban,de elég elkeserítő volt a fölhozatal.A szuvenírek többsége ókori görög-egyiptomi ihletésű,de azt például nem értettem,hogy Nefretiti mit keresett ott,holott az ő mellszobra tudtommal Berlinben látható.Ilyen cuccokat nem akartam venni,mert ezeket a tárlatokat meg se néztem,másrészt bizarrnak találtam azt,hogy egy Anubisz szobrocskával vagy egy Zeuszos szatyorral andalogjak haza Londonból.Végül nagy nehezen vettem egy hátizsákot,egy British Museum-os vászonszatyrot(a lázadás szimbóluma)egy 2016-os British Library-s középkori kodexillusztrációs naptárt(nagyon szép)és egy lamasszus képeslapot.Sajnos semmi más lamasszus nem volt a kínálatukban csak ez,meg két kőnehéz könyvtámasz.
A délután utcai produkciókat nézegettünk,amikből elég sok van Londonban.Táncosok,egy skót dudás,egy babakocsis gitár virtuóz,egy Mr Bean imitátor aki akkor per pillanat nem imitált semmit.Nővérem itt lett a brit könnyűzene mecénása,mikor az én rábeszélésemre vett egy dedikált CD-t Mr Shepherd-től,egy jó hangú és szerintem tehetséges fiútól.Mellesleg anyám meg az indián könnyűzene mecénása,mert egyszer beruházott a népszerű és utánozhatatlan Poco Loco zenekar CD-jére,rajta a number one giga slágerrel,a Héja-héjával.
Betértünk egy Burger Kingbe,majd kifelé menet belebotlottunk egy film premierbe.Már ki volt terítve a vörös szőnyeg,égtek a reflektorok,és egy csoki fiú,aki Ed Sheeran imitátornak hitte magát,már hergelte a közönséget,hogy azok a sztárok érkezésekor már kellően extázisba legyenek esve.
Utolsó este az X-Fucktort néztük.Valami vidéki kastélyban csesztették a hullócsillagokat.
Az ott tartózkodásunk idején szuper Hold lebegett London fölött,de ezt körülbelül ezerszer elmondták a tévében,de alapvetően az angol tévé műsorokban mindent minimum ezerszer mondanak el a nézőknek.
Az utolsó,negyedik nap már jó rövidre sikerült.Bementünk a belvárosba a Hamleys-be játékot venni a gyerekeknek .A Hamleys-ben minden kacat megtalálható,amire egy gyerek vágyhat vagy nem vágyhat.A kirakatban rögtön Thomas a gőzmozdony vigyorgott,meg az elveszett sodor-i kincs,mellette pedig az a lila vonat,amit Eddie szinkronizált.A Hamleys-ben minden játék szép volt,sőt bizonyos példányokat vitrinben őriztek.Rengeteg cuki plüssállat közül lehet válogatni,én vettem egy lovat,nővérem legnagyobb bánatára.Igaz,én eredetileg 180 cm-s plüssmacikat akartam venni az összes családtagnak,de olyat nem tartottak,csak életnagyságú tevét.Volt vibrációs orrú rózsaszín kismalac.Kis,szőrös izé,ami folyamatosan kergetett egy apró labdát.Műhörcsög áttetsző hörcsög-gömbben.A Breyer lovacskáknak egy egész polc van szentelve,majdnem megvettem egy 12 darabos szettet,de féltem,hogy a nővérem a fejemhez vágja,így fájó szívvel búcsút intettem neki.Be kellett érnem egy lovas gárdistával.Harry Potter hírhedt boszorkány seprűje és varázspálcája tényleg létezik,mert árulják.Láttam ilyen dobozokat,amikben egy-egy HP karakterhez köthető mütyürkék voltak,de a Ron-os dobozon látható Rupert portré az több volt,mint gyalázatos.Hogy választhatták ki róla a létező legrosszabbul sikerült képet?
Majd elfelejtettem mondani,hogy még a játékvásárlás előtt megnéztük a lovas gárdisták őrségváltását.
A metró felé bandukolva láttam Yoda mestert,amint az utcán lebegett.Az utcán vettünk apának egy Londonos sapkát és pólót,direkt piros színben,hogy anyának ne tetsszen.
Időben visszaértünk a hotelbe,az öregek már rég ott porosodtak.Majd megettük a szendvicseinket és miután szomorúan lenyeltem az utolsó rákocskás szendvics falatomat,fájó szívvel fölevickéltem a buszra.Nagyon-nagyon rossz volt hazajönni.A repülőtérre vezető 2 óra hosszú út során,mikor megláttam a Leavensden stúdió nevét egy barna táblán,majdnem elsírtam magam,mert a kis cukik jutottak róla eszembe.A repülőtéren több óra hosszát dekkoltunk,de már rutinosabban viselkedtem,mint négy nappal korábban.Megint éjszaka repültünk.Kicsit rögös volt az űr,a csészealj többször is megrázkódott,amit sajnálkozva jelentettek be az Alien Airlines kis szürke légi utas kísérői.Elmajszoltam egy Bounty csokit.A Föld felülete olyan volt,mintha Balem csillogós köpenye lett volna leterítve.
A Liszt Feri hegyen landolni még rosszabb volt.Úgy éreztem magam,mint akit kiűztek a finom kolbászkával,narancslekvárral,cukros pattogatott kukoricával és jó pasikkal folyó Kánaánból...Vissza akarok menni...cukros popcornt akarok enni...
Sajnos Rupival vagy Eddie-vel nem találkoztam.Pedig milyen über-szuper-mega-giga-fantasztikus lett volna.Rupert hollétéről azokban a napokban nincs semmi tudomásom,kivéve az utolsó,hétfői nap estéjéről,amikor megjelent a Pride of Britain rendezvényen.Ez nem igazság!Ha még egy napot maradhattam volna,akkor mehettem volna nyálamat csorgatni rá...Eddie azokban a napokban az iTunes fesztiválon volt,illetve a Primrose Hill-en látták a feleségével.
Plusz poén,hogy a nővéremet apánk feleségének nézték,engem meg a közös gyereküknek.Szóval nővéremet olyan 37-42 évesnek nézték,amiben nem is tévedtek sokat.Engem meg 16-nak...Semmi baj,csak rendszeresen használom a Regenex-et,amit az élien pasim küld nekem...
